Baloga leváltása: eltiporni, nem szabad békén hagyni

2009. május 29., 10:00 , 437. szám

Az IMF bankmentő csomagjának ukrajnai része landolt, és a hrivnya 50 kopeket erősödött. Az optimista előrejelzések szerint az USA gazdasága ősztől elkezd kikecmeregni a válságból, ami néhány hónap alatt majd a többieknél is élénkülést okoz. Putyinék sem ragaszkodnak a büntetések behajtásához az elmaradó ukrán gázmegrendelések miatt. Gazdasági vonalon tehát úgy tűnhet, valamelyest konszolidálódott a helyzet.

Természetesen ez csak a látszat, amit a valaha kérlelhetetlen Nemzetközi Valutaalap hoz létre páni félelmében a dominóeffektustól. A korábbi monetáris szigor helyett - amelynek következtében latin-amerikai és ázsiai államcsődök követték egymást - most az ukrán, magyar, litván stb. összeomlás minden áron való megakadályozása van napirenden. Így a problémákat egyelőre tovább lehet görgetni. A visszaesés következtében elmaradó költségvetési bevételek végül mindenképpen hiányozni és fájni fognak legkésőbb ősztől. Hacsak valamilyen csoda folytán meg nem oldódik mégis a helyzet.

A csodavárás adja a Timosenko-taktika racionális alapját. A "mindenkinek mindent megígérni" tartalmát. "Hatalomban maradni, az állami pénzcsatornák ellenőrzése végett" pedig az értelmét. Közben azonban a kormánya már szétmállott. Lucenkót ki kellene rúgnia, mert részegen randalírozott Németországban. Jehanurovot most próbálja leváltani, mert az elnökválasztási kampányhoz szükség van a hadsereg szavazataira, tehát el kellene távolítani Juscsenko emberét. Julja egy olyan csapattal próbálja az országot irányítani, amelynek nagy része ellenséges, parlamenti többsége pedig nincs.

Az erőn kívül persze a rend is viszonylagos fogalom, tehát Julját csak objektíven lehet egy szedett-vetett banda élén össze-vissza kapkodó túlpörgött hisztigépnek tekinteni, ellenfeleihez képest egy normális ukrán politikus. Ami abból is látszik, hogy a kezében hagyják a hatalmat, ahelyett, hogy összehoznának egy parlamenti többséget és kitennék a szűrét. Akkor viszont valaki más ellenőrizné az állami pénzcsatornákat, amibe viszont a konkurensek nem törődhetnek bele.

Janukovicsék egyedül is felboríthatnák a jelenlegi helyzetet, ha leadják a mandátumaikat, ahogy Juscsenko-Timosenko tette az előrehozott választások kierőszakolása céljából. A megfáradt Janukovics széthúzó brigádja élén nem képes efféle határozott akcióra. Ami nem is csoda, hiszen melyik oligarchikus csoportosulás akar pénzt költeni arra, hogy kockáztassa az elért pozíciókat.

Csak Juscsenko tett váratlan lépést, aki már úgysem számít. Leváltotta Balogát és kinevezte Uljancsenko "mamát", a lelki gondozóját udvarmesternek. Egyelőre nem tudni, hogy az valamilyen új kombinációval fog-e próbálkozni, de az úgyis mindegy: ha Balogának nem sikerült Janukoviccsal Julját buktatni, akkor neki sem fog.

Kárpátalja szempontjából - hogy egy kicsit leszálljunk a saját provinciánk szintjére - korántsem érdektelenek e lépés következményei. Miután a fő kárpátaljai kegyvesztett lett, szét kell verni annak helyi bázisát: ki kell iktatni embereit turistacsalogató vidékünk kulcspozícióiból. Veszélyes érintetlenül hagyni Baloga bázisát az elnökválasztások előtt. Főleg, ha a kívülállók elhiszik azt a legendát, hogy Baloga szabadon rendelkezik néhány százezernyi kárpátaljai szavazattal.

Viktorunk helyzete azonban egyáltalán nem olyan kilátástalan, mintha egy igazi autokrata, mondjuk Kucsma haragjával kellene szembenéznie. Minél komolyabb támadás éri ugyanis ex-főnöke vagy holtodiglan-holtáiglan ellensége, Timosenko részéről, annál inkább számíthat mondjuk Janukovics segítségére. A Juscsenko végét jelentő januári elnökválasztás közeledtével a megyei adminisztráció és a Barva ellen vezényelt ellenőrök harci szelleme sem fog magasan lobogni. Ha túléli a következő hetek rázását, akkor komoly játékosként vehet részt az elnökválasztáson.

Juscsenko most úgy van, hogy indul és csúnyát bukik. Timosenko természetesen megy, akárcsak Janukovics. Jacenyuk, a 35. évét éppen betöltő "kindersurprise" mostanra már az elnökjelölt-élbolyhoz tartozik és lendületes semmitmondásával bele is simul azok színvonalába. Gricenko exhadügyminisztert értelmiségi jobbos körökben többre tartják, de népszerűsége sehol. Tyahnyibok, a "ternopoli győző" karakteres szélsőjobbos vonalat fog vinni, amire a másik szélen erősen megkopott öreg Szimonyenko a kommunisták részéről aligha lesz képes.

Az előző elnökválasztás előtt egy fél évvel a Kucsma korszak esetleges lezárása tartotta lázban az ukrán közvéleményt. Most a hatalmi játszmák közvetlen résztvevőin kívül nem reménykedik senki semmiben. Esély a posztkommunista agyonkorrumpált mocsárból való kitörésre akkor sem volt sok, de a remény még élt. Mostanra az a tapasztalat maradt, hogy a "narancsos forradalom" nekirugaszkodása még lejjebb taszította a társadalmat ugyanabba a mocsárba.

Európa vezető államai, a franciák és a németek hivatalosan is leírták Ukrajnát, világosan megmondták, felejtse el az EU-t és a NATO-t. A foci EB helyszínei közül a legtöbb ukrán helyszínt kiselejtezték. Marad a remény, hogy az Obama-lufi kipukkan, és nagy oroszországi nyitás helyett az új amerikai adminisztráció visszacsúszik a Bush-féle keresztesháborús külpolitikába. Akkor újra lesz barátja Ukrajnának Szaakasvilin kívül. Addig is marad a remény, hogy az oroszok birodalmi ambíciói az olaj- és gázárakkal együtt maradnak a jelenlegi leült állapotban.

Sz. K. M.