Zsitomir megyében földművesként élt Pukacs

Gongadze-ügy folytatódik

Ukrajnában múlt kedden este elfogták Georgij Gongadze újságíró feltételezett gyilkosát, Olekszij Pukacs egykori rendőrtábornokot, a külső megfigyeléseket végző nemzetbiztonsági szakszolgálat egykori vezetőjét. Megfigyelők szerint azóta sokan azon munkálkodnak, hogy kétségeket ébresszenek az emberekben Pukacs személyét és tanúvallomásának hitelét illetően.

A hatóságok tájékoztatása szerint Olekszij Pukacsot az északnyugat-ukrajnai Zsitomir megye egyik településén vették őrizetbe. Vaszil Hricak, az Ukrán Belbiztonsági Szolgálat (SZBU) helyettes vezetője közölte: Pukacs beismerte, hogy közvetlen köze volt a bűntényhez, és megnevezte a merénylet megrendelőit is, "magas beosztású személyeket". Hricak ugyanakkor a nyomozás titkosságára hivatkozva nem nevezte meg ezeket a személyeket, s a merénylet indítékairól sem mondott semmit.

Georgij Gongadze ellenzéki újságíró, az Ukrajinszka Pravda című internetes hírportál 31 éves vezetője 2000. szeptember 16-án tűnt el, útban kijevi lakása felé. Fej nélküli holttestét két hónappal később találták meg a Kijev megyei Tarascsán, egy erdőben. Meggyilkolása heves tüntetéseket váltott ki az akkori politikai vezetés ellen, amelyet az ellenzék a bűncselekmény elkövetésével vádolt.

A 2006 januárjában kezdődött és jórészt zárt ajtók mögött lefolytatott per végén egy kijevi bíróság tavaly márciusban három rendőrt súlyos börtönbüntetéssel sújtott: Valerij Kosztenko és Olekszandr Popovics 12 évet kapott, Mikola Protaszov pedig 13-at. Ám ők nem nevezték meg – állítólag nem ismerték – a gyilkosság megrendelőit, ami pedig megfigyelők szerint számos, jelenleg is aktív politikus számára igen kényelmetlen lett volna.

A negyedik gyanúsított, Olekszij Pukacs rendőrtábornok, aki állítólag megszervezte az újságíró likvidálását, és aki végül megfojtotta őt, akkoriban szökésben volt. Állítólag 2005-ben látták őt Izraelben, de nem sikerült elfogni. Most igazságügyi forrásokból kiderült, hogy Pukacs földművesként Zsitomir megyében, egy faluban élt. A házat, amelyben lakott, más néven vásárolták számára.

Az ügyben egy másik koronatanú, Jurij Kravcsenko akkori belügyminiszter 2005 márciusában – a narancsszínű forradalom után – rejtélyes körülmények között meghalt. Hivatalos álláspont szerint a felbujtók ismeretlenek, a volt miniszter pedig öngyilkos lett.

Most sokan arra számítanak, hogy Pukacs elfogásával végre kiderülhet a megbízók neve, és pont kerülhet az ügy végére. A letartóztatás kiváltotta sokk azonban hamar elmúlt, s megfigyelők szerint máris lejárató, mindent összezavaró kampány indult Pukacs és vallomása ellen.

Így például egyes lapok már azt is kétségbe vonják, hogy valóban Pukacs tábornokot tartóztatták-e le a hatóságok. Miközben egy egyenruhás testületnél szolgáló emberről általában hajszálpontosan tudni, hogy hány centiméter magas, némelyik fővárosi bulvárlap arról indított vitát, hogy a letartóztatott személy testmagassága nem egyezik a Pukacs némelyik állítólagos ismerősének vallomásában szereplő adatokkal. Pedig Pukacs egykori fényképeit és a most őrizetbe vett személyről készült felvételeket összehasonlítva egyértelmű, hogy ugyanazon személyről van szó.

Legalább ennyire mulattató Pukacs ügyvédjének állítása, miszerint védence egyáltalán nem rejtőzködött az elmúlt években. Csakhogy ebben az esetben hogyan minősíthető annak az embernek a viselkedése, aki 2005 óta kitért a nyomozást folytató szervekkel való érintkezés elől, tudván, hogy körözés alatt áll és életfogytiglani börtönbüntetés fenyegeti. Mint a pravda.com.ua internetes hírportál írja, amennyiben nem rejtőzködött volna, nem költözik vidékre, hanem továbbra is Kijevben él, abban a lakásban, amelyet egyébként valószínűleg jutalmul kapott Gongadze meggyilkolásáért.

Annyi bizonyos, hogy a politika egyelőre nemigen tudja, mit kezdjen Pukaccsal és a tanúvallomásával. Erre utal, hogy normális körülmények között Jurij Lucenko belügyminiszter minden alkalmat kihasználna arra, hogy eldicsekedjen a nyilvánvalóan a nevéhez fűződő nagy "fogással", Volodimir Litvin házelnök pedig nem utasított volna el máris minden, esetleg személyét az üggyel összefüggésbe hozó állítást politikai üldözésre hivatkozva.

A hangsúlyok és tények elkenésével máris sikerült elérni, hogy Ukrajna történetének legnagyobb visszhangot kiváltó politikai gyilkosságának ügyében az elkövető kézre kerítését gyanakvás kíséri. A véleményformálóknak köszönhetően ma ott tartunk, hogy míg korábban az volt a baj, hogy az illetékesek nem tudták elfogni Pukacsot, most azt kritizálják, ahogyan rács mögé került. Megjósolható, hogy amennyiben így folytatódik, a közvélemény hamarosan már azt sem hiszi majd el, hogy valóban azok rendelték el Gongadze meggyilkolását, akiket Pukacs megnevez. Akkor pedig valószínűleg hiába várjuk, hogy kiderüljön az igazság, s a bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket.

(Kárpátalja/pravda.com.ua/MTI/korespondent.net)