Központi tanévnyitó istentisztelet Beregszászban

2008. szeptember 5., 10:00 , 399. szám

A négy kárpátaljai református líceum közös istentisztelettel kezdte a tanévet. Több százan imádkoztak együtt a kárpátaljai magyar oktatás megmaradásáért Beregszászban vasárnap.

A nagydobronyi, nagyberegi, tivadarfalvai és técsői református líceumok diákjai iskolájuk zászlója alatt vonultak be a beregszászi református templomba, amelyet tekintélyes méretei ellenére zsúfolásig megtöltöttek ezen a vasárnap délutánon a diákokon kívül a pedagógusok, lelkészek és a tanulók szülei, hozzátartozói.

Azóta, hogy 16 esztendővel ezelőtt megkezdte működését az első református egyházi iskola, amelyet további három megalapítása követett, 1200 diák részesült oktatásban és nevelésben, akiknek csaknem kilencven százaléka tovább folytatta tanulmányait egyetemeken, főiskolákon, szakiskolákban, s akiknek az életében meghatározó volt a három líceumi esztendő - hallhattuk Tóth Lászlótól, a Nagyberegi Református Líceum lelkész-igazgatójától.

Utalva a líceumok jelenleg is folyamatosan zajló fejlesztésére, Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke hangsúlyozta, hogy a romló helyzet, a szorongattatások ellenére nem bezárni készülnek a líceumok ajtaját, hanem még szélesebbre tárják azokat a diákok előtt, mert nagy szükség van rájuk.

A lelki és erkölcsi hanyatlás egyik jele, amikor valaki lemond hitéről, templomáról, és lemond az iskoláról, vagyis a nyelvről - mutatott rá Héder János, az egyházkerület lelkészi főjegyzője. Egyebek közt figyelmeztetett: ha elveszítjük az egyiket, elveszítjük a másikat is.

Szívet melengető, reménnyel eltöltő érzés volt hallani az alkalom végén egyszerre több száz torokból felhangzó alkalmi imát: "Addig, amíg élünk, addig, amíg vagyunk, tehozzád, Istenünk, forrón imádkozunk. Magunkat vigyázva, anyanyelvünk védve, szívünket, lelkünket berakjuk kévébe. Úgy őrizzük védve, mintha búza volna, minden ocsút, férget letisztítva róla. Kérünk, fohászkodunk, add, hogy megmaradjunk, ezután is Hozzád, magyarul szólhassunk. Addig, amíg élünk, addig, amíg vagyunk, Kárpátalja ősi földjén magyarok maradunk."

pszv