Haláleset

2008. december 12., 09:00 , 413. szám

Dezső bácsival kapcsolatban megosztott a közvélemény. "A tisztesség mintaképe" - zengik egyesek. "Igazi balek" - vélekednek a másként gondolkodók. De a tényállás cáfolhatatlan: Dezső sohasem csalt, lopott, hazudott, mindig kiállt a maga és mások igaza mellett.

A kolhozból - a hős- és még hősebb korban - aki csak tehette, hazacsempészett tejet, terményt, szöget, ki kicsiben, ki nagyban. Csak a gépészi minőségben odakommandírozott városlakó Dezsőnek maradt mindig üresen a nadrágkorca vagy a csizmaszára.

"Élhetetlen!"

Az almát, körtét, szilvát, amely a szomszéd porta áthajló fáiról hullott városi házának kertjébe, összeszedte és szem sem híján visszaszolgáltatta. Csak akkor fogadott el egy-két gyümölcsöt, ha nagyon rákínálták.

"Bolond! Inkább magának hagyná, hiszen a szomszédnak úgysem kell. S vinné a piacra!"

Egy alkalommal a háza közelében tömött bugyellárist talált. Gondolkodás nélkül adta le a megyei rendőrség ügyeletén. A nagydarab tányérsapkás belekotort a pénztárcába, ujjaival végigpergette a kötegnyi bankjegyet és döbbent, csodálkozó képpel meredt a tiszta, de meglehetősen kopottas zakóban toporgó Dezsőre.

...Feleségét régen eltemette, fogorvos lánya a messzi Kanadában praktizál, onnan érkeznek a cifra bélyegű levelek, meg a csekélyke pénzküldemények...

...Népszavazás. Nem országos, csak városi. A feltett kérdés nagy horderejű, sorsdöntő: legyen-e dollárt-eurót folyató vízi park, avagy sem.

A "kopogtatócédulákat" Dezső is megkapja. Postaládája nem lévén, a kapun lazán átdobva. De nem ez a rettentő. Hanem a papírcetlik száma. A három. Ő ugyanis egy szál maga lakja ezt a kétszobás "ősi fészket". Felesége huszonkét éve költözött ki végleg a kálváriai nyírfák egyike alá, lánya pedig két évtizede települt át az óperencián túlra. S mindketten hivatalosan ki is jelentkeztek: az egyik az életből, a mások az országból. Ám a cédulákon fehéren-lilán ott áll a felesége neve és a lánya neve. És a cím.

...Másnap délután szokás szerint betér a pohárnyi kadarkára. Viseltes zöld lódenkabátjának hajtókáján - eddig nem volt - fekete szalag. A csaposnak is feltűnik. Rá is kérdez:

- Kije hunyt el, Dezső bátyám?

Az öreg révetegen válaszol:

- Nem kim, hanem mim! A becsületem! Most először életemben nem mentem el szóvá tenni az igazat...

Gerzsenyi András