Az ukrán bíróság diszkrét bája

Az ukrán bíróságok döntéshozatali gépek a megrendelők pénzéért - állítják egyre többen.

Három hónapi bujkálás után nemrég elfogták saját házának padlásán Igor Zvaricsot, a lembergi apellációs bíróság volt elnökét. Így ért véget az az eset, amely jelzésértékűnek bizonyult az egész ukrajnai bírói rendszer számára, mert minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a bírók igenis pénzt vesznek el, méghozzá nem is keveset. A lembergi bíróság fejétől egymillió dollárt, s további kétmillió hrivnyát foglaltak le, ezért is adtak ki ellene letartóztatási parancsot.

A kialakult helyzet szakmai körökben rég ismert. "Ma ki sem lépve az irodából be lehet telefonálni (a bíróságra), pénzt adni, és önnek hazahozzák azt a döntést, amelyet akar" - nyilatkozta a sajtónak Andrij Fedur, az ismert ügyvéd. Zvarics esete mégis csak a második a független Ukrajna történetében, amikor a törvény szolgája ellen indított eljárás eljutott a letartóztatásig, habár az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) adatai szerint csak az utóbbi négy évben 140 bűnügyi eljárás indult bírák ellen megvesztegetés gyanújával, az idei esztendő eddig eltelt három hónapja alatt pedig 24 ilyen esetnél tartunk. De az érinthetetlenséggel felruházott taláros emberek az esetek többségében elkerülik a büntetést.

Elterjedt vélemény az ügyvédek körében, hogy a bírói kar hemzseg a korrupt emberektől. Egy, az amerikai USAID által támogatott szociológiai felmérés keretében a megkérdezett hazai ügyvédek és ügyészek majd egyharmada úgy vélte, hogy a megvesztegetés a bírósági eljárás minden szakaszában jelen van.

Nem csoda, hogy a lakosság bizalma e hatalmi ág iránt kritikus szintre csökkent. A Razumkov Központ tavalyi felmérése szerint a megkérdezettek 46 százaléka nem támogatja a bírák tevékenységét. A helyzetet súlyosbítja, hogy a lakosság által legkevésbé támogatott struktúrák élmezőnyében a bíróságokat a Belügyminisztérium (42,5) és az ügyészség (43,6) követi, amelyeknek pedig éppen az lenne a dolguk, hogy felügyeljék a rendet a bíróságokon.

A szakértők azt mondják, az ország egész bírósági rendszere oly módon van kialakítva, hogy a pénz nemcsak, hogy "szerephez jut" az igazságszolgáltatás minden szakában, hanem elmaradhatatlan kísérője a hivatali előmenetelnek. A legnagyobb potenciális jövedelem lehetőségét ezek szerint a bírósági rendszer adminisztratív pozíciói ígérik. Néhány évvel ezelőtt a nagyvárosok gazdasági és apellációs bíróságainak elnöki vagy elnökhelyettesi székei állítólag dollármilliókat értek. Ráadásul ezek a pénzek villámgyorsan megtérülnek, elegendő néhány zsírosabb ügy.

Az Ukrajnai Bírósági Egyesülésnél viszont azt bizonygatják, hogy az állam teremt olyan körülményeket, amelyek között lehetetlen becsületesen dolgozni. Miközben nem utalnak ki pénzt az igazságszolgáltatási eljárásra, a frissen a bíróságra kerülő bíró fizetése nem éri el a háromezer hrivnyát, aközben állandó a nyomásgyakorlás a különféle politikai csoportosulások részéről, és fennáll a munkahely elvesztésének veszélye, állítják.

A bírák édes életét nemcsak a jövedelmező hivatalok biztosítják, hanem az a körülmény is, hogy érinthetetlenek, akár a parlamenti képviselők. Leváltani egy bírót hivatalából pedig eleve embert próbáló feladat.

A bírókat az első öt évre az államfő nevezi ki a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (LIT) előterjesztése alapján, majd a továbbiakban, egészen a nyugdíjig, a Legfelsőbb Tanács dönt kinevezésükről. A bírósági elnököket és helyetteseiket jelenleg az Alkotmány értelmében kizárólag a Bírói Tanács nevezi ki és váltja le. Bármelyik bírót leváltani pedig csak a LIT előterjesztésére lehet. Ez a hivatal fennállásának 11 éve alatt 4575 embert nevezett ki, s csupán 106-ot bocsátott el esküszegés miatt, s további egy tucatot bűnvádi ítélet nyomán.

Letartóztatni pedig egy bírót csupán a Legfelsőbb Tanács jóváhagyásával lehet.

Abban mindenki egyetért, hogy a jelenlegi szabályozáson változtatni kell, abban azonban senki, hogy mit kellene tenni. A Gorsenyin Intézet felmérése szerint a lakosság több mint háromnegyede nem kételkedik abban, hogy a bíróságokon lehetetlen érvényt szerezni az igazságnak, vagy legalábbis sokba kerül; az állampolgárok kétharmadának meggyőződése, hogy a szükséges döntés megvásárolható. (Kárpátalja/Korreszpondet)