Lánglovagok

Tűzoltók - a múltban és a jelenben

2009. június 26., 10:00 , 441. szám

Magasba törő lángok, gomolygó füst, szirénázva robogó tűzpiros rohamkocsik, fecskendőkből előtörő vízsugarak, az összeomló épületből az alélt áldozatokkal az utolsó pillanatban kirohanó életmentők - ilyen és ehhez hasonló képek villannak fel lelki szemeink előtt a tűzoltó szó hallatán. Lánglovagok - kik is ők valójában? Erről beszélgettünk el néhány sokat tapasztalt tűzoltóval.

- A tűzoltói munka csak messziről szép, közelről már korántsem annyira! - mondja Szűcs Ferenc, a nagyszőlősi, majd a tiszaújlaki tűzoltó-alakulat volt tagja. - A legborzasztóbb, amikor összeégett holttesteket találunk egy kiégett lakásban. Mint például egyszer Tiszakeresztúrban, ahol felrobbant a gázpalack az általános iskola mellett álló társasház egyik lakásában, és négy összeégett tetemre bukkantunk ott, miután eloltottuk a tüzet. Még jó, hogy sikerült megmentenünk a többi lakást és lakost. Amúgy, amikor gyanítottuk, hogy eszméletlen sebesült lehet egy égő házban, egy tűzoltó ment elöl, bele a lakást elborító, átlátszatlan, gomolygó füstbe, őt követve - kissé lemaradva - egy másik, majd még hátrább egy harmadik tűzoltó, s mindhármukat kötél kötötte össze, miközben, természetesen, oxigénmaszkot is viseltünk. Amikor aztán az élen haladó rábukkant az eszméletlen sérültre, és megállapította, hogy él, megrántotta a kötelet, a társai pedig húzni kezdték őket kifelé a tűzből, a füstből. Így volt egyszer Nagyszőlősön is, amikor egy, az ágyban elalvó bácsika - a kezéből kihullott égő cigarettával - magára gyújtotta a dunnát. Végül is megúszta, mert sikerült kihoznunk a lángok közül, a mentők pedig megmentették az életét. Különben emlékszem olyan esetre is, amikor az oxigénmaszk ellenére füstmérgezést kapott egy tűzoltó...

Az a legfontosabb, hogy idejében kiérkezzünk a tűzesethez, mert ha szétterjednek a lángok, akkor már nehéz azokat eloltani. Amikor tűz ütött ki a tiszapéterfalvai baromfitelepen, hiába ment ki oltani a helybeli tűzoltóság rohamkocsija, mire kiérkeztünk Nagyszőlősről, már úgy elharapóztak a lángok, hogy hajnaltól tíz óráig vesződtünk velük. Három oldalról támadtuk a tüzet, de így is odaégett több ezer baromfi.

Ami a korábbi évtizedeket, a cseh és a magyar érát, illetve a szovjetkorszak kárpátaljai első éveit illeti, a Nagyszőlősi Járási Történelmi Múzeumban, sajnos, semmilyen anyaggal (archív fotók stb.) nem rendelkeznek a nagyszőlősi tűzoltóság történetével kapcsolatban. De szerencsére rátaláltam az idős, nyugdíjas "lánglovagra", Olekszij Pálra, aki kérésemre felelevenítette a korábbi évtizedek eseményeit...

- Volt egy tűzoltóparancsnok - meséli -, még a cseh világban, aki elhatározta, hogy - tűzvészt okoz. Úgy gondolta, hogy ha jó korán kiérkezik a saját maga által gerjesztett tűzhöz, és hamar eloltja azt, kaphat egy szép kitüntetést. Be is ment az Ugocsa Bankba (ez a mai takarékbank), s mivel pozíciójából fakadóan szabadon járhatott-kelhetett az épületben, nyugodtan felment a padlásra, elhelyezett ott egy gyújtószerkezetet, majd visszatért az alakulathoz. Várta, mikor lobban fel a láng, s fut be a telefonhívás a tűzoltóságra, hogy felröppent a "vörös kakas", majd annak rendje és módja szerint levezényelte a tűz eloltását.

- És megkapta a vágyott kitüntetést?

- Hát nem éppen... Rájöttek, hogy ő okozta a tüzet (még jó, hogy "csak" a bank tetőszerkezetét rongálták meg a lángok), és elmozdították az állásából. Bírósági ügy azonban nem lett belőle, mert elsimították a dolgot.

Persze később is voltak kisebb stiklik. A szovjet éra elején az egykori Perényi-kastély épületében működött a tűzoltóság, egy fedél alatt a Nagyszőlősi Szovhoz irodájával. Az épület pincéjében meg a földszint folyosóján tárolták a boroshordókat, több társam pedig, bizony, megcsapolta azok tartalmát. Amikor aztán fény derült a turpisságra, a szovhoz elérte, hogy elköltöztették a tűzoltóságot az épületből...

- Volt-e tűzoltózenekar, rendeztek-e tűzoltóbálokat?

- A magyar világban leventezenekar működött a városban, mely az állam- és rendszerváltással megszűnt létezni, tagjai pedig - voltak úgy kilencen - átjöttek a tűzoltósághoz, és megalakították a tűzoltózenekart. Ha hívták őket, részt vettek temetéseken, illetve zenéltek a járás településein lakodalmakon. A szüreti és egyéb bálokra viszont nem mentek, mert ott inkább cigányzenészek muzsikáltak. A hatvanas évek elején még működött a tűzoltózenekar, de aztán lassan kiöregedtek a tagjai, és nem volt, aki a helyükre lépett volna, így abbamaradt a dolog. Tűzoltóbálokra pedig nyaranta került sor a Perényi-parkban, amíg a kastélyban működött a tűzoltóság. Az átköltözésünkkel azonban ennek is vége szakadt...

