A Korcsolya Egylettől a Nagyszőlősi Futballmúzeumig

Sportélet a Fekete-hegy tövében

2008. szeptember 26., 10:00, 402. szám

Az augusztus 28-i nagyszőlősi városnap számunkra, magyarok számára legkedvesebb pillanata volt, amikor Mindák Imre, a Nagyszőlősi Járási Labdarúgó Szövetség elnöke átvette díszpolgári kitüntetését, s ezzel a nagyszőlősi magyarság egy újabb prominens személyisége gyarapítja a Tisza-menti város díszpolgárainak sorát. Az új díszpolgár sportolói múltjára való tekintettel pedig vizsgáljuk meg, miként fejlődött ki a sportélet a Fekete-hegy lábánál, s milyen múlt is áll a település "sportjelene" mögött?

A Perényiek ősi városában Aczél László hajdani Ugocsa megyei tanfelügyelő hozta létre – 1883-ban – Ugocsa első sportklubját, a Nagyszőlősi Korcsolya Egyletet, mely 1907-ben, a tenisz szakosztály létrehozásával, Nagyszőlősi Sport Egyesületre változtatta a nevét, két, akkoriban modernnek számító teniszpályát nyitott az egykori városkert területén, s nem kisebb személyiség lett az első elnöke, mint Szentpály Miklós, a megye alispánja. Ami jól mutatja a sportnak az akkori vidéki közéletben is betöltött szerepét, a társadalmi súlyát...

1911-ben azután vívószakosztállyal bővült az egyesület, ez viszont hamar elsorvadt az 1914-ben kitört első világháború körülményei közepette, 1920-1921-ben pedig a tenisz is követte őt ezen az úton, s rövid időre maga az egyesület is feloszlott. 1922 tavaszán azonban, egy lelkes kis csapat erőfeszítései eredményeként újjászületett az egyesület, hogy a sport eszközeivel is összefogja a nemzetiségi elnyomás alá került helybeli magyarságot, és elősegítse annak túlélését. Dr. Kaminszky János lett az egyesület elnöke, Ráthonyi Ákos földbirtokos a díszelnöke, az újjászülető teniszszakosztály mellett pedig létrehozták a labdarúgó-szakosztályt (melynek Perényi Zsigmond báró volt az egyik fő szervezője), s az elnök minden ellenszolgáltatás nélkül az egyesület használatába adta a Tulipán utcában található nagyméretű, beépítetlen telkét, hogy ott hozzák létre a város első futballpályáját. 1922. július 30-án játszották le a pályamegnyitó mérkőzést, melyen vendégül látták az Ungvári Athletikai Club focicsapatát, szűk egy hónap elteltével pedig az egyesület belépett a Csehszlovákiai Magyar Labdarúgó Szövetségbe. Ám mivel a szövetség nem nyújtott támogatást a négy év elteltével nehéz anyagi helyzetbe került egyesületnek, így az kilépett a szövetségből. Ugyancsak 1924-ben az egyesület megvásárolta, majd a helybeli református, illetve a római katolikus egyházközségnek adományozta a futballpályát, hogy így minden támadás ellenére megőrződjék az egyesület keresztyén/keresztény és magyar jellege.

Ami a mérkőzéseket illeti, a 20-as évek első felében kétszer is barátságos mérkőzést vívott itt a házigazdákkal a Kassai Sport Club focicsapata, amúgy viszont a Nagyszőlősi Sport Egyesület Podkarpatszka Rusz keleti csoportjában játszott, s 1931-ben már négy labdarúgócsapattal is büszkélkedhetett a város: a magyar Nagyszőlősi Sport Egylettel (NSE-vel), a ruszin Beszkiddel, a zsidó Makkabival, valamint a városi téglagyár csapatával. Nem nyertek ugyan bajnokságokat, sem kupákat, de rendszeresen részt vettek a tornákon, 1933-ban pedig barátságos mérkőzést játszott itt az NSE-vel a Magyar Nemzeti Bajnokság akkori éllovasa, a Debreceni Bocskai Vasutas Club labdarúgócsapata. Ami pedig az 1939-es visszacsatolás utáni időket illeti, az NSE-t a magyar bajnokság keleti csoportjába osztották be, a 2. világháború utáni rendszer- és hatalomváltás pedig ismét új felállást hozott Nagyszőlős futballéletébe...

