70 éves az I. Bécsi döntés

Azóta sem kérte ki a lakosság véleményét senki

2008. október 31., 09:00 , 407. szám
Horthy Miklós kormányzó

Hetven éve, 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-palotában, a kétoldalú tárgyalások kudarca után nemzetközi döntőbíróság döntött Magyarország és Csehszlovákia területi vitájában. Az új határ a lehetőségekhez mérten követte az etnikai határokat. Az igazságtalan trianoni békediktátum által Csehszlovákiának ítélt 63 000 km2 magyar területből Magyarország 11 927 km˛ nagyságú sávot kapott vissza, ahol akkor 1 027 450 lakos élt. Az érintett területek visszacsatolása után végzett 1938. decemberi összeírás szerint a visszatért lakosság 84,4 %-a vallotta magát magyarnak.

A döntést a német és olasz külügyminiszter a magyar és csehszlovák fél (az autonóm szlovák kormány feje, Tiso nem kapott szót) érveinek újbóli meghallgatása után hozták meg. Bár a csehszlovák tárgyalók túlzottnak nevezték a magyar követeléseket, hallani sem akartak a népszavazásról, amit a magyar fél újra meg újra javasolt.

A vitatott városok közül Csehszlovákiában maradt Pozsony, Nyitra és Nagyszőlős, viszont Magyarországhoz visszakerült a legtöbb jelentősebb dél-szlovákiai és kárpátaljai város, közöttük Ungvár, Beregszász és Munkács is. Az új államhatár csupán néhány helyen tért el az etnikai határvonaltól. Pozsony és Nyitra környékén jelentős számú magyarság maradt Szlovákia területén, Érsekújvár és Verebély, valamint Jolsva és Kassa környékén pedig több szlovák falu került át Magyarországhoz. A visszacsatolt lakosságnak csak töredéke volt ruszin, nagyobb részük a néhány évvel korábbi csehszlovák telepítéseknek köszönhetően került a magyarok által lakott síkvidéki területekre. Kárpátalján Nagyszőlős mellett a Felső-Tisza völgyében maradtak magyar települések a határ túloldalán.

A visszacsatolt területek átadása és átvétele a csehszlovák-magyar vegyes bizottság által megállapított módon és menetrend szerint zajlott le. A magyar honvédség bevonulásáig a csehszlovák hatóságok feladata volt a rendfenntartás. A megegyezés szerint a visszacsatolás alkalmával a kivonuló csehszlovák és a bevonuló magyar hadsereg között 3 kilométer széles biztonsági zónát kellett fenntartani. A magyar katonai vezetés 1938 októberében dolgozta ki a békés visszacsatolás forgatókönyvét. Eszerint a visszacsatolt területeket a magyar honvédség 4 hadteste vette birtokába. A bevonuló honvédséget a helyi lakosság döntő többségének őszinte és heves örömnyilvánítása kísérte. A visszatért településeket nemzetiszínű lobogókkal, virágokkal díszítették fel, a honvédek pedig szinte minden településre díszkapuk alatt vonultak be. Az I. Bécsi döntés záróünnepségére novovember 11-én Kassán került sor, ahol Horthy Miklós kormányzóval az élén a magyar állam szinte összes fontos méltósága megjelent.

A magyar kormányzat döntése alapján a visszacsatolt területeken katonai közigazgatást vezettek be, amelynek feladata a gazdaság, oktatás és közigazgatás folytonosságának biztosítása és a visszacsatolt területeknek az anyaországba történő minél gyorsabb beolvasztása volt. A katonai közigazgatást 1938. december 22-én váltotta fel a polgári közigazgatás, amellyel egy időben a visszacsatolt területeken is újból bevezették a vármegyerendszert. Kárpátalja visszacsatolt területén megszervezték Ung, valamint Bereg-Ugocsa vármegyéket.

Az I. Bécsi döntéssel aláírásakor a nyugati hatalmak nagy része egyetértett, amely egy húszéves harcnak vetett véget azon népek között, akiket egy önkényes és mesterkélt békediktátum által, az önrendelkezési jog mellőzésével látszólag kiengesztelhetetlen ellentétbe hoztak egymással. A korabeli kommentárok szerint Bécsben jóvátették a Trianonban elkövetett igazságtalanságokat, és ezt kizárólag nemzetiségi elvek alapján tették, nem véve figyelembe sem a történelmi szempontokat, amelyeket Magyarország akart érvényesíteni a saját előnyére, sem a gazdasági, közlekedéstechnikai és stratégiai ellenvetéseket, amelyeket csehszlovák részről hoztak fel a vitatott területek átengedése ellen. Chamberlain brit miniszterelnök megelégedését fejezte ki azért, hogy a határvitát békésen oldották meg, és a brit kormány részéről nem volt szükség cselekvésre. Későbbi utódjának, Churchillnek is volt véleménye a döntésről: "Amit most csinálunk, az az, hogy tanúi vagyunk a versailles-i békében lefektetett határok újraigazításának. Nem tudom, hogy az ezen határokért felelős emberek azt gondolták-e, hogy ezek állandóan ott maradnak, ahova ezeket helyezték. Kétlem, hogy így gondolták. Ők talán azt várták, hogy a határokat időről időre újra kell majd igazítani. Azt lehetetlen elképzelni, hogy ezek a személyek olyan felsőbbrendű emberek ("supermen") lettek volna, akik képesek voltak előrelátni a helyes határokat minden időkre. A kérdés nem az, hogy vajon ezeket időről időre újra kell-e szabályozni, hanem az, hogy ez az újrarendezés tárgyalások és tanácskozások, vagy pedig háború útján jön létre. Az újrarendezés folyamatban van, és a magyar határok esetében Németország és Olaszország döntőbíráskodását Csehszlovákia és Magyarország elfogadta a köztük lévő határok végleges meghatározására."

Bár az I. Bécsi döntést a nyugati hatalmak valóban elfogadták, a második világháború során fokozatosan szembefordultak vele, s 1945. május 7-i döntésükkel annullálták, azaz visszamenőleg érvénytelennek nyilvánították. Ennek ellenére a II. világháború után Kárpátalja érdekes módon nem Csehszlovákihoz, hanem az erősebb jogán a Szovjetunió kötelékébe került. A hatalmukat Kárpátaljára kiterjesztő államok a helyi lakosság véleményét soha nem igyekeztek kikérni, amennyiben mégis kinyilvánította, a népakaratnak kizárólag az államérdeküknek megfelelő részét vették figyelembe.

Badó Zsolt