Megújult a XIX. századi orgona

Hangszertörténet

Szeptember 14-én tartotta a beregszászi Szent Kereszt felmagasztalása templom hagyományos búcsúnapját. Ezúttal újra megszólalt a templomnak a nemrég javításon átesett, XIX. sz. végén készített mechanikus orgonája. A hangszer és az azt készítő cég történetéről, valamint a javításról Bohán Béla beregszászi plébános atya szolgált érdekes adatokkal.

A beregszászi római katolikus templomot a XIX. század közepén építették újjá: a félig lepusztult falakat és a tornyot felépítették, s egy új kápolnát is emeltek. Mivel a torony a templom belső terébe került, a karzat csak aszimmetrikusan épülhetett meg. Erre a karzatra építette az orgonát az ennek a hangszernek a készítéséről méltán híressé vált Rieger-cég 1899-ben.

Az Osztrák-Magyar Monarchia hangszergyártásának történetében jelentős szerepet játszó Rieger testvérek 1873-ban Jägersdorban nyitottak orgonagyárat, majd nem sokkal ezt követően fiókcéget hoztak létre Budapesten, mely rövid idő alatt önállóvá nőtte ki magát. Orgonáik a kor divatjának megfelelően a tömör, lágy hangszínekkel díszített romantikus hangzásideált tükrözik. Homlokzati kialakításukban az eklektika volt az irányadó stílus. A különböző korszakok historizáló változatait mintakatalógusokban tették közzé, bár elkészült műveik mindig az adott térhez alkalmazkodtak, így mindegyik egyedi gyártmány. Belső szerkezetüket a német precizitás jellemezte, mely ma is megbízható egységet biztosít az általuk készített és fennmaradt hangszereknek. A XIX. század végéig épített, közel 800 orgonájuk kizárólag mechanikus kúpláda rendszerben készült: a beregszászi orgona a Rieger-cég 718. darabja. A II. világháborút követően a budapesti gyárat a szovjet jóvátétel keretében államosították. Így - e szakmában egyedül Magyarországon - megmenekült a teljes tönkretételtől. Ám az ezt követő időszak fizikai és erkölcsi rombolása ezt az üzemet sem kerülte el. A gyár szuverenitását és vele a Rieger nevet 1952-ben vesztette el, de a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalathoz csatolva, a minőség kényszerű csökkenése mellett is megszakítás nélkül folytatta tevékenységét. A hetvenes évek óvatos politikai, egyházpolitikai és gazdasági nyitása megteremtette a lehetőséget a minőségi fejlődésre. 1976-ban a gyár felvette az Aquincum nevet, majd a 80-as évek végén a politikai rendszerváltás következtében magántulajdonba került.

A beregszászi templom hangszerét eredetileg a kórus első felébe, játékasztalát a mellvédbe építették. A 11 sípmezőre osztott neogót homlokzat mozgalmas elrendezésével, aranyozásokkal díszített színes festésével rendkívül impozáns látványt nyújt. Az idők során a hangszeren több változtatás is történt. A hangképzésért felelős, ónból készült homlokzati sípjait az első világháború "fémgyűjtő akciójának" következtében rekvirálták, hogy a fegyvergyártásban használják fel. Kivételt csupán a kisebb darabok képeztek, melyek kis méretüknek köszönhették megmaradásukat. A hiányzó sípokat később horganyból készítették el.

Az első világégést követően áthelyezték a hangszert: az énekkar helyigényét kielégítendő a karzat első felébe épített szekrényt egészen a hátsó falig tolták.

Megtudtuk azt is, hogy a beregszászi orgona több szempontból is szerencsésnek mondhatja magát: először is más templomok - pl. a nagyszőlősi - ilyen jellegű hangszereitől eltérően a szovjet érában nem lopkodták szét. Másodszor a templomban a szovjet időkben továbbra is zajlottak a szentmisék, s ezzel együtt az orgonahasználat is. 1989 tavaszán ennek az orgonának a hangjai fogadták a Kárpátaljára látogató Paskai László bíborost.

A hangszert azonban megviselte az idő, szükségessé vált tehát a javítása. Mint Bohán atya elmondta, több éven keresztül próbálkoztak pályázati úton erre pénzt szerezni, míg végül a közelmúltban ez végre sikerülhetett. A Szülőföld Alapnál nyert pályázati pénznek, valamint a Győri Egyházmegyétől kapott támogatásnak köszönhetően sikeresen megvalósult a felújítás. A munkálatokat az orgonán pécsi szakemberek végezték el, akik többek között beépítettek egy új fújtatómotort és megjavították a játszóasztalt, valamint a sípokat intonálták és hangolták.

Mint Béla atya elmondta, a jövőben szeretnék még elérni, hogy a hangszer környezete jobb megvilágítást kapjon, ez ugyanis jelenleg még nem kielégítően megoldott.

Fischer Zsolt