Fakitermelés pártirányítással

Katrin Béla, egy idős erdőmérnök Técsőről

Katrin Béla, a Királymezői (Uszty-Csorna) Erdőgazdaság volt erdőmérnöke, majd igazgatója ma szülővárosában, Técsőn tölti nyugdíjas éveit méhei és emlékei között. De miként is került vezető pozícióba az egykori jó eszű técsői gazdagyerek, s miként emlékezik vissza a tovatűnt évtizedekre?

- A helyi polgári iskola két osztályának az elvégzését követően, 1942-ben felvettek a Máramarosszigeti Református Gimnáziumba, s 1944-ig ennek falai közt tanultam - idézi fel beszélgetőtársam a hajdan volt időket. - Akkor aztán "felszabadítottak", pontosabban: sok mindentől megszabadítottak bennünket: bezárták a gimnáziumot, meghúzták az új államhatárt, én pedig három évig a szüleim gazdaságában dolgoztam. 1947-ben Donbászba kellett volna mennem, hogy egy ottani bányászati szakiskolában tanuljak tovább, édesanyám azonban felkereste az inspektort, s addig kérincskélte, míg végül is elérte, hogy ne kerüljek el a Donyec-medencébe, hanem beiratkozhassam Técső akkori egyetlen, ukrán tannyelvű középiskolájába, ahol ugyan sok gondot okozott az ukrán nyelvismeret hiánya, viszont a tanáraim felfigyeltek rá, mennyi matematikai ismeret "ragadt rám" a gimnáziumi tanulmányok révén...

- Miként lett erdőmérnök?

- A középiskola befejezését követően a Lembergi Erdőgazdasági Főiskolán tanultam tovább erdőmérnöki szakon, ahol amúgy a főiskolai tudományos társaság titkáraként is tevékenykedtem, azonkívül aktívan sportoltam, s 1954-ben részt vehettem a moszkvai országos tornászfesztiválon.

A főiskola elvégzését követően a Tyumenyi Erdőgazdaságba irányítottak mint erdőmérnököt, én viszont Kárpátalján szerettem volna maradni. Egy véletlen és egy szerencsés ismeretség révén aztán a Királymezői Erdészetnél "kötöttem ki". Előbb technológus voltam az erdészetnél, utána mérnökként dolgoztam az akkor még különálló cégként működő Királymezői Erdőkombinátban. 1960-ban azután összevonták a két vállalatot - így jött létre a Királymezői Erdőgazdaság -, ahol én lettem a technikai, majd a termelési osztály vezetője, 1965-ben pedig kineveztek a gazdaság főmérnökévé.

Az egyik legemlékezetesebb évem az 1964-es volt, amikor június és november között négy roppant erejű vihar söpört végig a 45 ezer hektáros erdőgazdaság egy részén, s összesen kb. egymillió köbméternyi fát döntött ki. Sem elég emberrel, sem elegendő géppel nem rendelkeztünk az óriási famennyiség feldolgozásához. A hozzánk kiszálló bizottságok semmit sem tudtak ajánlani, ellenben a főnökség leszidta az igazgatónkat. Közben a megye sem tudta megoldani a helyzetet, végül Ilnickij "elvtárs", az Ukrán Kommunista Párt akkori első titkára lépett az ügyben, elrendelve, hogy a Szolyvai, az Ökörmezői, a Taracközi, a Huszti, a Zsornavai, a Perecsenyi és a Bustyaházai Erdészet is "szálljon be" a munkába. 25 traktort is kapott a gazdaságunk a kidöntött fák mielőbbi eltakarítására, de így is négy évbe telt, mire befejeztük a területrendezési munkálatokat...

Egyébként nálunk üzemelt Európa leghosszabb, 260 km hosszú keskeny nyomtávú erdei vasútja, ám - már igazgatóként - nagyon szorítottak "odafentről", hogy szedjük fel a síneket, a talpfát, és a vasút helyett tehergépkocsikkal szállítsuk le a kitermelt fákat. Fel is szedtük a vágányokat egy 100 km-es szakaszon, de aztán leálltunk a munkával, mert nem kaptunk annyi tehergépkocsit, hogy ki tudjuk váltani velük a vasúti szállítást. A munkálatok leállításáért végül szigorú megrovásban részesültem...

