A fennmaradás ára

A szabadságharc mártírjaira emlékeztünk

Október 6-án Nagyszőlősön, a nemzeti gyásznap hangulatának megfelelő, borongós őszi idő fogadta a KMKSZ központi ünnepségének a résztvevőit, akik a sokéves hagyományt követve, ezúttal is a császári törvényszék által kivégeztetett politikus, báró Perényi Zsigmond szobránál gyűltek egybe, hogy leróják kegyeletüket azon ismert és ismeretlen hősök emléke előtt, akik életüket sem sajnálták kockára tenni a magyarság fennmaradásáért, a polgári és nemzeti szabadságjogok kivívásáért.

A rendezvény nyitányaként Nagy Klára, a KMKSZ Nagyszőlősi Városi Alapszervezetének az elnöke üdvözölte a megjelenteket, közöttük Sziklavári Vilmost, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának főkonzulját, Bacskai Józsefet, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulját, Czabán Sára referens asszonyt és Haraszti Attilát a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya részéről, Kovács Miklóst, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét, dr. Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökét, Milován Sándort, a KMKSZ alelnökét, Csizmár Bélát, a Beregszászi Járási Tanács elnökét, Avgusztin Kerecsant, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnökhelyettesét, Árvai Erzsébetet, a Nagyszőlősi Közigazgatási Hivatal apparátusának vezetőjét, Bocskai Istvánt, Nagyszőlős polgármesterét, dr. Soós Kálmánt, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnökét, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorát, Milován Jolánt, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezeténe

k elnökét, Gulácsy Gézát, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének elnökét, Czirók Bélát, a Nagyszőlősi Református Egyházközség lelkipásztorát, Lengyel Donátot, a Nagyszőlősi Római Katolikus Egyházközség plébánosát,Van Damme Valériát, a Perényi Zsigmond Középiskola igazgatóját, valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hallgatói Önkormányzata képviseletében megjelenő Molnár Anitát. Majd az ukrán és a magyar Himnusz elhangzása után Bacskai József, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának a főkonzulja lépett az egybegyűltek elé, hogy megtartsa ünnepi beszédét.

A magyarság 1849 óta egyetlen esztendőben sem mulasztotta el, hogy titokban vagy nyíltan, de meg ne emlékezzék az aradi tizenhárom vértanú tábornokról, valamint a császári megtorlás többi áldozatáról – fejtette ki a felszólaló, visszaidézve a forradalom és szabadságharc hősies másfél évét, amikor a magyar államvezetés rövid időn belül létrehozta a modern hadsereget, a pénzügyi rendszert, megalkotta a polgári átalakulás törvényeit. 1848 nyarán és őszén pedig a nemzet egy emberként mozdult meg a függetlenség kivívásáért, s a Habsburgok csak cári segédlettel tudták elfojtani a szabadságharcot, melynek tizenhárom vértanú tábornoka – akik között egyaránt megtalálhatjuk a birodalmi arisztokrácia, a magyarországi német polgárság, a horvátok, a szerbek és természetesen a magyarság képviselőit – méltósággal viselte el a golyó vagy kötél általi halált.

De volt-e értelme a negyvenezer magyar életet követelő küzdelemnek? – tette fel a szónok a költői kérdést, melyet megválaszolva, kifejtette: "Nem volt hiábavaló a harc, mert a Habsburgok nem tudták politikai győzelemmé fejleszteni a katonai győzelmüket, óriási összegeket emésztett fel az elnyomó államapparátus fenntartása, és végül is el kellett ismerniük Magyarország részleges önállóságát, ha nem is az 1848-as formájában. Deák Ferenc politikusi bölcsességének köszönhetően megvalósult a kiegyezés, melynek révén példátlan fejlődésnek indult az ország..."

Meg kell, hogy tartsuk a magyar nemzetet, október 6-án pedig szembesülnünk kell vele, mi ennek az ára – szögezte le beszéde elején a magyarországi vendéget követően szólásra emelkedő Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. – Semmit sem adnak ingyen, és minél értékesebb valami, annál többet kell érte fizetni. A legmagasabb rendű közösség a nemzet, melynek tagjai komolyan veszik a hovatartozásukat, és készek áldozatot hozni annak fennmaradásáért, mert nem az etnikai hovatartozás a lényeg, hanem az, hogy a közösség tagjai mit képesek tenni a nemzetért.

Mi most Kárpátalján küzdelmet vívunk a megmaradásunkért – folytatta. – Összehasonlíthatjuk azok számát, akik magyar vagy ukrán tannyelvű iskolába íratták be a gyermeküket, magyar vagy nem magyar pártra szavaztak a választások során. Ám amikor valaki hagyja, hogy "kilóra" megvásárolják, akkor egy sokkal fontosabb mérlegen a "Könnyűnek találtatott" felirathoz billen a mérleg nyelve... – jegyezte meg. Végezetül pedig kifejtette, akkor lehetünk megelégedve magunkkal, ha a tükörbe nézve, elmondhatjuk: ezért a nemzetért megteszünk néhány dolgot, fenntartjuk az anyanyelvű iskolát, az egyházat, a nemzetiségi érdekvédelmi szervezetet..."

A szónoklatok elhangzása után a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola diákjai irodalmi összeállítás keretében elevenítették fel 1849. október 6. történéseit, valamint a vértanú tábornokok alakját. Majd az ünnepség zárásaként a megjelentek elhelyezték a megemlékezés virágait a Perényi-szobor talapzatánál. Végül pedig még az őszi nap is előbukkant a felhők mögül, mintha csak jelezné: 1849. október 6-án sem tűnt el örökre a nap a magyarság egéről...

Lajos Mihály