Katkó László kitüntetése

A gyermekotthon, ahol stafírungot kapnak a lányok

Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából eddigi tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet adományozta Katkó Lászlónak, a Nagydobronyi Református Irgalmas Samaritánus Egészségügyi Gyermekotthon igazgatójának.

- Mit jelent az Ön számára ez a mostani elismerés?

- Egyszerű résztvevőként érkeztem az ungvári magyar főkonzulátus fogadására, ahol derült égből villámcsapásként ért ez a kitüntetés. Egyelőre még fel sem tudom fogni igazán, hogy mekkora ez az ajándék, amelyből azért minden munkatársamnak illene adnom egy-egy részt. Igyekszem majd szeretettel megköszönni nekik is, hogy megkaphattam ezt a kitüntetést.

- A nagydobronyi gyermekotthon már első pillantásra sem egy hétköznapi internátus...

- Intézetünk 1995-től működik 70-74 árva, eldobott vagy rettenetes körülmények között élő családokból kikerült gyermekkel. Hála Istennek, egy lányunkat már férjhez adtuk, további három neveltünk most fog érettségizni a Nagydobronyi Református Líceumban. Tizenhárom gyermekünk sajnos fogyatékos vagy halmozottan fogyatékos. A többi gyermek közül viszont harmincöten a helyi középiskolában tanulnak. Ennek jelentőségét nehéz felbecsülni. Sokan nem értik meg mindjárt, hogy egy állami iskolában vagy internátusban élő gyermek szinte sosem találkozik a közösségben, a faluban élő gyermekekkel, mindig el van szigetelve a világtól. A mi gyermekeink mások, szabadon élnek: vannak barátaik, van telefonjuk, tehát érintkezhetnek, tarthatják a kapcsolatot, szükség esetén utazhatnak is. Gyermekotthonunk ajtaja sosincs bezárva. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy azok a gyerekek, akik szabadságot és szeretetet kapnak, nem szöknek el.

- Hogyan sikerül felkészíteni ezeket a gyermekeket az önálló életre?

- Minden gyermeknek felelőse van a nevelők között. Amikor neveltjeink elérik a 15-16 éves kort, az otthonunkban kialakított 2-3 személyes úgynevezett szabad szobákba kerülnek, ahol önálló életet kezdenek élni. Ez több szempontból is célszerűnek bizonyult. A legfontosabb, hogy neveltjeink önállóságot tanuljanak.

- Hogy látja, sikeres ez az adaptálódás?

- Ez sok mindentől függ. Van például, akinek nincs ehhez kellő akarata, szorgalma, őket buzdítani kell. Soha nem erőszakkal kell eljárni, hanem meg kell próbálni olyan lehetőségeket, motivációt teremteni a számukra, amely rávezeti őket a helyes útra.

- Úgy tudjuk, a gazdálkodással is megpróbálkoztak.

- Az igazi magyar ember nem szereti a lustaságot. Ezért az otthonban magunk igyekszünk fedezni a szükségleteinket: tehenet, disznót, szárnyast tartunk. Legalább ennyire fontos, hogy a magunk megtermelte javak: a méz, a tej, a hús gyakorlatilag megfizethetetlenek, főleg, mert neveltjeink egészséges táplálkozását segítik elő. A hozzánk kerülő gyermekeknek az első évben fejenként 230-250 dollár értékű gyógyszerre volt szükségük, míg 1-2 évvel később ez a költség általában a 10 dollárt sem érte el. Az idei influenzajárvány idején például egyetlen gyermekünk sem volt beteg, meggyőződésem szerint nem utolsósorban azért, mert minden reggel ott van az asztalon a friss tej, a friss tojás, a hús, a méz, a zöldség.

- Mi történik azokkal, akik kikerülnek az otthonból?

- Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk nyomon követni a sorsukat. Eddig egyetlen férjhez adott lányunkat házasságkötésükkor elláttuk bútorral, konyhai felszereléssel stb., de szeretnénk minden férjhez menő lányunkat ugyanígy "kistafírozni". Az idén például igen hasznos ajándékokat kaptunk a csapi vámhivataltól konyhai berendezések, edények és egyéb háztartási gépek formájában.

- Hány férőhelyre volna igény az otthonban a jelenlegi hetvennel szemben?

- Sokkal több ennél a rászoruló gyermek, ugyanakkor sajnos elég nehéz felkutatni őket. Sok esetben ugyanis élnek a szülők, akik felveszik a gyermek után járó segélyt, a nevelésével azonban nem törődnek. Sokszor nemcsak szociálisan, hanem erkölcsileg is elmondhatatlan körülményekből kerülnek hozzánk a gyerekek, s ez a legnagyobb veszély. Azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy a mi gyermekeink ne csak tanuljanak, ne csak jól tápláltak és jól öltözöttek legyenek, hanem kapják meg a hitbéli táplálékot is, márpedig ennél fontosabb nincs a jövőre nézve.

- A gyermekotthon igazgatása mellett egyházi funkciót is vállalt a szürtei református gyülekezet gondnokaként. Hogyan férnek meg egymással ezek a feladatok?

- Mind a kettő nagyon fontos számomra, s nem tudok különbséget tenni köztük, legfeljebb annyiban, hogy az egyik helyre kineveztek, a másikra pedig megválasztottak. A gyülekezetemet soha nem szeretném elhagyni. Tudom, hogy nem vagyok érdemes rá, de ha már megválasztottak gondnokká, megpróbálok olyanná lenni, hogy el tudjanak fogadni, és Istennek olyan szolgájává válni, aki a botlásokat utólag kiküszöböli. Mindeközben igyekszem másokat meg nem botránkoztatva, a szegényeket felkarolva élni, a betegekkel, a gyászolókkal együtt lenni.

szcs