Vidékünkön járt az első magyar űrhajós

Farkas Bertalan Macsolán

2009. április 3., 10:00 , 429. szám

Március 27-én a macsolai községi tanács épületében előadással egybekötött találkozóra került sor, melyre az érdeklődők nem hétköznapi személyt vártak: magyar nemzetünk első űrhajósa, Farkas Bertalan volt a vendég. A magyar űrhajós az űrben 1980-ban tett több napos útjáról tartott előadást, valamint szólt egy, a közelmúltban általa létrehozott alapítványról, melynek működése a kárpátaljai fiatalságnak is hasznára lesz.

Farkas Bertalan előbb üdvözölte az érdeklődőket, majd mesélt ifjúságáról, arról, hogyan lett űrhajós, és milyen élményeket élt át a világűrben. Mint elmondta, kicsit a szomszédunk is: a Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei Gyulaházán született 1949. augusztus 2-án. Kezdetben nem űrhajósnak készült: "Mérnök vagy focista szerettem volna lenni, mivel ehhez éreztem tehetséget – mesélte Farkas Bertalan. – A kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban tanultam, amikor a kor szuperszonikus vadászgépei iránt rajongó osztálytársam arra biztatott: tanulmányaink után jelentkezzünk az akkori Magyar Népköztársaság hadseregébe vadászpilótának. Mintegy szolidaritásból elmentem vele a sorozásra. A sors iróniája, hogy barátom, akinek minden vágya az volt, hogy pilóta legyen, nem felelt meg az alkalmasságot vizsgáló orvosi bizottságnál, míg én igen."

"1967-69 között a szolnoki Kilián György Repülő-Műszaki Főiskolán tanultam, hajózó tagozaton. Ez azt jelentette, hogy abban az egységben voltam, melyben a szuperszonikus vadászgépeken szolgáló pilótákat képezték. Szolnok után három évet a Szovjetunióban, a Krasznodari Repülő-Műszaki Főiskolán tanultam, itt fejeződött be elméleti és gyakorlati kiképzésem. 1972-es hazatérésemtől 1978-ig a pápai vadászrepülő-egységnél szolgáltam vadászpilótaként."

Farkas Bertalan előadásában beszélt a kor jelentős, az űrkutatás szempontjából mérföldkőnek számító eseményeiről: a szovjet Szputnyik 1957-es fellövéséről, Jurij Gagarin 1961. április 12-i űrrepüléséről, az amerikai Hold-programról, majd kitért űrhajóssá történő kiképzésének előzményeire. "A Szovjetunió vezette Interkozmosz űrkutatási program lehetővé tette, hogy az akkori tagországok is képviselőket juttathassanak a világűrbe. 1976-ban az a döntés született, hogy ezen országokból két turnusban juttatnak fel űrhajósokat: elsőként Csehszlovákiából, az NDK-ból és Lengyelországból, majd másodszor Bulgáriából, Magyarországról, Kubából, Mongóliából és Romániából. A jelölteket a vadászpilóták közül 1977 májusától kezdték kiválogatni a Kecskeméti Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézetben. A kiválasztás folyamata nagyon nehéz volt. Számos tesztet kellett kitölteni az elméleti tudás felmérésére, illetve két héten keresztül orvosi vizsgálatoknak voltunk alávetve Magyarországon, majd egy hónapig a szovjet űrprogram központjában, Csillagvárosban. Ide azonban csak kevesek juthattak el: Magyarországon a több mint száz önként jelentkezett vadászpilótából a csillagvárosi vizsgálatsorozat előtt mindössze négyen maradtunk, majd tovább folyt a "rostálás". Így ketten maradtunk: Magyari Béla és én. A továbbiakban két éven keresztül folyt az elméleti és gyakorlati felkészítésünk, orosz nyelven."

Farkas Bertalan űrhajóstársa és parancsnoka Valerij Kubaszov, Magyari Béláé Vlagyimir Dzsanibekov volt. Mindketten kiváló eredménnyel végezték el a kiképzést, a jelöltek közül a magyar szervezők választották ki Farkas Bertalant az űrrepülésre, Magyari Béla pedig végig készen állt a helyettesítésére.

Űrrepüléséről a következőket mesélte: "Valerij Kubaszovval 1980. május 26-án indultunk a világűrbe a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén. Nagy nap volt az számomra, különösen a start, a kilövés pillanata. Aztán kilenc perc húsz másodperc alatt 240 kilométer magasra repített bennünket a rakéta" – mondja az űrhajós. A Szaljut-6 űrállomáson Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajósok fogadták őket. A nyolcnapos világűrbeli tartózkodás alatt Farkas Bertalan a magyar kutatóintézetek által tervezett orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforrás-kutatási kísérleteket és megfigyeléseket hajtotta végre. Többek között tesztelnie kellett a Pille sugárdózismérőt, amellyel még a világűrben meg lehet határozni az űrhajósokat ért sugárzás mértékét. Ennek a műszernek a továbbfejlesztett változatát használták a MIR űrállomáson és újabban a Nemzetközi Űrállomáson.

"1980. június 3-án tértünk vissza a Földre a Szojuz-35 űrhajó fedélzetén, ahol nagy szeretettel és tisztelettel fogadtak. Noha szerettem volna még az űrbe repülni, többé sajnos nem nyílt rá lehetőségem. 1995-ben dandártábornokká neveztek ki, majd 1997-ben a nyugdíjazásomat kértem. Nős vagyok, Anikóval, a feleségemmel 1974-ben, Pápán ismerkedtem össze. Három gyermekünk van: egy lány, Aida, valamint két fiú: Bertalan és Ádám.

Tavaly létrehoztam egy alapítványt, melynek célja, hogy segítse az egyetemi és főiskolai tanulmányokat folytatni, vagy magukat továbbképezni akaró fiatalokat" – zárta előadását Farkas Bertalan. Végezetül válaszolt a feltett kérdésekre, majd autogramot adott az őt "megrohamozóknak".

Az említett alapítványról érdeklődve Farkas Bertalantól megtudtuk: "Ez egy nemzetközi alapítvány, melynek azon űrhajósok lehetnek a tagjai, akik már repültek. Eddig a célnak tizennyolc űrhajóst nyertünk meg tizenkét országból. Az alapítvány elsődleges célja a továbbtanulni, magukat továbbképezni akaró fiatalok segítése pályázati forrásokból nyert ösztöndíjjal. Másrészt pedig az, hogy részt vegyünk különböző nemzetközi kutatási és fejlesztési projektekben: külföldi modern technológiákat hazavinni Magyarországra, támogatni tehetséges magyar feltalálók elméleti ötleteinek gyakorlati kivitelezését, valamint a hazai technológia külföldi kivitele. Az alapítványt ez év június 5-én mutatjuk majd be Budapesten."

– Lesz-e útjának folytatása?

– A későbbiekben tervezek egy hosszabb körutat Kárpátalján. Ennek során előadásokat tartanék a kárpátaljai magyar oktatási intézményekben, találkozva minél több fiatallal, bővebben prezentálva számukra alapítványunkat, illetve buzdítva őket a továbbtanulásra.

F. Zs.