A műalkotás jó befektetés

Műkincspiac: Megrendelésre lopják a festményeket

2008. szeptember 19., 10:00 , 401. szám

A lopott festményeket nem viszik külföldre, többségük még mindig Ukrajnában van, állítják a szakértők, akik szerint igenis létezik az úgynevezett "képmaffia".

A művészettörténészek azt állítják, hogy az ukrán festők műveinek ára az utóbbi két évben a négyszeresére emelkedett. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy csupán az utóbbi fél évben három olyan jelentős képlopási eset rázta meg Ukrajnát, amikor jelentős művészek értékes vásznai tűntek el közgyűjteményekből. A közvélemény és a szakértők egyaránt meg vannak győződve arról, hogy mindez az úgynevezett "képmaffia" műve, amely befolyásos és gazdag külföldi és hazai műgyűjtők megrendelésére rabol műalkotásokat magángyűjteményekből és a rosszul őrzött állami múzeumokból.

A legutóbbi nagy port kavart eset akkor pattant ki, amikor egy kijevi árverésen 750 ezer hrivnyáért adták el Nyikolaj Gluscsenko Téli nap című festményét, amelyet korábban egy umanyi múzeumból loptak el. Néhány nappal korábban pedig, mint arról lapunk is beszámolt, ismeretlenek az ungvári vár tájmúzeumából vitték magukkal Kassay Antal, Fegyir Manajlo, Boksay József és Hrabár Sándor egy-egy munkáját úgy, hogy a ma már rendkívüli értékű, több tízezer dollárra taksált vásznakat egyszerűen kivágták keretükből. (Kivétel Hrabár Sándor alkotása, akit a képrablók valószínűleg összetévesztettek a sokkal nevesebb Igor Hrabár festőművésszel.)

A művészeti alkotások sorozatos eltűnése össznemzeti csapássá vált Ukrajnában - vallja Natalija Zabolotnaja, annak a kijevi Ukrajinszkij Dom elnevezésű galériának az igazgatója, ahol Gluscsenko képét megpróbálták eladni. Kárpátalján egyes adatok szerint minden kilencedik lopás festményekkel kapcsolatos. Ukrajnában az utóbbi években majd 3000 esetben loptak műkincseket, azonban csak az esetek 40 százalékát sikerült felderítenie a rendőröknek.

Szerhij Kovtun, az ugyancsak kijevi Raritet Art galéria igazgatója a Szegodnya című kijevi napilapnak nyilatkozva rámutatott: egyes művészek alkotásainak ára gyorsabban nő, mint a betétek a bankokban. "Rendszerint egy bizonyos megrendelő számára lopják el az adott képet, de az is előfordul, hogy a megrendelő nem is tud az általa megvásárolt festmény eredetéről - magyarázza a szakember. - Előfordulhat, hogy a gyűjtő egyszerűen, s mit sem sejtve kinyilvánítja az óhaját, hogy szívesen megvásárolna egy bizonyos alkotást, mire valakik, ismerve a szóban forgó személy anyagi lehetőségeit, kifejezetten az ő számára ellopják a szóban forgó művet." Ezzel magyarázható, hogy a lopott képek gyanútlan új tulajdonosaik révén bizonyos idővel az elrablásuk után rendre újra feltűnnek az országos aukciókon és kiállításokon.

Anna Lavreha, az Ann Gallery tulajdonosának gyakorlatában is volt már eset arra, hogy az általa összeállított gyűjtemények egyes darabjai, melyeket későbbi tulajdonosuktól loptak el, idővel ismét felbukkantak a műkincspiacon. Lavreha szerint létre kellene hozni az ellopott műkincsek nyilvános adatbázisát, amelyet folyamatosan lehetne frissíteni a legújabb adatokkal. Mint rámutatott, a rendvédelmi szerveknél már létezik egy ilyen adatbázis, ám az nem hozzáférhető a műkincsgyűjtők számára, pedig sok lopott festmény újraeladását lehetne megakadályozni azáltal, hogy a vásárlónak módjában állna meggyőződni arról, hogy nem lopott darabot ajánlottak-e fel a számára megvételre.

A szakértők szerint az ellopott festmények napjainkban csak ritkán hagyják el az országot. Mint mondják, jelenleg a tolvajok számára nincs értelme kockáztatni a határon való esetleges lebukást, amikor az országon belül is rengeteg a potenciális műkincsvásárló, akik ráadásul nagyon könnyen lépre mennek.

hk