2008. október 31.

Halottak napján különös találkozás színterévé válnak temetőink. Felidézzük közös örömeinket, közös bánatainkat. Az igaz szeretet nem ismeri a feledést. Emberségünk egyik legszebb, legértékesebb képessége, hogy bejárhatjuk a múlt birodalmát.

A temető látogatói egyek a gyászban, egyek az elhunytak iránti szeretetben, de különböznek a hitükben. Sokan a halálban életük zárókövét látják, a végleges elmúlást, a megsemmisülést. Aki azonban a keresztény hit tekintetével néz a halál arcába, egy másik arcot lát fölötte. Jézus arca ez, aki szintén meghalt és eltemették, de húsvét éjjelén győzelmet aratott a halál fölött.

Mi, keresztények Jézus tanításából merítjük az életről és a halálról alkotott fogalmainkat. Egész földi életünket úgy tekintjük, mint előzetes ismerkedés a létezés örömével. Itt lehet és kell kibontakoztatnunk azokat a képességeinket, amelyek segítségével elnyerhetjük az istenlátás boldogságát. A hívő embert arra figyelmezteti a halál gondolata, hogy igyekezzék egyre javítani élete minőségén.

A keresztény ember, mikor a temetőket látogatja, nemcsak kedves halottaiért imádkozik. Amíg élünk, imádkoznunk kell a jó halál kegyelméért. Vajon lehet a halál is jó? Igen! Aki jó és szép életet élt, annak jó lesz a halála is. Ezért imádkozni kedves kötelességünk.

De gondolunk-e a halálra és az ítéletre? Jézus előre megmondta az utolsó ítélet záróvizsgájának a tételeit (Mt 25,31-46). Ilyenek vannak közte: "Éheztem, és ennem adtatok..., szomjaztam, és innom adtatok..., mezítelen voltam, és ruháztatok..." Az irgalmasság cselekedetei lesznek a nagy vizsga feladatai. Ezekből a cselekedetekből méri fel Isten, hogy valóban szerették-e Őt. Bármi is legyen a hivatásunk, életünk minden napja arra serkentsen bennünket, hogy jól felkészüljünk az örök élet "záróvizsgájára". Most, amikor környezetünkben annyian nélkülöznek, segítsünk a rászorultakon, gyakoroljuk az irgalmasság testi cselekedeteit. Minden szenvedő emberben Krisztust kell látnunk.

Mennyire másként alakulna sok ember élete, ha gyakrabban gondolna a halálra, könnyebben mondanának nemet pénzhajhászó törekvéseikre, a hatalom, a dicsőség, az élvezetek kísértésére.

Mindannyian szép halált szeretnénk. Minden halál szép, ha Isten akarata szerinti életet zár le. Ezért fohászkodunk valamennyien halottak napján: "Őrizd Uram, a lélek útját, amely Tehozzád vezet, ha engedjük, hogy vezessél".

Hrabár Tamás