Csak egy tánc volt...

2008. december 5., 09:00 , 412. szám

Még a középiskolában, végzős tanulóként szerelmesedtek egymásba. Fellángolásuk nem volt tiszavirág-életű. Együtt maradtak akkor is, amikor érettségi után Sándor szakácsnak kezdett tanulni az egyik szakiskolában, Ági pedig sikerrel vette a felvételi vizsgákat és angol szakos bölcsészhallgató lett az egyetemen.

A szakiskola befejezése után Sándor döntött: őt ne macerálják félévente a katonai behívóval, inkább bevonul, letölti a megszabott időt, aztán nyugta lesz a seregtől. Az angyalbőrt öltött daróci fiatalembert nem vitték messzire: az ungvári laktanyába került, végzettsége folytán a fazekak és lábosok világába. Ehhez persze kellett némi szülői segédlet is. Egy ideig kuktáskodott, majd, amikor a szakács leszerelt, előléptették "konyhafőnökké". Ági gyakran látogatta. Az eskütétel után pedig a kiskatona is sűrűn kapott eltávozást, akár ha néhány órára is, amit a parancsnokoknak juttatott apró figyelmességek is elősegítettek.

Ferenc, aki Ági évfolyamtársa volt, az egyik egyetemi táncmulatságon kérte fel a lányt. Elcsevegtek, elvidámkodtak. Ébredezni kezdett bennük a kölcsönös rokonszenv. Majd valami más is. A következő diákbulin már egyikük sem keresett másik táncpartnert. És bekövetkezett a tipikus történés: Ági kiszédült az egyik legényből és belezúgott a másikba. Sándor soros eltávozásakor Ferit ott találta Ágiéknál. A két utóbbi közötti kapcsolat még nem szövődött szorosra. Kissé kétkedve, de elhitte Ági magyarázatát is, hogy tudniillik "évfolyamtársam, együtt készülünk a szigorlatra, ne gondolj semmi rosszra." A másodszori "tettenéréskor" azonban már erősen mocorogni kezdett benne az a bizonyos kisördög: a féltékenység. A mocorgást dübörgéssé duzzasztotta az, hogy közös ismerőseik is elejtettek előtte egyet s mást, meg aztán kezdte úgy látni, hogy már a lány mosolya sem annyira szívből fakadó.

Szakítási szándékát Ági nem merte személyesen a tudtára adni. Végül, hosszas vívódás után, levélben adott kosarat a fiúnak. Ment hát az "elbocsátó szép üzenet" Ungvárról Ungvárra, a kaszárnyába. Sándor magán kívül vágta a konyha sarkába a nagy merőkanalat. Idővel megnyugodott. Hiszen van még sok más lány a világon! Amikor idén tavasszal leszerelt, Ági képe már csak ritkán és haloványan ködlött fel benne.

Élte az életét. Szórakozott, tette a szépet a fehérnépnek. Azon a júniusi estén is harmadmagával poharazgatott a város egyik bárjában. Ide tért be Ferenc is egy pohár sörre. Egymagában és vesztére. Láttára Sándorban feltolultak a sérelmes emlékek. Agyát elborította a düh. Felállt, odament Ferenchez és szó nélkül arcon csapta. Barátai utánaugrottak, lefogták, visszaültették a helyére. Egy ideig csendben voltak, majd sugdolózni kezdtek.

A megütött sietősen fizetett és távozott. Követték. Egy arra alkalmas félhomályos zugban rátámadtak. Ütötték, rúgták...

A kiérkező mentősök már semmit sem tudtak tenni, csak a halál beálltát állapították meg.

A fellebbviteli bíróság a napokban hirdetett ítéletet. Sándorra hat, társaira négy-négy év szabadságvesztést szabott ki.

Tárczy Andor