Egy diétás hús: a hódpatkány

Nutriatenyésztés - kérdőjelekkel

A közelmúltban domesztikált háziállatok közé tartozik a dél-amerikai eredetű nutria (hódpatkány), mely eredeti hazájában a folyók, illetve a mocsarak mentén él, s a partfalakba vájt üregekben lakik. A szőrméjéért, illetve a finom rostú, fehér húsáért is tenyésztik. Valaha megyénk több településén is foglalkoztak szaporításával, de vajon vannak-e jelenleg is nutriatenyésztők a Kárpátok tövében?

- Mit kell tudnunk a nutriáról, tenyésztéséről? - kérdeztük Popovics Sándorttól, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal mezőgazdasági osztályának vezetőjétől.

- A nutria, más néven hódpatkány testhossza 38-60, farkhossza 30-40 centiméter. Testtömege általában 7-9 kilogramm, de tenyészetekben egyes példányok ennél súlyosabbak is lehetnek. Dél-Amerikából származik. Az ottani vadon élő példányok alapszíne sötét, feketés vagy sötétbarna, világosabb hasi résszel. Európában a divat diktálta kereslet szerint számtalan színváltozatát tenyésztették ki: a feketétől és sötétbarnától a mogyorószínen át egészen a hófehérig. Természetes környezetében táplálékul a nád- és a sásfélék fiatal hajtásai, a vízi- és vízparti növények szolgálnak. Mezőgazdasági területeken a cukorrépát kedveli, vízközeli konyhakertekben a sárgarépát is szívesen megdézsmálja. Elfogyasztja a burgonyát, a kukoricát és más ipari növényeket is. Az állat lételeme a víz, így sok időt tölt ilyen környezetben. A nőstények évente két-három alkalommal ellenek. Egy alomban 4-6, de ritkábban ennél is több kölyök születhet. Viszonylag szapora állat tehát, azonban a tenyésztőnek néhány dolgot szem előtt kell tartania.

Először is nem szabad túlzottan hideg környezetben tartania az állatokat, másrészt biztosítania kell a folyamatosan rendelkezésre álló táplálékmennyiséget.

A nutriát elsősorban az irhája, de a húsa miatt is tenyésztették. Több étteremben széles palettáját kínálták a belőle készült ételeknek, a húsfeldolgozó üzemek pedig különböző kolbászféléket és egyéb termékeket készítettek belőlük. Húsra lehetséges, hogy most is lenne igény a piacon, de a tenyésztőknek nem éri meg pusztán emiatt az állatokkal foglalkozni. Tekintélyesebb haszon csak a prém eladásából ütné a gazda markát, de ehhez hiányzik a feldolgozó-kapacitás.

A nutriatenyésztés fortélyairól néhány olyan gazdát kérdeztünk, akik nemrég kezdtek újra foglalkozni ezzel a kisállattal.

- Összesen öt nutriát tartok, külön helyiségben helyeztem el a hímet, valamint a nőstényt a kicsikkel - magyarázza a salánki Gróf Attila. - Füvet, répát, szénát, krumplit adok nekik enni. Nem agresszívek, még egyikük sem mélyesztette belém a fogait, de csak hátulról, a farkukat elkapva lehet nyakon csípni őket. Nem tudom, miként fogom értékesíteni őket. Azt azonban tudom, hogy nem akarom megkóstolni a húsukat. Nem tudnám pontosan megindokolni, miért, de valahogy nem akaródzik...

- Két-három hónappal ezelőtt vásároltam meg a magam nyolc nutriáját, de még én sem szövök terveket az értékesítésükre vonatkozóan, nem tudom, ki veszi át a prémjüket vagy a húsukat - fejti ki a Benében lakó, ám vezetékneve elhallgatását kérő László gazda.

- Ideiglenes jelleggel az egyik ólban, ám külön karámokban helyeztük el a három idősebb, valamint az öt fiatalabb példányt - tájékoztat Iván Attila jószággondozó. - Naponta négy-öt alkalommal adok nekik enni, s tengerivel, zabbal, káposztával meg krumplival etetem őket. Már készülőben van egy négyszer ötméteres alapterületű medence, mely mellett ki fogjuk majd alakítani a nagyok, illetve a kicsik szállásait.

Nutriaügyben "nyomozva", s "fülest" kapva, a munkácsi járási Sztrabicsóra is elutaztam, úgy tudván, hogy egy ottani gazda nagyban tenyészti ezt az érdekes prémes állatot. És találkoztam is két egykori tenyésztővel, ám egyikük tizenöt, sorstársa pedig hat évvel ezelőtt "szögre akasztotta a kalapot", és abbahagyta a tenyésztést. Nem tudták ugyanis értékesíteni a prémet meg a húst, s ma már senki sem tart nutriát a községben. A kérdés tehát továbbra is kérdés marad: miként értékesítsék a gazdák a nutriájukat?

fzs-lm