A mangalica tartásáról
A kárpátaljai sertéstenyésztők körében az utóbbi időben nő a "hírhedt" mangalica sertés iránt érdeklődők száma. Mivel több olvasónk is jelezte, hogy szívesen olvasna részletesebben erről a sertésfajtáról, a téma kapcsán megkérdeztük Mándi Gyula tiszakeresztúri állatorvost, aki négy éve maga is foglalkozik mangalicák tenyésztésével.
A magyarlakta területeken a 19. század elején elterjedt mangalica számos pozitív tulajdonsággal bíró sertésfajta, mely egykor uralta a hazai húspiacot. A két világháborút követően ez az uralom egy időre ugyan megszűnt, de jelenleg újra feltörekvőben van. Magyarország után Kárpátalján is növekszik a mangalicatartási szándék.
Hogy miért? Mint Mándi Gyula elmondta, ez az egyik legigénytelenebb sertésfajta. Az ún. "rideg" állattartásra kiválóan alkalmas, így ékesen bizonyítja, hogyan lehet a legminimálisabb költség és foglalkozás mellett eredményes tenyésztést folytatni. A rideg állattartás háziasított állatok hagyományos tartási módja, az újabb istállózó állattartással szemben. Az igazi ridegtartás esetén a gulya vagy a nyáj télen-nyáron a legelőn van, soha nem hajtják zárt területre. Az állat legel, nem kell külön etetni és a nagyobb mozgás miatt a húsa kötöttebb, zsírszegényebb, mint ha istállóban tartanák. A tartás költségei így kisebbek, bár az állatok súlygyarapodása is lassúbb, mint az istállóban tartott állatoké.
A mangalica esetében ugyanez tapasztalható. Nem szükséges drága tápokat alkalmazni, elegendő számára a legminimálisabb táplálék - fű, takarmánytök, hullott gyümölcs, romlott burgonya stb. -, szemben pl. a Kárpátalján legelterjedtebbnek számító nagy fehér sertéssel, mely igényesebb a táplálékra és a körülményekre. Azon gazdáknak tehát, akik szeretnének "táppénzt" megtakarítani, mindenképpen megéri ezzel az állattal foglalkozni. Télre elég, ha jó minőségű lucernaszénát biztosítunk a számukra.
Emellett ez a sertés igen jól bírja a hideg, viszontagságos időjárást: télen a mínusz 20 fokot is könnyen elviseli a széleresz alatt vagy más, kevésbé védett helyen. Mándi Gyula hangsúlyozta: igaz, hogy az istállózott körülmények között zajló táplálás következtében a mangalicánál is el tudjuk érni a "szemnek kívánatos" hízást, ugyanakkor a hús minősége meg sem közelíti azt a szintet, melyet a szabadabb körülmények között végzett tartás következtében elérünk. Tehát amennyiben a gazda nagy, szabad - és állattartásra felhasználható - térséggel rendelkezik lakhelye körül, mindenképpen ajánlott ott tartania mangalicáit.
A mangalicánál nem megszabott a párzási idény, így teljesen mindegy, melyik évszakban történik a szaporítás. Az állat évente kétszer fialhat. Igaz ugyan, hogy a nagy fehér sertéstől eltérően lényegesen kevesebb, 5-7 malac születik, vagyis nem a szaporább fajok közé tartozik. Ugyanakkor a malacokat az anya más sertésfajtáktól eltérően nagyobb törődéssel neveli, melynek következtében igen ritka az elhullás. 3-4 hónapos korban történik a malacok elválasztása, amihez nem szükséges a gazda beavatkozása.
A mangalica hagyományos tartás mellett 1,5-2 év alatt a 2 mázsás vágósúlyt is elérheti, s megjegyzendő, hogy a húsa konyhai elkészítés közben nem ugrik össze, s ez a fogyasztó szemében mindenképpen sokat jelent.
Bár ez a sertésfajta a ridegtartásban tartott ősök átörökített génjei révén nagyobb rezisztenciával rendelkezik a legtöbb sertésfajtánál, a disznókat sújtó betegségeket - pestis, bénulás stb. - ugyanúgy megkaphatja. Lényeges tehát, hogy a gazda az állatorvossal elvégeztesse a megfelelő védőoltásokat.
Érdekességként az állatgyógyász elmondta: a ridegtartás következtében a mangalicánál erős "közösségi szellem" alakult ki, nagyon összetartó, okos állatok. A más fajtájú sertéseket ugyanakkor kiközösítik. Nem ajánlatos a gazdának megütni vagy ingerelni őket, mert előfordulhat, hogy elidegeníti őket magától.
A piaci kereslet a fajta iránt igen nagy. Értékét növeli az ún. jóindulatú koleszterin: a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők számára fogyasztása mindenképpen ajánlott. A mangalica malacainak ára a normál házi sertések árának háromszorosa. Kicsit borsos ugyan, de a fajta számos előnnyel kecsegtet az egészséges élet szerelmeseinek.
Végezetül néhány szót a különböző fajtákról. A mangalicának több típusa van: szőke, vörös és fecskehasú mangalica. A szőke mangalica a leggyakoribb változat. Jól hasznosítja a táplálékot, kül- és belterjes tartásra egyaránt alkalmas. Zsír- és hústermelése is bevált. A vörös mangalica a szőke mangalica és a göndör szőrű szalontai sertés keveredéséből jött létre, valamivel nagyobb súlyú és szaporább a szőke változatnál. A fecskehasú mangalica a szőke és a 20. század elején kipusztult fekete mangalica kereszteződéséből jött létre. Az állat hasa szőke, háta fekete. Kisebb termetű, de szaporább típus, mint a szőke mangalica.
Fischer Zsolt
