Ugocsa: három falu tiltakozik a szemétlerakó ellen

Önkormányzatok a költségvetés elfogadása után

2009. február 13., 09:00 , 422. szám

Az ország egészéhez hasonlóan ínséges esztendő elé néznek az ugocsai települések, ahol a felépítendő szeméttároló ügye is borzolja a kedélyeket. Barta Józsefet, a Nagyszőlősi Járási Tanács KMKSZ által delegált elnökhelyettesét a települési költségvetések minapi elfogadása apropóján kérdeztük a régió problémáiról.

- Ön hivatalánál fogva számos tanácsülésen vett részt a napokban. Melyek a régió településeinek alapvető problémái?

- Mindenekelőtt a folyók és patakok gátjainak állapota ad okot aggodalomra. Salánkon például a két legutóbbi árvízkor egy hajszálon múlott, hogy a települést nem öntötte el a víz. Csak a helyi lakosság önfeláldozó munkája mentette meg a falut. Most, hogy a folyó felső szakaszán több helyütt megerősítették a Borzsa gátjait, a falu még veszélyeztetettebbé vált. A probléma hathatós orvoslásához ugyancsak komoly költségvetési pénzekre volna szükség. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a szükséges munkálatok elvégzésére, a tervdokumentáció elkészítésére csak a megfelelő engedélyekkel rendelkező hivatalok és vállalatok jogosultak.

Ami az utak állapotát illeti, tény, hogy a járásban nagyon sok a rossz út. Szakemberek számításai szerint valamennyi út javítását tavalyi árfolyamon mintegy 60 millió hrivnyáért lehetne elvégezni. Ehhez képest évente mintegy 4-5 millió hrivnya van előirányozva a járás útjainak karbantartására. Ebből következik, hogy elvben 10-15 éves periódusokban kerülhet sor az egyes útszakaszok javítására. A valóság azonban az, hogy a főbb útvonalakat évente javítják, míg másokra talán csak évtizedenként, vagy szinte soha nem kerül sor. Ilyenek például a Salánk-Feketepak, a Keresztúr-Karácsfalva, a Királyháza-Kistarna vagy a Gyula-Akli útszakaszok. Ezek az utak lassan járhatatlanokká válnak.

Mint ismeretes, a gépkocsivezetők által fizetett útadó 50 százaléka a helyi önkormányzatoknál marad a településhatárokon belüli utak karbantartására, a másik fele pedig a megyében akkumulálódik, azaz a járási önkormányzatnak semmilyen eszköze nincs ebben a tekintetben. Így azután, bár az emberek joggal fordulnak hozzánk panasszal az utak állapota miatt, semmit sem tehetünk azonkívül, hogy felhívjuk a megyei illetékesek figyelmét a problémára. Jelen helyzet szerint a megyei illetékesek maguk döntik el, hogy végül is milyen munkákat végeznek el, s elképzeléseiket csak a járási adminisztrációkkal kötelesek egyeztetni. Ugyanez a helyzet az elvégzett munkálatok átvételével is. A kiutat az jelenthetné, ha a jelenleginél nagyságrendekkel nagyobb költségvetési pénzeket fordítanának az utak karbantartására, illetve bevonnák a helyi önkormányzatokat a döntéshozatalba. Ugyancsak hasznos volna, ha a jelenlegi gyakorlattal szemben az elvégzett munkálatok átvételébe beleszólhatnának az érintett települések polgármesterei, önkormányzati képviselői vagy megbízottaik is. Biztosra veszem, hogy a helyi képviselők nem vennének át egy rosszul elvégzett munkát, mert a saját választóik kérnék számon rajtuk a munkájukat, ha az út fél évvel a javítás után ismét kátyús volna.

- Az önkormányzatok arra panaszkodnak, hogy kevés a kötelező feladatok ellátására az állami költségvetésből kiutalt pénz. Ön is így látja?

