2009. május 8.

2009. május 8., 10:00 , 434. szám

Húsvét 5. vasárnapja ApCsel. 9,26-31. 1 Jn 3,18-24. Jn.15,1-8.

A keresztény ember számára mindig hangzik a felszólítás, hogy éljen húsvét fényében, újfajta módon, új szövetségben. Saját erőlködésével ezt nem tudná megtenni, de isteni segítséggel - kegyelemmel - igen. Kegyelem nélkül nem is élhet Istennek tetsző életet.

Sault nem a biblia tanulmányozása tette Krisztus-követővé, hanem a lesújtó és felemelő kegyelem, és arra kapott belső ösztönzést, hogy mindenkinek beszéljen Jézusról.

A "kegyelem" szó alapjelentése: kedv, kedvesség, jókedv - és mindaz, amit valaki jókedvében ad vagy tesz. A vallási szóhasználatban Isten irántunk való jóindulata, ingyenes ajándéka. Legnagyobb kegyelem az, hogy Isten önmagát ajándékozza nekünk - más szóval: szeret minket. Már az Ószövetségben is tudtak erről, de Jézus hozta el nekünk a mennyei Atya szeretetét.

Jézus ezt úgy magyarázza az utolsó vacsorán, hogy Ő a szőlőtő, mi vagyunk a szőlővesszők. A szőlővessző csak akkor hoz termést, ha rajta marad a szőlőtőn. Mi csak akkor élhetünk az örökkévalóságra értékes életet, ha rajta vagyunk a szőlőtőn: Krisztuson. Ha benne vagyunk, és Ő mibennünk van. Akkor lehetünk kedvesek Isten előtt, ha kapcsolatban vagyunk Jézussal. Ez az eleven kapcsolat megszentel bennünket, ez a kegyelmi élet.

Mikor élünk kegyelmi életet? - Ha együtt élünk Jézussal.

Szent Ágoston püspök a most megkereszteltekhez szól: "Az Úrnak új dalt énekeljetek, dicséretét a szentek gyülekezetében." Aki tudja az új életet szeretni, az tud új éneket is zengeni. Egy országhoz tartozik ugyanis minden: új ember, új ének, új szövetség.

Halljátok János apostolt: Azért szeretjük az Istent, mert ő előbb szeretett minket. Kutasd, miért szereti az ember az Istent, semmi más okot nem találsz rá, hacsak nem azt, hogy őt előbb szerette az Isten. (Ez a kegyelem).

"Dicséretet akartok mondani Istennek? Ti magatok legyetek ez a dicséret, amelyet mondtok. Az ő dicsérete vagytok, ha helyesen éltek."

Ha Őbenne éltek, mint a szőlővessző a szőlőtőn.

Bohán Béla