Karácsonyi üzenetek

2008. december 25., 09:00 , 415. szám

Isten szóba áll velünk

Vannak, akik giccsesnek, meseszerűnek tartják a templomi betlehemeket. Egyes városokban templomról templomra kirándulnak a gyerekekkel, hogy megnézzék a felállított betlehemeket, Olaszországban pedig szinte sportot űznek a szebbnél szebb alkotások elkészítésével.

"Az Ige által lett minden, és nélküle semmi sem lett, ami lett" - mondja a Szentírás. Minden általa lett: az állatok is, a csillagok is, az egész kozmosz, minden, amit előszeretettel jelenítünk meg kedves karácsonyi betlehemeinkben. Szükségünk van arra, hogy így is magunk elé varázsoljuk azt a kétezer évvel ezelőtti éjszakát, és a teremtett világot, melybe a Teremtő irántunk való szeretetétől vezetve belépett.

Jézus az Isten Fia, az Isten Igéje. Az Ige (a Szó) testté lett, csendessé, kicsinnyé. Hogyan is foghatnánk fel ennek értelmét? Talán ezzel a hasonlattal: Németországban egy nő olyan emberek számára alapított intézetet, akik egyszerre süketnémák és vakok is. Miért? Mert - szavaival élve - a süketnéma és vak állapot "maga a pokol". A Braille-írás kicsit javít helyzetünkön, de "kimondhatatlan örömet érzünk, ha valaki mellénk áll, szóba áll velünk" - mondják az intézet lakói. Ez a "beszélgetés" úgy zajlik, hogy bizonyos jeleket ütögetnek a nem látó és nem halló ember tenyerébe.

A magasságos Isten is testközelbe jött! A teremtett világot elárasztó örömöt Mária, József, a pásztorok, a bölcsek, Simeon és Anna érezhették elsőnek, sőt, kezükbe is foghatták a megtestesült Igét. Ő SZÓ-ba áll velünk, tenyerünkbe - tenyerünkbe? Szívünkbe! - kopogtatja örömhírét: Ne félj, szeretlek, megszabadítlak, meggyógyítlak és szép Országomba vezetlek! Ő soha nem húzza vissza a kezét. "Ezzel hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyünk" - és azok is leszünk, ha hiszünk Neki, Benne.

A Kárpátalja minden olvasójának szeretettel kívánok áldott, szép karácsonyi ünnepeket, és a megtestesült Istennel való benső találkozás kegyelmét!

Majnek Antal

"Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." (Lukács 19:10)

Kedves Olvasó! Megtévesztett, félrevezetett világunkban sok ismert és kevésbé ismert embert kérdeznek meg arról, hogy mit jelent számára az advent és a karácsony. Mivel származása, neveltetése, műveltsége és érdeklődése tekintetében minden ember különbözik a másiktól, sokféle választ hallhatunk. A várakozásról általában mindannyian említést tesznek, azonban a fogalomnak esetenként más és más a tartalma. Valaki arra vár, hogy legalább ilyenkor jöjjön össze a világban szétszórt család. Sok embert, különösen az idősebbeket a régi ünnepek nosztalgiája, az egykori fehér karácsonyok áhított emléke hoz lázba, a gyerekeknek és a fiataloknak pedig szinte egyetlen témájuk az ajándékozás. De e szerint az értékrend szerint a külsőségekre is adni kell, mert másként nincs ünnepi hangulat. Néhány éve immár a mi életünkben is jelen van az adventi koszorú, az igen látványos, és sok esetben valóban ízléses ajtó- és asztaldíszek, az ünnep színes kellékei. Sajnos, a karácsony és a szenteste kapcsán is csak ajándékokról, díszekről és pazar ünnepi lakomákról ír vagy beszél a legtöbb ember.

Világunkat megtévesztettnek mondom, mert úgy látom, hogy a mai emberiség keresztyén ünnepeiből pont a lényeg marad ki. Kimarad az, Akit és Aki által ünnepelhetünk! Adventben meg sem említik, eszébe sem jut az átlagembernek az Emberfia visszajövetele! A készülődés és a várakozás sokkal inkább magára az ünnepre irányul, mint Krisztusra. Amerikai divat hódít errefelé is, és a versengés, az esztelen költekezés szelleme szállta meg az embereket: kinek világít több izzó a házán vagy udvarán, ki vásárol drágább, ötletesebb ajándékokat, díszeket a fenyőfára vagy drága "cuccokat" a karácsonyi buliba. Karácsonyi buli! Hová jutottunk? Sokszor úgy látom, hogy az Istentől, Egyháztól elidegenedett társadalmunk karácsonyi ünneplésében az ünnepi eszem-iszom áll a középpontban. Félrevezetett, megtévesztett világunk egyértelmű elhajlásai ezek, s éppen miattuk szükséges a lényegről beszélni, mert a karácsony az Emberfia eljövetelének ünnepe.

Ha elővesszük a Szentírást, mindjárt szembetűnik, hogy az "Emberfia" nagybetűvel írt fogalom. És nyomban rácsodálkozunk, hogy mennyire különös! Sok-sok nevezetes ember született és születik a világra. Gondoljunk a prófétákra, apostolokra, a reformáció hőseire - Kálvinra, Lutherre -, a magyar reformátorokra, a hitük megtartásáért sokat szenvedett elődeinkre, tudósokra, művészekre és egyéb nagyságokra. Akarva vagy akaratlanul feltűnik, hogy senkiről sem írjuk vagy mondjuk azt: Ő az Emberfia. Nem, mert ez a megkülönböztetés egyedül Jézus Krisztust illeti. Kizárólag Jézusról beszél így az Ige: "Ő minden időben, minden helyen és mindenki számára az Emberfia." Kedves olvasó, most azért olvasod ezt az örömhírt, hogy ha már tudod, még inkább megbizonyosodj, és ha még nem tudod, szerezz ma tudomást az Emberfiáról, Jézus Krisztusról! Az Emberfia eljött ebbe a világba, éppen a mi világunkba, s közelebbről, az én világomba és a te világodba. Édesanyától született, osztozott a gyermeksors nyomorúságaiban, mint akárki a gyermekek közül. Az evangéliumi leírás szerint még bölcsője sem lehetett, mint bármely halandó gyermekének, szinte az ismeretlenség homályában növekedett fel. De Ő mégis kiemelkedett az ismeretlenségből! Minden más név fölé emelkedett, mert páratlan személy. Nincs sem elődje, sem utódja, sem versenytársa. Kivételességét és páratlanságát szemlélteti az a körülmény is, hogy az emberiség nagy része az Ő születésétől számítja az időt. A magyarázat pedig nem más, mint a karácsonyi evangélium. Benne a láthatatlan és örökkévaló Úr öltözött emberi testbe: az az Úr, aki a látható és a láthatatlan világot teremtette, és mindenek fölé, a teremtés koronájának az embert tette meg. Eljött, hogy senki, sehol se mondhassa: hinnék, ha tudnám, hogy Ő valóban létezik. Az Emberfia azért jött, hogy vége szakadjon a kételkedésnek. Jött, hogy mindenki lássa és hallja. Jött szétoszlatni a sötétséget, hogy lássuk a "világ világosságát". Eljött, hogy ma ezt olvasd, és személyes meggyőződésre juss el, testvérem! A Szentlélek beleszületik a szívedbe, hogy te újjászületett emberként éld tovább az életedet. Eljött, hogy " megkeresse és megtartsa az elveszettet".

Az ige arról tesz bizonyságot, hogy mi önmagunkban valamennyien elveszett és kallódó életek vagyunk. Elveszettek azért, mert saját erőnkből nem tudjuk megtalálni a boldogságot, a békességet, a nyugalmat, a szeretetet és az üdvösséget. Egyedül képtelenek vagyunk hidat verni önmagunk és a Mennyei Atya közé.

Azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Jézus keres engem és minket, mert éppen téged és minket akar megtartani, kiragadni és kimenteni az elveszettségből. Így keres Isten a mostani karácsonyi időben is. Keres engem, akit fenyegetnek a napi gondok, a testi és lelki kísértések. Keres engem, akit mélységbe sodort a gyász, a keserű csalódás, és képtelen vagyok megbékélni. Keres a magam sajátos helyzetében: bárki legyek, bárhol éljek, bárhogyan gondolkozzam.

Az Emberfiával való találkozás egyben a megtartatást is jelenti! Mert Jézus megtartónak született Dávid városában. Krisztus megszabadít az utolsó ítélet borzalmaitól és megtart az örök élet számára. Legyünk az Ő megtalált és megtartott gyermekei, szívünkből zendüljön a hálaszó:

Köszönöm, Uram, hogy Te hozzám is eljöttél, engem is megkerestél - köszönöm, hogy engem is megtartó kegyelmedbe fogadtál. Ámen.

