A házfal sem akadály

Ámokfutás a város felett

2008. december 25., 09:00 , 415. szám

Korlátokon, padokon ugráló, háztetőkről háztetőkre szaltózó, falakon futkosó srácok - ők a szabadfutás (le parkour) kedvelői. A sportoló az útjába kerülő akadályokon többszintű ugrásokat produkálva akrobatikus mozdulatokat mutat be, átrohanja a várost, miközben figyel a minél nagyobb sebesség elérésére, a gördülékenységre. Ez a Franciaországból eredő sportos szenvedély, mely Ukrajnában, s azon belül Kárpátalján is egyre népszerűbb, ott él meg leginkább, ahol a város "élhetetlen": akadályok közt, a tűzfalak és az alacsony tetők birodalmában.

Ungváron két éve alakult meg a Sakuras CreW szabadfutóklub, mely az ungvári városnapok idei rendezvénysorozatának keretében lépett először a nyilvánosság elé, és szabadfutói a lembergi AMA CreW, valamint a kolomijai (Ivano-Frankivszk megye) Exis CreW klubok tagjaival együtt látványos ugrásokkal és egyéb produkciókkal kápráztatták el a közönséget. Élve az alkalommal, szeretnénk megismertetni olvasóinkat ezzel az érdekes és látványos sporttal, vagy ha úgy tetszik, mozgásművészettel, ahogy a "hívei" nevezik.

Kohut Oreszt három éve űzi ezt a sportot. Azután kezdett foglalkozni vele, miután megnézte az Yamakasi című filmet, melynek szereplői minden útjukba kerülő akadályon átjutottak. Mint mondja, a szabadfutás a mozgás művészete, amikor nem léteznek akadályok és a legrövidebb időn belül teheted meg az utat A-tól B-ig, ami nagy szabadságérzetet és adrenalinlöketet ad az embernek. A sportágban egyébként mindenkinek megvan a maga stílusa. Akad, aki inkább mászni szeret, és olyan is, aki inkább az akrobatikát kedveli. A Sakuras tagjai ötvözik a két formát, azonban inkább az akrobatikát kedvelik, míg például a lembergiek a mászást részesítik előnyben. "A sportág szépségét az improvizatív mivolta adja, ahol a terep szüli a trükköket, aminek csak a sportoló tudása szab határt. És ha sikerül nehéz terepen, nehéz trükköket, ugrásokat megvalósítani, akkor az ember jó érzéssel zárhatja a napot. Szeretünk olyan utakat választani, ahol mások még nem jártak. A szabadfutás világa egy egész más világba röpíti az embert" - ecseteli a szabadfutás előnyeit Oreszt. Minden olyan városi tereptárgyat, amit át lehet ugrani, meg lehet mászni, azt biztosan "megcsinálja" egy igazi parkouros. Legyen az építkezés, emeletes ház vagy árok. Kiváló városi terepnek számítanak a játszóterek is. Abban az esetben is segítségükre van a szabadfutás, ha Ungvár egyes negyedeiben a kóbor kutyák elől kell menekülni és villámgyorsan át kell ugrani egy kerítést vagy egy falat kell megmászni, vagy netalán a fára vagy villanypóznára kell menekülni az ebek elől. De olyankor is hasznát veszi, amikor véletlenül otthon hagyja a házkulcsot és a harmadik emeleti lakásba az erkélyeken felmászva kell bejutnia.

A szabadfutást lányok is űzik. A lembergi Anyuta halált megvető bátorsággal hajtotta végre a hajmeresztő ugrásokat. Lapunknak elmondta, hogy imádja a szabad mozgás művészetét, mely életstílusává vált. "Ha valaki ebbe belekóstol, már nem tud nélküle élni, és állandóan keresi az újabb kihívásokat, akadályokat." Ugyanakkor megjegyezte, hogy a mozgásművészetben bizony nagy a sérülésveszély, amit ő már sokszor megtapasztalt, különösen akkor, amikor épp csak elkezdett foglalkozni a szabadfutással. Ekkor bizony sokszor csúnya horzsolásokat "szedett össze" egy-egy ugrás során, sőt, több esetben a bokája és a csuklója is kificamodott a földre érkezéskor, ami iszonyatos fájdalommal jár. A törések viszont egyelőre elkerülték, de mint mondja, nem mindenki volt ilyen szerencsés. Megjegyezte, hogy csekélyebb a sérülés veszélye abban az esetben, ha a szabadfutó hidegvérű tud maradni. Például, ha valaki tudja magáról, hogy ő maximum 3 méter távolságra tud ugrani, akkor lehetőleg ezt ne próbálja veszélyes helyen túlszárnyalni.

Baráth József