Vadászat a nagymamákra

2009. június 26., 10:00 , 441. szám

Kapósak lettek az ukrajnai öregek, méghozzá lakásaikkal együtt, elfogadható áron. Cserébe életfogytig tartó ellátást ígérnek nekik.

"Olcsón eladó egy nyugdíjas lakással" - ez a képzeletbeli hirdetés igen népszerű lehetne a krízis sújtotta Ukrajna ingatlanpiacán. A saját lakással nem rendelkezők ugyanis a szó szoros értelmében sorban állnak az olyan közvetítők irodái előtt, akik ajánlani tudnak számukra egy saját lakással rendelkező, meggyőzhető idős embert. Az éltes lakástulajdonosokkal való üzletkötés legnépszerűbb formájává vált mostanság az életfogytiglani eltartásról szóló szerződés, amelynek fő kitétele, hogy az idős ember, azaz az eltartott ingatlana annak halála után a "befektető", azaz az eltartó tulajdonába megy át. A törvény értelmében az ilyen lakás vagy ház a megállapodás aláírását követően máris a befektető tulajdonává válik - hívják fel a figyelmet a jogászok, pontosítva ugyanakkor, hogy az eltartónak jogában áll akár még a nyugdíjas életében annak házába költözni. Nem csoda, hogy helyenként valóságos vadászat indult a nagymamákra és nagyapákra.

Az életfogytiglani eltartásról szóló szerződés lényegét és fő vonzerejét azonban a szakemberek az ilyen megállapodás árában látják. Így ugyanis például havi 400-800 hrivnya "pótnyugdíj" folyósítása és 30-75 ezer hrivnya egyszeri kifizetés fejében bárki egy fővárosi lakás tulajdonosává válhat, amelynek piaci értéke ennél lényegesen magasabb. A válság közepette annyira népszerűvé vált ez a lakásszerzési forma, hogy egyes ügyvédi irodáknál és cégeknél a másfélszeresére nőtt a szerződéskötők száma az elmúlt év végéhez viszonyítva, s további forgalomnövekedésre számítanak.

Mint mondják, eltartásra jelentkező idős emberből nincs hiány, egy-egy e tárgyban megjelenő hirdetés iránt általában félszáznál is többen érdeklődnek naponta a fővárosban, s vidéken is nagy a "forgalom". A legnépszerűbbek a piacon a beteg és egyedülálló lakástulajdonosok. Egyes szervezetek még a saját statisztikájukat sem titkolják: az ilyen emberek lakása átlagosan 3,2 év után "szabadul fel", azaz ennyi ideig kell várakozniuk - és fizetniük - az eltartóknak.

Sokszor a többé-kevésbé egészséges, de egyedülálló nyugdíjasoknak sem igen van más választásuk, mint hogy eltartási szerződést kössenek, hiszen egy 700-800 hrivnyás nyugdíjból egyedül szinte lehetetlen megélni. Ha viszont az eltartási szerződés révén sikerül ezt az összeget kiegészíteni még mondjuk havi 300-400 hrivnyával, az már viszonylag gondtalan időskort biztosíthat a nyugdíjasnak.

Az eltartási szerződés általi lakásszerzés egyik fő előnye, hogy a polgári törvénykönyv pontosan szabályozza azokat a ritka eseteket, amikor egy ilyen megállapodás felbontható. Bírósági úton csak akkor nyilvánítható semmisnek az életfogytiglani eltartásról kötött szerződés, ha az eltartó nem, vagy nem megfelelőképpen teljesíti annak feltételeit. Éppen ezért a szakemberek azt javasolják a lakáskeresőknek, hogy a teljes biztonság kedvéért, azaz elkerülendő a szerződésszegéssel kapcsolatos vádakat, az eltartási szerződésben csupán anyagi természetű vállalásokat tegyenek, egyéb támogatási, segítségnyújtási formák nélkül. Így azután, amennyiben postán utalják át a nyugdíjasnak szánt havi járandóságot, s megőrzik a feladást igazoló csekket, később sokkal könnyebb lesz bebizonyítani az igazukat - tanácsolják a jogászok.

Az életfogytiglani szerződések tető alá hozásával foglalkozó cégek tarifái és a lakáshoz jutással kapcsolatos egyéb kifizetések régiónként meglehetően különbözőek lehetnek, sőt egy adott nagyvároson belül is jelentősen eltérhetnek egymástól. A vidéki nagyvárosokban például, mint amilyennek a kárpátaljai megyeszékhely, Ungvár is számít, a havi rendszeres járandóság folyósítása mellett akár a nyugdíjasnak járó 10-20 ezer hrivnya egyszeri kifizetéssel is lehet szerződést kötni. A lényeg, hogy a tapasztalatok szerint ezzel a módszerrel a piaci árnál háromszor-négyszer, de akár ötször alacsonyabb áron juthatunk lakáshoz, mint egyébként. Ez a fajta ingatlanvásárlás tőkebefektetésnek sem rossz, mutatnak rá a szakemberek.

A szerződéskötést tető alá hozó közvetítők honoráriuma általában a nyugdíjasnak járó egyszeri kifizetés összegének 10 százaléka körül mozog, de nincs megállapított felső plafon. Előfordulhat tehát, hogy a nagymama, akinek az eltartói 30-40 ezer hrivnyát fizettek ki egy összegben a szerződéskötés fejében, végül csak 20 ezer hrivnyát kap kézhez.

Az üzlet jövedelmezősége érthető módon vonzza az ingatlanokra specializálódott szélhámosokat, csalókat is. Így például, egyre gyakrabban fordul elő, hogy a szabvány életfogytig tartó eltartásról szóló szerződés helyett ajándékozási vagy adásvételi szerződést dugnak a kiszolgáltatott idős emberek elé. Ha a nyugdíjas aláír egy ilyen szerződést, általában nem sokat teketóriáznak vele, s hamarosan az utcán találhatja magát. Az egyre nagyobb érdeklődés s a mind több szélhámos miatt sokan most attól tartanak, hogy az idős emberekre folyó vadászat előbb-utóbb valóságos szafariba csaphat át. (Kárpátalja/Korrespondent)