A 2008-as politikai szezon vége - a kríziskorszak kezdete

2009. január 2., 09:00 , 416. szám

A politika ritmusa nagyjából követi a naptárt, vagyis a normális emberek életritmusát. Év végén tehát a politikában is összegezni szokás, valamint szót ejteni a következő év tervezhető eseményeiről. A gazdasági válság azonban - Hamlettel szólva - kizökkentette az időt, nekünk viszont fogalmunk sem lehet, kinek a sorsa helyretenni azt.

Elvileg az ország vezető politikusainak lenne ez a feladata, róluk azonban biztosan lehet tudni, mivel fognak foglalkozni: a másik nyakába varrni a felelősséget. Különösen Juscsenko és Timosenko ténykedése illusztrálja nagyon pontosan, milyen sémát fog követni az ukrán politikusok viselkedése.

A válság még nem bontakozott ki teljesen. A hrivnya-árfolyam-ingadozás (többnyire esés) az, ami mindenkit érint. Akik lekötötték pénzüket, azok elveszíthetik megtakarításaik értékének akár a felét is. Akik fordítva, kölcsönt vettek fel, azoknak a törlesztőrészlete megugrott, a valutában eladósodottaknak katasztrofálisan. Olyannyira, hogy a zálogként elkönyvelt autókat, lakásokat a bankok dobra fogják verni. A bankok ettől nem lesznek boldogok, hiszen a tömegesen piacra dobott gépjárművek és ingatlanok végképp padlóra viszik az árakat, úgyhogy pénzeik töredékét sem látják majd viszont.

A parlamentben most olyan törvényt próbálnak elfogadni, amely megtiltaná az elzálogosított lakások eladását. Egy ilyen döntés azonban a bankokon kívül a magántulajdont is megszüntetné, mert elvenné az emberektől a jogot, hogy rendelkezzenek értékeikkel. Az ukrajnai bankok csődjét egyébként is meg lehet jósolni, hiszen az emberek az utóbbi időben csak kiveszik a pénzüket, a bank pedig csak abból tud hitelezni, amit előbb nála betétként vagy folyószámlán elhelyeznek.

Pontosabban kaphatnak még pénzt a nemzeti banktól és foglalkozhatnak valutaspekulációval. Timosenko pontosan ezt a két momentumot köti össze, amikor Juscsenkót és Sztelmahot, a jegybankelnököt vádolja az árfolyam-spekulációval. Eszerint azok néhány kiválasztott bankot finanszíroznak, amelyek viszont ezen a pénzen dollárt vesznek-adnak, a hasznon pedig osztoznak.

A fenti séma akár részlegesen fedheti a valóságot, de az, hogy a hrivnya leértékelését meg lehetett volna úszni, biztosan nem igaz. Ukrajna külkereskedelmi mérlege a kohászati és vegyipari export összeomlásával az egyik oldalról, a világkereskedelmi szervezetbe való belépés következtében megugrott importtal a másikról erősen negatív lett. Ilyen esetben a (világ)piac le szokta értékelni az érintett ország valutáját.

Az is közgazdasági közhely, hogy az olcsóbb valuta jó annak, aki külföldre elad, az erősebb - annak, aki importál, illetve aki külföldre jár nyaralni. Az ukrajnai leértékelés mértéke azonban a kölcsönök tömeges bedőlésével, a bankok hitelezési tevékenységének leállásával jár. Így azonban esély sincs semmiféle gazdaságélénkítésre, ami viszont a válság legrosszabb következményét fogja még súlyosabbá tenni. A nyár folyamán a vállalkozások is (mesterségesen) olcsó dollárban vettek fel hitelt, aminek a törlesztőrészleteit most például a kenyérgyárak nem tudják visszafizetni. A reálszektor megszűnő munkahelyei kis késleltetéssel magukkal hozzák majd a költségvetési szféra - a közalkalmazottak, a nyugdíjasok - járandóságának elmaradását. Ha viszont jön a tanítói, orvosi fizetés, nyugdíj időben, akkor annak az értékét az infláció eszi meg.

Timosenko nyilván ezt a másik variánst támogatná, idáig is ebben az irányban működött. Ilyen értelemben (is) nevezte katasztrofálisnak a költségvetés tervezetét Juscsenko. Ha fölültervezik a bevételeket, rosszul állítják be a hrivnya árfolyamát, akkor borítékolva van a bankóprés felpörgetése. A pénzkibocsátás viszont a nemzeti bank kezében van, amely jogilag és gyakorlatilag független a kormánytól és Timosenkótól, viszont annál közelebb áll az elnökhöz mint régi kolléga és barát.

Az idei költségvetés az előzőkhöz képest realistább. Igaz, mire sikerült elfogadtatni, pár tízmilliárddal csak felhígították a fiskális szigort. Ahhoz képest viszont, hogy nincs kormánytöbbség, a jövő év fő pénzügyi törvényének elfogadása komoly fegyvertény. Azt jelzi, hogy a Timosenko-Litvin-tandem képes működtetni a törvényhozást, igaz, Juscsenko-párti nasás, kommunista, sőt régiós szavazatok eseti "megvásárlásával". Sőt még nagykoalíciós szavazásokat is össze tudnak hozni, mint amilyen a Sztelmah leváltását követelő határozat.

Elvileg Janukovics van a legjobb helyzetben, aki páholyból, vagyis ellenzékből nézheti, ahogy ellenfelei aprítják egymást, miközben mindkettőjüket betemeti a válság. Annak elemi ereje máris érezhető. Átrendezi a politikai terepet, mint egy lavina a hegyoldalt. Janukovics pedig ugyanazon a pályán síel, mint a narancsos exszövetségesek. És a mi karácsonyfáink is ott állnak.

Sz. K. M.