Mihail Szaakasvili Csapon

A grúz elnök őrmestere voltam

2008. október 31., 09:00 , 407. szám
Mihail Szaakasvili, grúz államfő

Kevesen tudják, hogy a jelenlegi grúz elnök, Mihail Szaakasvili a múlt század nyolcvanas éveinek vége felé - amikor még egyben volt a szovjet birodalom - teljesített szolgálatot a határőrségnél. A Belorussziából származó Anton Bubin 1973-tól volt kiképző őrmester az ottani helyőrségben 1993-as nyugdíjba vonulásáig. Itt épített házat magának a Tisza partjától mindössze százötven méterre. Bubin úr szívesen mesélt egykori beosztottjáról.

- Misa Szaakasvili '88-89-ben jött Csapra szolgálni. Én csak annyit tudtam róla, hogy Kijevben tanul az egyetemen, de az akkori törvények szerint meg kellett szakítania a tanulmányait és egy évig szolgálnia kellett, mert ahol tanult, ott nem volt katonai tanszék. Később megtudtuk, hogy a szülei magas beosztású csinovnyikok, hivatalnokok Tbilisziben. Az édesapja mezőgazdasági miniszter volt akkoriban. Misa Csapon, a nemzetközi vasútállomáson teljesített szolgálatot mint határőr. Egyébként nem mindenki kerülhetett ilyen helyre szolgálni, alaposan megválogatták az érintetteket. Volt olyan év, amikor nyolc funkcionárius családból származó beosztottam is akadt, az egyik az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának a fia volt. A neve ma már nem érdekes.

- Volt-e külön utasítás arra, hogy miként kell vele viselkedni?

- Nem. Ő is egyenrangú volt a többi beosztottal. Teljesen mindegy volt, hogy kinek a fia az illető, a kommunista párt titkárának vagy a különleges ügyosztály vezetőjének, vagy esetleg a kijevi milíciafőnöknek. Nálam mindenki egyenlő volt. Misa is olyan volt nekem, mint a többi beosztott.

- Amikor ideérkezett, tudta, hogy ki ő, esetleg kik a szülei?

- Amikor ő idejött, nem tudtam róla semmit. Tudja, ilyen az emberi szerénység. Ő semmit sem mondott, hogy kik az ő szülei, nem kérkedett ilyesmivel. Egyenlőnek akart látszani mindenkivel.

- Gondolta volna, hogy az akkori Misa Grúzia államfője lesz?

- Ilyen nyugodt, szerény, fegyelmezett embert, mint Szaakasvili, még nem láttam. Mindenkivel mindig jól viselkedett. Nyugodt és kiegyensúlyozott volt. Pillanatnyilag, amikor Misa Szaakasvilit meglátom a tv-ben, nem ismerem meg. Emlékszem, amikor megérkezett a szolgálatra, magas, sovány fiú volt, még az egyenruha is lógott rajta. Most, hogy a tv-ben látom, el sem hiszem, hogy micsoda megtermett férfi lett belőle. Néha felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon ugyanaz az ember, aki hajdan a beosztottam volt?

- Milyen katona volt?

- Jó, hiszen először is nem dicsekedett a szüleivel. Semmiben sem különbözött a többiektől. Másodsorban egyszerű volt. Ha takarítani kellett, Misa elment és takarított, vagy ha bármi mást kellett csinálnia, mindig megcsinálta. Érdekes történet, hogy amikor otthonról csomagot kapott, elolvasta a hozzá tartozó levelet, ami kellett belőle, azt magához vette, a többit pedig szétosztotta a katonák között. Az volt a benyomásom, hogy tisztelte és értékelte az embereket. Nem is értem, hogy miként is tudhatott volna ő háborút indítani. Én tiszteltem és tisztelem is őt mint embert. Ez mindig így volt. Mert volt nekem olyan beosztottam is, aki a kijevi milíciafőnök fia volt. Őt az apja próbálta "nyomni előre". Szaakasvili apja pedig a grúziai mezőgazdasági miniszter volt. És mégsem... De Misa mégis több lett nála.

Úgy hiszem, hogy ő józan gondolkodású ember. Én tudom, hogy az ő ereiben forró vér folyik, de egyet értsenek meg, ő a saját népe érdekében, annak boldogulásáért mindent el kell, hogy kövessen, hogy a nép azt mondhassa, igen, Misa a mi elnökünk, volt is, és marad is.

Alkalmam volt találkozni grúzokkal itt, a csapi állomáson. Beszélgettünk és megtudták, hogy én Misa Szaakasvilinek az őrmestere voltam. Ők nagyon dicsérték és nagyon elégedettek voltak vele. Én meg azért vagyok boldog, hogy hozzájárulhattam egy kicsit Misa neveléséhez. Én sohasem gondoltam, hogy hasonló dolog történhet, mint most ez a háború, de a történelem dolga eldönteni, hogy kinek volt igaza és ki volt a hibás. Az én véleményem az, hogy Misának helyén van az esze. Vannak gyerekei, a családjának, a hazájának a jövőjére is gondolnia kell. Adjon neki a jó Isten egészséget és minden jót. Ezt kívánja neki az első őrmestere, a Csap-1 határállomásról, Anton Bubin.

K. Debreceni Mihály