Olcsóbban is meg lehet úszni!

Dráguló tanszervásár

2009. augusztus 28., 10:00 , 450. szám

Amint közeledik szeptember 1-je, mindinkább eluralkodik rajtunk a vásárlási őrület. Ilyenkor kell ugyanis a gondos szülőknek beszerezniük mindazt, amire gyermekeiknek szüksége lehet az iskolában. Egyeseket az iskolásoknak kínált töméntelen áru látványa ragad magával, másokat az árak sokkolnak.

Az üzletek és piacok sokszorosára duzzadó kínálata mellett ilyenkor további tanszereket kínáló sátrak és pavilonok rengetegei bukkannak fel úton-útfélen, úgyhogy az embernek néha az a benyomása, mintha az egész ország iskolába készülne. Az írószerek többsége persze ma már mindenütt kínai. Helyenként kaphatók ugyan jobb minőségű eszközök is, ezek azonban rendszerint annyival drágábbak, hogy a szülők legtöbbször el sem gondolkodnak a megvásárlásukon.

Az árak első pillantásra nem különböznek jelentősen a tavalyiaktól, amikor azonban az ember nagyobb mennyiséget vásárol, s az önmagukban nem túl jelentős tételek összeadódnak, kiderül, hogy lényegesen többet kell költenünk, mint egy évvel ezelőtt. A városközpontokban ilyenkor megjelenő úgynevezett iskolai bazárok eladói azt állítják, hogy az ő áraik nem különböznek a legalacsonyabb árszintet képviselő piaciaktól, ez azonban nem minden esetben felel meg a valóságnak. Előfordulhat - különösen a nagyobb városokban, Kárpátalján mindenekelőtt Ungváron és Munkácson -, hogy egy kiadósabb vásárlás esetén a bazároknál akár 30-40 százalékkal is olcsóbbnak bizonyulhat a piac, arról nem is szólva, hogy ez utóbbin jellemzően a választék is nagyobb. A bazárok talán egyetlen, mégis igen sokak számára vonzó előnye abban áll, hogy szinte minden szükséges eszköz és felszerelés egy helyen szerezhető be, nem kell kimerülésig róni a piaci bódék sorait az ár és a minőség legkedvezőbb együtthatóját kutatva.

A legtöbb szülő számára azonban mégiscsak az a legfontosabb még ezen a hét végén, hogy bárhol vásároljanak is, nagy valószínűséggel aligha ússzák meg a költekezést 500 hrinya alatt egy iskoláskorú gyermekre számítva. A kereskedők ugyan panaszkodnak, hogy nem megy olyan jól az üzlet, mint például tavaly, még a gazdasági válság előtt, de a visszaesés ezen a téren mégsem olyan jelentős, mint az élet sok más területén, hiszen az ember csak legvégső esetben takarékoskodik a gyermekén, a legfontosabb dolgokat mindenképpen meg kell vásárolnunk.

Ha valaki sokallná a tanszerekre fordítandó összeget, gondoljon bele, hogy a legolcsóbb, 12 lapos füzet ára is minimum 50 kopijka, a tanárok által előnyben részesített vastagabb, lehetőség szerint legalább 40 lapos füzetek ára viszont 80 kopijkánál kezdődik, de 4-5 hrivnya is lehet. Az iskolás léthez nélkülözhetetlen napló ára minimálisan 4 hrivnya, de akár 15-ért is vásárolhatunk jobb minőségű, látványosabb darabokat. A tankönyvekhez ugyan ingyen jutnak az iskolások, ám a szülőknek kell beszerezniük például az atlaszokat és a kontúrtérképeket történelemből, valamint földrajzból, amelyek darabja legalább 8-12 hrivnyát kóstál.

Különösen az elsősök kerülnek sokba ezekben a napokban szüleiknek, hiszen ők abszolút tiszta lappal indulnak, azaz semmit sem örökíthetnek át esetükben az előző tanévből a most következőbe. Ha megvesszük számukra az első iskolatáskát, s az összes belevaló holmit, ez sok esetben már önmagában is több a fentebb említett fejenkénti félezer hrivnyánál. Iskolatáska egyébként, amely ritkán ér meg egy tanévnél többet, nemigen kapható 80 hrivnyánál olcsóbban, de az átlagár 150 hrivnya körül mozog, az igazán ergonomikus, tehát például a csemete gerincét is kímélő darabok ára a 200 hrivnyát is meghaladja.

Ott vannak azután a mindenféle tanulást segítő eszközök, mint amilyenek például a számolópálcikák, a színespapír-készletek vagy a gyurma. Hogy melyik iskola és tanár mit vár ezzel kapcsolatban a gyermekektől, azt mára már minden szülő tudja az osztályfőnökkel folytatott konzultáció után, de hogy mindez mibe kerül, azzal csak most, a beszerzéskor szembesülhet. (Az ember néha nem is igen érti, hogy például Klebelsberg Kúnó vallás- és közoktatásügyi minisztersége idején, amikor pedig még jobbára a palatábla volt a legelterjedtebb oktatási segédeszköz az elemi iskolában, hogyan tudtak annyi Nobel-díjas tudóst nevelni Magyarországon, mint soha azóta ebben a régióban?)

Általában a ruhavásárlást sem úszhatjuk meg ilyenkor, hiszen a csemeték folyamatosan nőnek, akkor pedig akár az 1000 hrivnyát is könnyen elérheti a számla végösszege, hiszen például a legigénytelenebb tornacipő is legalább 80-150 hrivnyába, egy tornaruha pedig akár 120-250 hrivnyába is kerülhet. Márpedig nem árt, ha a felsoroltakon kívül új cipőt, nadrágot vagy szoknyát, blúzt vagy inget, pulóvert is kap a gyerek a "dolgos" hétköznapokra.

Némelyik elitiskolában újra divat az egyenruha. Ezek olcsóbb kivitelben kb. 150-300 hrivnyába kerülnek, de akár 4-500 hrivnyát is elkérhetnek értük.

A szakértők nem véletlenül állapítják meg, hogy amíg az ukrajnai átlagbérek a legtöbb ágazatban és régióban alig haladják meg az ezer hrivnyát, addig a gyerekek beiskolázása a családok egyik legkomolyabb kiadási tétele marad az országban.

szcs