Ungvár, az elprivatizált város

Elkelt az uszoda, következik az iskola?

2009. február 13., 09:00 , 422. szám

Minap az Ungvári Városi Tanács engedélyezte a város egyetlen sportrendezvények lebonyolítására is alkalmas uszodájának, a Szpartaknak a privatizálását. A közvélemény leginkább a vételár hallatán hördült fel.

Ungváron Szerhij Ratusnyak polgármester regnálásának évei alatt egymást érik a privatizációs botrányok - telkek, ingatlanok sorozatos áron aluli értékesítéséről hallani. Igaz, tegyük mindjárt hozzá, a megyei hatalommal szemben folyamatosan ellenzékben lévő, azaz egyfolytában háborúskodó városvezetőt egyelőre egyetlen hasonló ügylet kapcsán sem sikerült elmarasztalni, pedig sokan és sokszor megpróbálták már. Legutóbb például a polgármesteri hivatalt is megszállták a belügyi szervek, ám abból ítélve, hogy Ratusnyak még mindig szabadlábon van, a nyomozók valószínűleg nem találtak semmit az épületben.

Első pillantásra gyanús ügynek tűnik a mostani uszodaprivatizáció is. A rendszerváltást követően lassan leromló létesítményt, amely a 120 ezer lakosú város egyetlen valamirevaló uszodája immár évtizedek óta, néhány évvel ezelőtt a Kárpátaljai Állami Egyetem mentette meg a végső enyészettől. A városnak végül egy nem túl épületes vita eredményeként sikerült újra kommunális tulajdonba vennie a létesítményt, megtérítve a korábbi tulajdonosnak az uszoda felújításába fektetett mintegy 800 ezer hrivnyát. Ezután a város egy ideig bérbe adta az uszodát hasznosítóknak, majd végérvényesen az objektum privatizációjáról döntött.

A privatizációs árverés eredményeként a létesítményt 300 ezer hrivnyáért értékesítették, aminek hallatán nemcsak a polgármester politikai ellenfelei hördültek fel, hanem az egyszerű, egyébként apolitikus polgárok egy része is. Aki ugyanis tisztában van az ungvári telek- és ingatlanárakkal, az tudja, hogy ennél a vételárnál önmagában a telek értéke is egy nagyságrenddel nagyobb. Az ingatlan értékét egyes szakértők legalább 5 millió hrivnyára becsülik. Tovább fokozzák az elégedetlenkedők ingerültségét azok a pletykák, miszerint a privatizációs árverésen győztes magánvállat állítólag a polgármester egyik közeli rokonának tulajdona.

A fentebbi tényekből levonható esetleges következtetések tekintetében azonban óvatosságra int, hogy az igazságügyi szervek eleddig nem találtak kivetnivalót a polgármester privatizációs ténykedésében, s legalábbis elgondolkodtató, hogy Ratusnyaknak ezt a lépését is megerősítette döntésével a városi tanács. Azoknak tehát, akik továbbra is keveslik az uszoda eladási árát, esetleg nem értenek egyet a privatizáció módjával, el kell gondolkodniuk azon, hogy vajon a privatizációs törvényekkel van-e baj, vagy a városi tanács teljes testülete a polgármester kezére játszik a település vagyonának állítólagos elkótyavetyélésében, ami ugyancsak merész gondolat.

Amikor a köz felháborodását emlegetjük, megint csak igen óvatosan kell fogalmaznunk. Február első napjaiban privatizációellenes tiltakozó megmozdulásra került sor az uszodánál, amelynek azonban mindössze 20-30 részvevője volt. Ez, ugye, nem egy kifejezett tömegmegmozdulás. Az is feltűnő volt, hogy a tüntetőknek több transzparensük volt, mint kezük, ami arra a nem túl eredeti gondolatra sarkallja az embert, hogy vajon adott esetben nem egy politikai ellenfelek által megszervezett akcióról van-e szó. A legnagyobb gond persze az, hogy miközben az ember most már sem az egyik, sem a másik félnek nem tud hinni fenntartások nélkül, a város egyetlen valamirevaló uszodája továbbra is romokban hever, úszni egyhamar bizonyosan nem lehet benne.

Jobban belegondolva az uszoda körüli afférba, aligha csodálkozhatunk a történteken, s észre kell vennünk, hogy a privatizációs láznak immár magyar vonatkozású "áldozata" is lehet. Történt ugyanis, hogy két héttel újév után a városi képviselőtestület döntésének értelmében meghirdették a Petőfi tér 36. szám alatti ingatlan privatizálását. Mint ismert, az épületben az elmúlt két évben a város egyetlen, helyhiánnyal küzdő magyar iskolájának alsó tagozatos osztályai tanultak, azelőtt pedig a magyar gimnázium osztályai. Több mint egy évtizedes huzavona után tavaly, nem sokkal karácsony előtt azután átadták végre az iskola költségvetési és megyei önkormányzati pénzekből felépített új épületét. S bár ismereteink szerint a gyerekek még csak a napokban hagyták el a Petőfi téri épületet, a város máris úgy döntött, hogy pénzzé teszi az ingatlant - emlékeztet az ukrán nyelvű sajtó. Ez a hozzáállás legalábbis érthetetlen, ha arra gondolunk, hogy Ungváron bőven volna még mit tenni az iskolák zsúfoltságának enyhítése érdekében. Arról nem is szólva, hogy szakemberek szerint a jogszabályok értelmében az ingatlant a jövőben is csak oktatási célra volna szabad felhasználni. Mert azt aligha gondolhatjuk komolyan, hogy a kedvező fekvésű, városközponti ingatlant privatizálása után valaha is oktatási célokra használják még.

hk