A disznókat levágják, ugye?

Gazdaság: Drága húsnak drága leve

2008. december 5., 09:00 , 412. szám

Amióta tavaly ősszel emelkedésnek indultak az árak, a legszegényebbek, mindenekelőtt a nyugdíjasok, a diákok és a kiskeresetűek szinte elfelejtették, milyen ízük is van a húsból készült ételeknek. Akik hisznek a kormányzati ígéretekben, talán még mindig arra várnak, hogy előbb-utóbb csak kevesebbe kerülnek majd a hús- és az abból készült termékek, a szakemberek azonban változatlanul azt állítják, hogy középtávon esély sincs az árak esésére.

Mint emlékezetes, a hús azért kezdett drágulni az elmúlt ősszel, mert ára a gabona árához kötött, márpedig a szemes termények ugyancsak megdrágultak tavaly. Eközben a hús felvásárlási ára gyakorlatilag nem változott, így azután a nehéz helyzetbe került állattartók rákényszerültek a sertés-, a marha- és még a juhállomány egy részének a kivágására is. Ennek következtében az év végére az állatállomány a korábbinak egy töredékére zsugorodott az egész megyében, sőt még annak határain is túl.

Egy malac ára tavaly ősszel csupán 80-100 hrivnya volt, azaz az erre szakosodott tenyésztők joggal érezték úgy, hogy ráfizetésessé vált számukra az állattartás. Érthetően senki sem akart a saját kárára dolgozni, így azután előkerültek a kések, minek következtében viszont villámgyorsan hiány alakult ki a piacon, ami tovább emelte a hús amúgy is magas kereskedelmi árát. Tovább rontott a helyzeten, hogy a hazai termékek helyét olcsó nyesedékből készült import termékekkel igyekeztek pótolni a kereskedők.

A tartós hiány persze idővel megtette a magáét. A malac értéke például jelentősen megnőtt. Ez éven már 600, helyenként 700 hrivnyát is megadnak egy-egy szopós malacért, azaz érdemes ismét állatot tartani. Csakhogy a kivágott állományt nem lehet egyik napról a másikra pótolni. Időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ismét felfusson az állomány, s ahhoz még többnek, hogy a malacból olcsóbb disznóhús legyen - állítja Petro Pomincsuk, a Munkácsi Járási Állami Közigazgatási Hivatal agrárgazdasági fejlesztésért felelős főosztályának vezető szakembere.

A felvásárlási árak ma magasnak mondhatók. Például a disznóhús kilogrammja élősúlyban 17-20 hrivnya, a marháé 9-10, a borjúé 12. Ráadásul a magas hozamú, 330 kilogrammnál súlyosabb növendék marháért az állam kilogrammonként 2,90 hrivnya támogatást fizet a gazdáknak, a disznóhús esetében pedig 2,15 hrivnya/kg a támogatás a vágóhidakon. Sajnos azonban az államnak ezek az igen megkésett intézkedései sem képesek alapvetően változtatni a kialakult helyzeten, panaszkodnak az ágazatban dolgozók. Sokszor még a hagyományosan állattenyésztésre berendezkedett hegyi járásokban sem akarnak az emberek ismét jószágot tartani. Így azután egymás után állnak le a vágóhidak, a piacokon és a boltokban pedig változatlanul magas a hús ára. A hús árának csökkenéséhez mindenekelőtt arra volna szükség, hogy az állatállomány legalábbis elérje a válság előtti szintet, márpedig ahhoz idő kell. Látni kell továbbá, hogy az állam a régió valamennyi országában jelentősen támogatja a hústermelőket, tehát amíg a helyi gazdák nem részesülnek hasonló nagyságrendű állami támogatásban, aligha várhatók jelentősebb eredmények.

Végül ne feledkezzünk meg arról, hogy a kárpátaljai piacokon továbbra is a közvetítők, a felvásárlók határozzák meg jelentős mértékben a hús nagybani és fogyasztói árát is, azaz a vásárlónak a húsra rakódó, néha alig indokolhatóan magas kereskedelmi felárat is meg kell fizetnie. Amíg ezen a téren nem következik be áttörés, aligha számíthatunk olcsóbb húslevesbe valóra, szól a hozzáértők egybehangzó jóslata. (Kárpátalja/zakarpattya.net.ua)