- Valóban kevés a pénz. Az idén ugyan a tavalyinál valamivel több pénzzel gazdálkodik a járás, ez azonban a szükségletekhez képest mégis kevés, mivel nagy az infláció. A Nagyszőlősi járás az elmúlt esztendőben jócskán túlteljesítette a költségvetés bevételi oldalát, volt pénzünk, amelyből az önkormányzatok is részesültek, jutott fejlesztésre is. Ami viszont az idei büdzsét illeti, az előirányzott összegek biztosítják minden költségvetési intézményben dolgozó számára az egész éves fizetést, de az oktatásügy kivételével csak az alapbért. Különösen a közigazgatásban dolgozókat érinti majd érzékenyen a különböző bérkiegészítések, prémiumok hiánya. Ugyanakkor az előrejelzések értelmében igen valószínűtlennek tűnik, hogy a tavalyihoz hasonló mértékben sikerüljön túlteljesíteni a költégvetés bevételi részét, azaz várhatóan pótlólagos juttatásokra sem nyílik lehetőség. Abban reménykedünk, hogy mielőbb legyűrjük a válságjelenségeket, s legalábbis a költségvetésben előirányzott bérek fedezetét sikerül előteremteni.

- Igaz-e, hogy a járás új szeméttárolójának megépítése az érintett települések lakossága körében máig vita tárgyát képezi?

- Elöljáróban annyit, hogy 2006-ban kezdte meg működését a Nagyszőlősi járásban a lakossági hulladék összegyűjtésére és elszállítására szakosodott vállalat, a AVE Vinohradiv, amely 40 százalékban a járási tanács, 60 százalékban pedig a magyarországi AVE Miskolc tulajdona. Mára a járás háztulajdonosainak 40 százaléka áll szerződésben ezzel a céggel, a vállalkozóknak pedig a fele. A járás 50 települése közül 38-ban vehető igénybe a szolgáltatás, amellyel a nagy többség elégedett. A cég az összegyűjtött szemetet a nagyszőlősi városi szemétlerakóban helyezi el. Ez a lerakó azonban legfeljebb az év végéig tudja fogadni a hulladékot, s a cégnek is csupán az év végéig van szerződése a szemét elhelyezésére a várossal. Azaz, amennyiben 2010-ig nem építünk egy új szemétlerakatot, a szolgáltatás valószínűleg megszűnik, és visszazuhanunk abba a 3-4 évvel ezelőtti állapotba, amikor mindenki oda dobta le a szemetét, ahová tudta - az erdőszélre, az út menti árkokba, a folyópartokra. Éppen ezért egy korszerű, európai színvonalú szemétlerakó és -feldolgozó létrehozását határoztuk el, melynek egy-két héten belül elkészül a magyarországi és helyi szakemberek által kidolgozott tervdokumentációja, s megkezdődhet a létesítmény engedélyeztetésének folyamata. Biztos vagyok benne, hogy a járás lakosságának nagy része üdvözli és támogatja ezt az elképzelést. Közmeghallgatást rendeztünk e tárgyban, ahová meghívtuk a járás valamennyi településének képviselőit és a szakembereket. Ez a fórum is egyhangúlag támogatta a projektet. Csak Felsősárad (Siroke), Nagycsongova (Borzsavszke) és Fakóbükk (Bukove) lakosságának egy része ellenzi az elképzelést - e három település határában épülne meg a szemétlerakat. Az ellenkezés oka valószínűleg a környezetszennyezéstől való félelem, ami bizonyos mértékig érthető is. Éppen ezért mi azt javasoljuk az ellenzőknek, hogy utazzanak el Magyarországra - az utazást megszervezzük -, s győződjenek meg a saját szemükkel arról, miként, milyen biztonsági előírások közepette működik egy hasonló létesítmény a határ túloldalán. Azt is javasoljuk, hogy az építésről szóló szerződés megkötésekor olyan feltételeket szabjanak a kivitelezőknek, amelyek lehetővé teszik, hogy a település képviselői mindvégig ellenőrizhessék a kivitelezést, az előírások betartását. Kössék ki azt is, hogy a létesítmény működése során folyamatosan kontrollálhassák, honnan származik a tárolóba érkező szemét, s azt hogyan dolgozzák fel. A helyi önkormányzatok ezen felül például azt is megszabhatják, hogy a létesítmény dolgozóinak legalább a felét a három érintett településről toborozzák, ami ugyancsak erősítheti a kontrollt és a kölcsönös bizalmat. Arról nem is szólva, hogy a tároló működése utáni adóbevétel a helyi önkormányzatokat illeti. Mindezen intézkedések véleményünk szerint alkalmasak arra, hogy létrejöjjön egy kölcsönösen előnyös megállapodás a kivitelező és a helyi önkormányzatok, a lakosság között. Annál is inkább, mivel adottságai tekintetében a szakemberek szerint a szóban forgó terület a legalkalmasabb ennek az egész járás érdekeit szolgáló objektumnak az elhelyezésére.

hk