- Végül mégis a hatalmas erdőgazdaság igazgatója lett...

- Még 1962-ben - hét hónapig - megbízott igazgatóként dolgoztam, de akkor még pártonkívüli voltam és nem támogatták a véglegesítésemet. 1970-ben pedig csak úgy lehettem igazgató, hogy mégiscsak be kellett lépnem a pártba, s nyugdíjba menetelemig, 1991-ig irányítottam az időközben a Taracközivel összevont Királymezői Erdőgazdaságot.

- Hogyant ment akkoriban a kitermelés?

- Évente 145 ezer köbmétert fejlődött az erdő, 70 ezer köbmétert tett ki az egészségügyi vágás nagysága, s ezzel együtt összesen 200 ezer köbmétert termeltünk ki, ellenben nem bántottuk a havasalji, valamint a vízfolyások mentén húzódó erdőrészeket. 1991 után viszont ezeken a helyeken is vágni kezdték az erdőket, miközben három erdészetre szakadt a hajdan egységes gazdaság. Akkoriban nem volt sok lopás, bár megtörtént, hogy az előírtnál vastagabb gömbfákat vittek haza az építkezni akaró helybeliek, s tény, hogy az állam túl kicsiben limitálta az emberek számára fűtés vagy építkezés céljából kivágható fa mennyiségét, ám a kisemberek legális úton próbálták elérni a mennyiség felülvizsgálatát. Ugyanakkor volt egy korábbi igazgató, még előttem, aki csak azért távozott az erdészet éléről, mert kinevezték megyei szakszervezeti nagyfőnöknek, s ekkor derült ki róla, hogy igazgatóként lopta a fát...

- Milyen melléküzemágakkal rendelkeztek?

- Létrehoztuk a halgazdaságunkat 11 halastóval, duzzasztóval, vízlépcsőkkel, hogy minél több oxigént vegyen fel a víz, valamint az inkubátorral, melyben évente egymillió porontyot keltettünk ki. A piros és a fekete pisztráng mellett dunai lazaccal is foglalkoztunk. Az 1998-as árvíz aztán szinte mindent elmosott, csak a halkeltető maradt meg. Emellett pedig laskagombát termesztettünk bükkfán, emléktárgykészítő üzemmel, üvegházzal, ajtó- és ablakkeretgyártó üzemmel, valamint méhészettel is rendelkeztünk, még Novoszibirszkből is vettek tőlünk méhcsaládokat.

Létrehoztuk az erdészeti múzeumot, kórházat és mini vízierőművet létesítettünk Királymezőn (mely utóbbi nagyban hozzájárult a település áramellátásához), művelődési házat építettünk a közeli Brusztura községben, televíziós átjátszóállomásokat hoztunk létre, s már akkor aszfaltutakat építettünk, amikor a Técsői járás egyetlen más helységében sem aszfaltozták le az utakat. Favágóünnepséget rendeztünk, többször otthont adtunk a megyei, a köztársasági és az országos favágóversenyeknek, az utóbbiaknak 1978-ban, majd 1986-ban, a következő esztendőben pedig nálunk készültek fel az az évi csehszlovákiai nemzetközi favágóversenyen részt vevő szovjet csapat tagjai. Engem neveztek ki a felkészülés felelősévé, s ebben a minőségemben el is kísértem a fiúkat a Tátrában lebonyolított versenyre.

- Mivel tölti a nyugdíjas éveit? - kérdem végezetül.

- Már Királymezőn belevágtam a méhészkedésbe, a feleségem 2003-ban bekövetkezett halálát követően pedig leköltöztem Técsőre, a lányomhoz. Jelenleg 17 méhcsaládom van, s az ajándékozgatás mellett adok is el mézet a hozzám betérő földijeimnek.

Ami pedig az egészségemet illeti, már túléltem egy agyhártya-, illetve egy mellhártyagyulladást, s remélem, még sokáig elviaskodom az agyér-elmeszesedésemmel...

Lajos Mihály