Zán Fábián Sándor,

Velünk az Isten!

Kedveseim, mint a karácsonyi üzenet méltatlan hirdetője, el szeretném mondani, hogy Isten meglátogatott minket. Az Ég és a Föld összeölelkeztek, az Isten országa a Földön van ezen az üdvösséges éjszakán. Erre utal Szent Pál apostol, amikor így fogalmaz: " Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s akivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével ..." (Zsid 1, 1-3). Egy másik alkalommal pedig: " Megjelent Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, és arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. Éljünk józanul, igazként, istenfélelemmel ezen a világon." (Tit 2, 11-12)

Krisztus megjelenése a betlehemi jászolban az az Örök Isten hívása, öröm és elkötelezettség: " Velünk az Isten"(Mt 1,23). Velünk van és velünk maradt! Ahogyan Isten a pásztorokat hívta és várta, úgy hív és vár minket is, hogy keressük őt, és önmagával ajándékozzon meg bennünket. Nem az emberiséget képviselő pásztorok adtak ajándékot, hanem ők kaptak igazi ajándékot - az Isten megváltó Fiát.

Nemrég Jézus születésének helyén állhattam, tisztelettel, szent csókkal illetve azt a csillagot, amelyre azt írták: "Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est - Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától". Itt értettem meg igazán Szent Pál apostolnak a fentebb idézett szavait: Ő Isten " dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével - miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban." (Zsid 1,3)

Elfogult történészek sötét középkorról beszélnek. Ma, a harmadik évezred elején, a világháborúk, a helyi viszályok véres korszakában inkább a sötét újkorról lehet és kell beszélnünk. Az emberiség nemcsak tudományban, technikában, művészetben fejlődik, hanem bűnözésben is. Káin gyilkos unokái ma is ontják a drága embervért. A sötétség, amelyben élünk nem fizikai, hanem szellemi és erkölcsi. Szent János panasza ma is időszerű: " A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt." (Jn 1,10)

Miközben ilyeneken elmélkedtem, válasz helyett Isten rámutat egy istállóra, egy Gyermekre, Akiben testet öltött a végtelen szeretet.

Jézus azért jött a Földre, hogy rádöbbentsen életünk igazi értelmére, és testvérünkké alázkodva hirdesse mindenkinek: " Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta..." (Jn 3,16). Nem azért jött, hogy megmutassa félelmetes hatalmát. Nem azért jött, hogy angyalai rázendítsenek dicsérő énekükre. Nem azért jött, mert vonzotta az emberek okossága, jósága és tudománya... Eljött, egyszerűen azért, hogy saját példáján megmutassa, mivé nőhet, szépülhet az ember, ha nemcsak a fenyőfát ékesíti fényes gyertyákkal, de élete karácsonyfáját is földíszíti a szeretet fényességével.

Rádöbbentem, nem azt kell kérnünk Jézustól, hogy isteni hatalmával változtassa meg körülményeinket. Ezt nekünk kell megtennünk. Nem azt kell kérnünk, hogy változtassa meg férjünket, feleségünket vagy kollégánkat. Nekünk kell megváltoznunk. Ne legyünk vasárnapi, karácsonyi keresztények. Ne legyen csupán külső máz, anyakönyvi adat az Egyházhoz tartozásunk. Jézus azt mondja: Legyetek só, legyetek kovász, legyetek a világ világossága! Ez a mi hivatásunk. A szeretet fényét kell magunkkal vinnünk, mert ez az egyetlen olyan világosság, ami legyőzi a sötétséget. Isten legfőbb célja nem az, hogy gazdagokká, tudósokká, hanem hogy szentekké tegyen minket. Ha megfutamodunk, ha nem vállaljuk ezt a feladatot, győzelmet arat a hazugság, a gyűlölet fejedelme. Ám tehetetlen és csatát veszít ott és akkor, ahol és amikor olyan emberekkel találja magát szemben, akik hisznek és harcolnak a szeretet győzelméért. Ennél szebb, igazabb jókívánságot nem mondhatok szent karácsony ünnepén. Rajtatok is múlik, hogy a jókívánság valósággá szépüljön a következő esztendőben.

Krisztus születik! - Dicsőítsétek!

Milán Sasik,