Érdekes, hogy egy nagyszőlősi család máig is őrzi a hajdani Nagyszőlősi Önkéntes Tűzoltóegylet csaknem százéves zászlaját, melynek egyik oldalán piros és zöld farkasfogak keretezik a "Közjóért becsületből" feliratot, továbbá a magyar címert, valamint az 1913-as évszámot, mely jelzi, hogy ez a lobogó még az első világháború előtt készült. A zászló másik lapján pedig a Nagyszőlősi Önk. Tűzoltóegylet felirat olvasható és egy tűzoltósisakból, két szekercéből, létrából, kötéltekercsből és trombitából álló kompozíció látható a piros és zöld farkasfogak által közrezárt fehér mezőben.

- De mi is az egyébként rendkívül szép hímzéssel ékesített lobogó rövid története?

- Egykor a férjem nagyapja, Técsy Tibor, a nagyszőlősi Ugocsa Bank igazgatója volt a Nagyszőlősi Önkéntes Tűzoltóegylet tiszteletbeli elnöke, és a szovjet csapatok bevonulása körüli időkben kerülhetett hozzá az egylet zászlaja, melynek elrejtését és őrzését ő vállalta magára - magyarázza Kacsur Mária. - 1945-ben azonban meghalt, és azt követően a felesége, majd a lánya, a leendő anyósom rejtegette a lobogót az egyik szekrény aljában, de annyira titkolta a dolgot, hogy még nekünk sem beszélt róla. Csak amikor 1985-ben elhunyt, akkor találtuk meg a lakásában, a holmija közt a zászlót, melyet magunkhoz vettünk, és ma is őrizzük.

A beregszászi Marguca Ernő ugyancsak a régi idők tanúja.

- 1943-ban kerültem a Beregszászi Önkéntes Tűzoltóegylethez - emlékezik vissza a nyugdíjas tűzoltó. - Még láttam a telepünkön a régi lóvontatású tűzoltókocsit, melyhez kézi erővel hajtott szivattyú tartozott, de mi már egy Skoda meg egy Fiat márkájú rohamkocsival robogtunk ki eloltani a tüzeket. Igaz, ezek is öregecske járművek voltak, nem volt fedett kabinjuk, sőt még szélvédővel sem rendelkeztek. 1959-ben azután átadtuk őket a nagyszőlősi, illetve a mezővári kolhoznak, mi meg kaptunk egy szovjet gépkocsit. Csakhogy annak meg volt néhány nagy hiányossága, nem rendelkezett például víztartállyal, úgyhogy a saját kezünkkel szereltük össze a ciszternáját, ahogy mi konstruáltuk a vízszivattyút meg a kompresszort is. A 60-as évektől azonban már rendesen felszerelt, ZIL márkájú rohamkocsikkal is elláttak bennünket. Évente kipróbáltuk nyomás alatt a tömlőket, és ha észrevettünk valami kis lyukat, beragasztottuk, így oltáskor nem spriccelt oldalra a víz a lyukakon keresztül, nem úgy, mint a volt kaszinó tetőzetének az emlékezetes leégésekor...

- Milyen társadalmi élet folyt a tűzoltóságon?

- A magyar világban évente egyszer tűzoltóbált szerveztek, melyen különböző zenekarok léptek fel, lévén, hogy akkor még nem volt tűzoltózenekar. Szép nagy táncmulatságok voltak ezek a bálok, ám 1944-ben, a szovjet csapatok bevonulásával, ezeknek is vége lett. Az 50-es években azután szerveztünk egy röplabdacsapatot, mely rendszeresen összemérte erejét a járás többi együttesével, ám 1980 után már nem volt, aki tovább vigye, így feloszlott. Közben, 1962-ben kezdeményeztem, hogy hozzuk létre a saját tűzoltózenekarunkat. A ötletemet felkarolták, így megalakult a fúvószenekar, melynek legemlékezetesebb fellépése az volt, amikor egy magyarországi focicsapat beregszászi látogatása idején, a mérkőzés előtt mi játszottuk el a magyar és a szovjet himnuszt. Később azonban a vezetőség nem értékelte kellőképp a zenekart, így 1977-1980 táján ez is felbomlott...

- Visszatérve Nagyszőlősre, milyen helyzetben is vannak jelenleg a Tisza-menti járás tűzoltói?

- A 6. sz. Nagyszőlősi Önálló Állami Tűzoltó-alakulat három rohamkocsival rendelkezik, melyek közül kettő ügyeletben áll, s a harmadik képezi a tartalékot - tájékoztat Volodimir Maszjuk, a Rendkívüli Helyzetek Minisztériuma nagyszőlősi járási osztályának a vezetője. A "legfiatalabb" gépjárművünk 1993-ban került le a szerelőszalagról, míg a másik kettő 1989-ben, illetve 1981-ben gördült ki a gyárkapun. Mindegyikük elöregedett, gyakran kell cserélni az alkatrészeiket, s havonta javításra szorulnak, amellett kicsi is ez a géppark egy 118 ezer lakost számláló járás számára. Ráadásul mintegy 80 ezer ember él faluhelyen, nemegyszer igen távol a járási központtól.

- Éppen ezért szükség van a 12 községi, illetve nagyközségi tűzoltóságra - jegyzi meg Mihajlo Lemak, a községi, nagyközségi tűzoltóságok parancsnoka. - Csakhogy mi is a fenti problémákkal küszködünk, sőt emberünk sincs elég, így a rohamkocsi vezetője maga használja a fecskendőt, amint kiér a tűz helyszínére...

elem

(Az archív fotókat a Beregvidéki Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre)