Puskaművesek vidékünkön

Vidékünk, a történelmi Magyarország északkeleti részének ez a kis szeglete, bőven szolgált nevezetes, kiemelkedő képességű emberekkel. Ők tehetségükhöz mérten kivették részüket az ország életének alakításából és sok területen kiemelkedőt alkottak. Így igaz ez még olyan kuriózumnak számító foglalkozások terén is, mint a fegyverszerkesztés. A mai Kárpátalja területén két olyan puskaműves is akadt, akinek nevét feljegyezte a történetírás. Érdekes módon ez a két ember szöges ellentéte volt egymásnak. Róluk szól a következő írás.

Az első felbukkanása az 1848-49-es szabadságharchoz fűződik. Ugyanis 1949 márciusában bizonyos Krajcsovics János nevű asztaloslegény jelentkezett Mezössy Pál akkori munkácsi várparancsnoknál és nem csekély önérzettel kijelentette, hogy képes olyan lőfegyvert szerkeszteni, amely egyszerre öt lövést ad le. Mezössy érthetően megörült ennek a kijelentésnek, és megengedte, hogy Szőke Ferenc várbeli puskaművesnél telepedjen le, élelmezést pedig Reichenstein Emánuel várbeli kantinosnál és szépséges feleségénél, Franciskánál nyerjen. Egyben meghagyta Szőkének, hogy az asztaloslegény a műhelyében dolgozhasson, szerszámait és anyagait is igénybe vehesse.

Március 9-én tehát a legény hozzá is fogott a nagy műhöz és április közepéig fúrt-faragott a vár műhelyében, kivéve azt az időt, amikor a kantinos kegyelméből a jövendő nagy jövedelme számlájára a kantinban csillapította szomját. Bármennyire is igyekezett azonban, dicséretes terve kudarcot vallott: a revolver nem sikerült, a cső nem akart golyót szórni.

A folyvást kétkedő Szőke mester is határozottan kijelentette, hogy kár a további fáradságért, a reszelő koptatásáért. Az ezermester is érezhette, hogy hitele a várban lassan kitelik, mert egy szép napon, mire a tavasz fakadni kezdett, otthagyta a híres munkácsi várat, a puskaművest, a szép kantinosnét és elpárolgott.

Teljesen más jellegű a másik puskaszerkesztő története. Kameniczky Józsefről van szó, aki 1923. március 31-én született az Ugocsa megyei Nagyszőlősön. Elemi és polgári iskoláit Csehszlovákiában végezte. Ezalatt több helyen is lakott: Beregszászban, Ilosván, Lőcsén, Királyhelmecen, Mezőlaborcon. 1938-ban, édesapja halála után Nagyszőlősre került gyermektelen nagybátyjához. Ez évben felvették a nagyszőlősi Magyar Királyi Állami Vas- és Fémipari Iskolába. 1941-ben végzett, ekkor az iskolában a szeme elé került egy felhívás, amely a különböző vállalatok álláslehetőségeit sorolta fel. Ismerősei ajánlására a fegyvergyárnál jelentkezett. 1941. szeptember 15-én felveszik tisztviselői minőségben, 180 pengő havi fizetéssel.

A gyárban a fegyverszerkesztési irodára került, ahol a fegyverek gyártásához szükséges eszközök tervezése és a technológiák kidolgozása folyt. 1944 novemberében a gyárat kitelepítették és Mosonmagyaróvárra irányították, személyzetét gyalogmenetben indították útnak. Közben azonban a szovjet csapatok bekerítették Budapestet, így ott maradt. A XX. kerületben várta ki a háború végét.

A fegyvergyárat megszálló szovjet egység parancsnoka, Kabanisin őrnagy 40 fő részére engedélyezte helyreállítási munkálatok beindítását a gyárban, s ennek a csapatnak lett tagja Kameniczky József is 1945. április 3-án, miután megkapta az igazolást, hogy nincs nyilas múltja. A gyár főmérnökének eszébe jutott, hogy a "Józsi gyerek" anyanyelvi szinten beszéli a cseh és a szlovák nyelvet. Ezután 1945 végéig, amíg az oroszok a gyárban voltak, Kameniczky József tolmácsfeladatokat is ellátott.

A káreltakarítási munkák és a közszükségleti cikkek gyártása után jelentkezett az igény a fegyvergyártásra is. 1945 után a rendőrség nem rendelkezett egységes lőfegyverrel. Elődy Lajos, aki korábban már dolgozott fegyverkonstruktőrként, megtervezte a 7,65 mm-es 48.M rendőrségi pisztolyt, amelynél Kameniczky mint segédszerkesztő dolgozott.