Most pedig térjünk át a díszpolgár élettörténetére.

– Már 12 évesen bevettek az akkor Avantgardnak nevezett városi labdarúgó-egyesület (mai nevén: FK Szevljus-Vinohragyiv) ifjúsági csapatába, ahol hat évig rúgtam a lasztit, majd ugyanennyi ideig játszottam a felnőttek között – idézi fel beszélgetőtársam aktív labdarúgóéveit. – Emlékszem, 1958-ban, épp a megyei kupa egyik mérkőzésén ölthettem először magamra a nagycsapat mezét, mely az előző esztendőben nyerte meg a Kárpátaljai Kupát. Mindvégig csatárként játszottam a csapatban, és évek során át egykori sporttársammal, Szűk Andrással osztozkodtunk a góllövőlista első-második helyén. Szívesen emlékszem vissza arra az 1961-es técsői mérkőzésünkre, melyen három gólt is rúgtam az ellenfél hálójába, pedig a técsői focicsapat volt a "mumusunk", s 3 : 1-re meg is nyertük a meccset, 1962-ben pedig megszereztük a Kárpátaljai Megyei Kupát. Előbb viszont lejátszottam életem egyetlen nemzetközi mérkőzését: 1960-ban a Nyíregyházi Spartacusszal vívott barátságos mérkőzéssel avattuk fel Nagyszőlős új, ma is létező labdarúgó-stadionját, ám, sajnos, elveszítettük a meccset.

És hogy akartak-e más klubhoz átcsábítani? Hát, a Szpartak Ivano-Frankivszk 1959-ben megpróbálkozott a dologgal, s a Magyarországra áttelepült bátyám is hívott, hogy odaát folytassam a sportpályafutásomat, én viszont visszautasítottam az ajánlatokat, mert tősgyökeres nagyszőlősiként itt érzem magam otthon – fűzi hozzá beszélgetőtársam.

Mindák Imre közben 1960 és 1965 között magánúton elvégezte a Ternopil megyében működő Kremeneci Testnevelési Főiskolát, a diploma megszerzését követően pedig a nagyszőlősi városi labdarúgó-egyesületnél helyezkedett el mint az ifjúsági, majd a felnőtt csapat edzője. Az utóbbival rendre 4-5. helyezést ért el a megyei bajnokságban, egy tiszaújlaki kitérő után pedig (három évig a nagyközségben akkor még üzemelő cipőgyár futballcsapatát vezette) a hajdani Nagyszőlősi Kerámiagyár csapatának a focistáit vette kezelésbe, s nyerte meg velük – 1986-ban – a Kárpátaljai Megyei Kupát. Emellett 1979-ben megválasztották a Nagyszőlősi Járási Labdarúgó Szövetség elnökévé, s már csaknem három évtizede vezeti a szervezetet.

– Miként szerepel jelenleg a városi labdarúgócsapat? – váltok témát.

– A nagycsapat az 5. helyen zárta a 2007-2008-as megyei bajnokságot, csupán két ponttal maradva el a munkácsiaktól, az ifik pedig felállhattak a képzeletbeli dobogó második fokára. Később akár bajnokcsapat is lehet belőlük, s tíz évre biztosíthatják, hogy Nagyszőlős focicsapata ott legyen a megyei bajnokság élvonalában.

– Személy szerint mit tervez a közeljövőre nézve?

– Szeretném létrehozni a Nagyszőlősi Futballmúzeumot, mely kárpátaljai viszonylatban az első lenne a maga nemében, s a Perényi-kastély egyik hajdani gazdasági épületében kapna helyet, ahol a csaknem százéves nagyszőlősi futballélet egymást követő évtizedeit felelevenítő fényképekkel, régi mezekkel, futballcipőkkel, sporttrófeákkal fogadná a látogatókat. Részben önerőből, részben a városi, valamint a járási vezetés, részben pedig az Ukrán Labdarúgó Szövetség kárpátaljai megyei szervezete támogatásával remélem létrehozni az intézményt, s bízom benne, hogy ha nem veszik el Ukrajnától a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság rendezési jogát, akkor az Ukrán Labdarúgó Szövetség is besegít a létrehozásába...

Lajos Mihály