Csomagoló politikusok

Amennyiben valaki párhuzamosan követi a magyarországi és az ukrajnai helyzetet, az analógiák és a kontrasztos elemek egyaránt alkalmasak a gondolatébresztésre, az állapotok mély elemzésére.

Mindkét országban válság van, amelyből mindkét országot csak a majdani gazdasági fellendülés fogja kihúzni, amely a világgazdaság központjából kiindulva eléri a perifériákat is. Odáig a fő kérdés az: mennyire roppan meg az állam, amely jövedelmei nagy részét elveszíti, miközben az igények az állami gondoskodásra csak nőnek majd.

Ahhoz, hogy az állam ne nyújtózzon túl lehetőségei takaróján, bele kell vágni a társadalomba, brutális megszorító csomagokat kell életbe léptetni, amelyek érintik a nyugdíjasokat, az állami fizetéseket, az összes szociális újraelosztó mechanizmust. Akinek a nevéhez ilyen "csomag" fűződik, annak néhány évig biztosan lőttek politikailag.

Míg azonban Magyarországon van esély a visszatérésre egy választási vereség után, addig Ukrajnában, aki elbukik, azt legázolják. Magyarországon életbe léptetik a Bajnai-csomagot, Ukrajnában viszont nem látni a Timosenko-csomagot.

Csomag nélkül államcsőd lesz, amit Ukrajnában nem kell bemutatni, mert már volt ilyen: hónapokig elmaradó fizetések, amelyeket hipergyorsasággal inflálódó pénzben adnak ki. Aki ilyet jegyez, annak még inkább lőttek politikailag.

Ez az alaphelyzet kilátástalanná teszi Timosenko helyzetét. Az ukrán politika leghataloméhesebb, leggátlástalanabb, legtehetségesebb demagóg politikusa tehetetlen vergődésre van ítélve. Arra, hogy kormánya egymás után indítson egyensúlyjavító intézkedéseket, mint például az autóregisztrációs adó vagy a villanyár emelése, majd beleütközve a társadalmi ellenállásba visszavonja azokat.

Az eszeveszett tempójú kapkodó rögtönzéssorozatot nem lehet az elnökválasztásokig folytatni. Ahhoz valahonnét pénzt kell szerezni. A nemzetközi valutaalapon, az IMF-en kívül azonban nincs más donor, az pedig csak csomagért cserébe hajlandó fizetni. Ukrajnának nem adhatják oda a készenléti hitel következő részleteit, mert akkor a szervezet elveszítené a hitelét a többi Magyarországhoz hasonló kliense előtt, amelyek idáig zokszó nélkül "csomagoltak", hogy elkerüljék a csődöt.

Timosenko nem akar megszorító csomagot, de ha rá is szánná magát, azt úgysem tudná keresztülvinni, mert nem tudna hozzá parlamenti többséget szerezni, ráadásul az elnök, a Nemzeti Bank, a Janukovics-párti keleti megyék úgyis elszabotálják annak végrehajtását.

Nem marad más, választásokon kell az ukrán társadalomnak olyan hatalmat megválasztania, amely majd magára vállalja a felelősséget az egész ukrajnai népesség életszínvonalának a romlásáért. Nem egy realisztikus forgatókönyv.

Az előrehozott parlamenti és elnökválasztásokat még ki is kellene eszközölni. A társadalmi elégedetlenség olyannyira egyértelmű, hogy hivatalosan több párt is ezzel az igénnyel lép fel, leghangosabban Janukovics régiósai, mivel fő ellenzéki erőként ezt kell képviselniük.

A másik téma azonban, amit a politikai osztály egységesen képvisel, az a választási rendszer megváltoztatása, merthogy a jelenlegi zárt listás rendszer diszkreditálta magát a listákat összeállító oligarchákhoz kötve a képviselőket a választók helyett. Vissza kellene tehát állítani a többségi, vagyis egyéni körzetes rendszert, ahonnét Ukrajna elindult '90-'91-ben.

Ehelyett azonban nyílt vagy preferenciális listákat emlegetnek, amiről a társadalom többségének (kb. 99%) fogalma sincs, mit jelent. Ha értenék, hogy eszerint plusszolni lehetne a pártlistán szereplő nevek mellett, áttéve a pártvezetők által a 247. helyre rangsorolt jelöltet mondjuk a 206-osra, akkor a fejüket fognák. Ehhez olyan szavazólapra lenne szükség, ahol kb. 20 párt átlag 250 neves listái szerepelnének. Ha egyúttal áttérnének a regionális listára, akkor Kárpátalján már meg lehetne úszni kb. 250 névvel, de Donyeckben ezer névnél rövidebb szavazólapot nem lehetne előállítani. Ráadásul így sem lenne garancia arra, hogy legalább ide igazán szimpatikus nevek kerülhetnének be.

Talán ennyi is elég érvnek amellett, hogy a jelenlegi parlamentlakók nem akarnak a mostani helyzetben kockáztatni. A ternopoli időközi választásokkal kapcsolatban Timosenkóék manipulációkat emlegetnek, mert látványosan buktak. Akkor is tény, hogy tömegesen szavaztak egy szélsőjobbos pártra, a Szvobodára (némi célzás a boldogult Heider pártjára), amely egy évvel ezelőtt még Galíciában is marginálisnak számított. A "mindenkit elküldeni a jólneveltbe" hangulat pedig csak erősödni fog a válság mélyülésével.

Ilyen helyzetben lehet "sötét ló" forgatókönyveket követni. Elegendő felépíteni valakit, aki már csak azáltal, hogy nem Juscsenko, Timosenko, Janukovics, meglovagolhatja az általános elégedetlenségi hullámot, amely egyenesen a főhatalomba röpítheti. A legismertebb ilyen projekt tárgya Jacenyuk, a volt házelnök, akinek szépen nő a népszerűségi indexe. A gond csak az, hogy mára már mindenki tudja azt is, hogy az akciót Pincsuk, Kucsma veje finanszírozza. De hát hogy lehet reálisan áttörést várni egy Pincsuk vagy más oligarcha bábujától?

Sz. K. M.