Ezt követően a szovjet eredetű fegyverek licencgyártása került sorra. Kameniczky ekkor az orosz nyelvű dokumentációs tárat kezelte, miközben tolmácsfeladatokat is ellátott a szovjet tanácsadó mellett.

1951-ben beindult a gyárban a légpuskagyártás. Első önálló tervezésének eredménye a csőletöréses LP-1 és LP-2 légpuska lett. Közben Kameneczky Józsefet Elődy Lajos szorgalmazására 1953-ban beiskolázzák a Budapesti Műszaki Egyetem gépgyártás-technológiai szakára, ahol 1960-ban szerez diplomát. 1957-ben megtervezi az egyiptomi rendelésre készült, a 7,65 mm-es 48.M rendőrségi pisztoly 9 mm-es Browning-tölténnyel működő változatát. Ez első önálló pisztolytervezése.

1957-től a Magyar Néphadsereg a gyalogsági puskák és karabélyok helyett a Kalasnyikov gépkarabélyt rendszeresítette, amelynek licencgyártása Magyarországon a a fegyvergyárban történt. A sorozatgyártás beindításában nagy szerepe volt Kameniczky Józsefnek.

A beindult vadászfegyvergyártás keretében áttervezte és korszerűsítette a Monte-Carlo sörétes vadászpuskát, amelyből azután 1971-ben már a százezredik darabot adták el.

1968-ban kidolgozta a vadászpuskáknál a két cső összefogására alkalmas zsugorkötéses csőbilincset. 1966-ban elkezdte az első Bock-rendszerű (függőleges csőelrendezésű vadászpuska) tervezését.

1973-ban és 1975-ben a korong- és skeet-lövő versenyeken használt Bock-puskákhoz egybillentyűs elsütő szerkezeteket is tervez, amelyek közül az egyikre 1976-ban szabadalmat is kap.

Kiemelkedő munkájáért a 70-es évek végén megkapta a műszaki tanácsadói rangot. 1971-ben feladatul kapja a P9 jelű 9 mm-es Parabellum-tölténnyel működő 13 töltényes, nagy teljesítményes pisztoly tervezését. Ezt követően megtervezi az állítható irányzékú P9C (Capitan) változatot is. 1975-ben továbbfejleszti a P9-et és a megjelenik a felső célzósínes FP9 pisztoly. Erre a megoldásra 1981-ben mintaoltalmat kap.

1978-ban a fegyvergyár újabb megrendelést kapott a BM-től egy kisméretű, könnyű revolverező elsütőszerkezetű zsebpisztoly tervezésére és gyártására. Megszületik a 7,65 mm-es R78 alumíniumtokos rendőrségi pisztoly. A pisztoly biztosítási megoldására 1982-ben ismét szabadalmat kap.

A pisztoly még csak gyártási előkészületben van, amikor hozzáfog egy 9x9 mm-es Parabellum-tölténnyel tüzelő pisztoly tervezéséhez, amely pisztolycsaláddá növi ki magát, s 1982-ben szintén szabadalmat kapott.

A Magyar Honvédségnél is hosszú ideig az általa tervezett pisztolyokat használták.

Az életet jelentette számára a fegyvertervezés. Munkaideje nem 8, hanem sokszor 10-12 óra volt. Ahogy ő maga megjegyezte, nem 42, hanem 63 évet dolgozott a fegyvergyárban, mert egy év alatt másfél évnyit dolgozott. 1983-ban létrehozta a "Kameniczky Alapítványt", amelyben felajánlja, hogy az FP9 pisztoly mintaoltalmi díjából befolyó összeg feléből a gyár kiemelkedő képességű puskaműves tanulóit támogatja. Sajnos a gyárban időközben megszűnt az iparitanuló-képzés, így az alapítvány fenntartása értelmét vesztette. Érdemeinek elismeréseképpen több kitüntetést kapott: a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst és arany fokozatát, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának "Kiváló Munkáért" kitüntetését és a "Kiváló Feltaláló" kitüntetés arany fokozatát. 1983. április 1-jén ment nyugdíjba. Ezután már nem foglalkozott fegyvertervezéssel. Munkakönyvében az eltöltött szolgálati időről csak két sor van: Belépett... Kilépett. Közte 42 év. 1997. december 4-én rövid szenvedés után elhunyt.

Vidékünk nagyszőlősi szülöttét az a megtiszteltetés érte, hogy a Magyar Néphadsereg az általa tervezett fegyvereket használta az elmúlt évtizedekben. Tiszteljük meg mi azzal, hogy megőrizzük az emlékét.

Fakász János