Kárpátalja, az egykori vaskályha-nagyhatalom

Múltunk tárgyai

Az egész Alföldet, sőt az Osztrák-Magyar Monarchia területének egy igen jelentős hányadát is a mai Kárpátalja területén egykor működő vasgyárak látták el öntöttvas kályhákkal.

Kárpátalján mintegy 10 000 évvel ezelőttre, azaz az időszámításunk előtti 8000. év tájékára datálható az első vasat megmunkáló kultúrák megjelenése. Néhány ebből a korból származó lelet ma is megtekinthető a beregszászi Beregvidéki Múzeumban, illetve az ungvári Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeumban.

Minket azonban ezúttal egy lényegesen későbbi korszak érdekel, amikor elkezdődött vidékünkön a vaskályhák gyártása. Fémből készült tűzhelyek a skanzenek anyagából ítélve már a 16-17. századtól kezdődően készülhettek ezen a tájon, a kályhagyártás valamivel később vehette kezdetét, véli Sepa János, a Beregvidéki Múzeum alapító-igazgatója. Az első darabokat a XVIII. század közepe táján gyárthatták megrendelésre, elsősorban nemesi udvarházak, kastélyok számára. Az egyszerre tetszetős és praktikus kályhák hamar általánosan elterjedt tüzelőberendezésekké váltak.

A vásárosnaményi Beregi Múzeum anyagai alapján gyártásukba először a munkácsi gyár kapcsolódott be, amikor a Rákóczi-szabadságharc bukása után a munkácsi birtokot a Rákócziaktól elkobozták, és a Meinzi Érsekségtől azt a vashámorokkal együtt a Schönbornok örökölték meg. Ők nagy fantáziát láttak a háztartási vasöntvények, elsősorban a kályhák gyártásában. Morva munkásokat telepítettek a vashámor köré, és Frigyesfalva (Klenovec, Munkácsi járás) néven egy központot hoztak létre, ahol aztán kiváló formatervezőkkel tömegesen indították be a kályhák, majd fokozatosan egyéb háztartási eszközök gyártását. Az évek során olyan mértékben nőtt a termékeik iránti kereslet, hogy a gyártásba a XIX. század közepén a dolhai-rókamezői (Dovhe, Liszicseve, Ilosvai járás) vasöntöde is bekapcsolódott. Híres volt termékeiről a gyertyánligeti (Kobilecka Poljana, Rahói járás) vasgyár is.

Egy 1907-ből fennmaradt katalógus tanúsága szerint, amely rendre megadta az öntöttvas kályhák súlyát, méreteit, árát, valamint a fűtőképességét is, egyedül a frigyesfalvai vasgyárban 242 típusú és méretű kályhát gyártottak! A legkisebb az alig 49 centiméter magas úgynevezett Jancsi-kályha volt. A legnagyobb példány magassága meghaladta a két métert! Emellett a szóban forgó gyárakban óriási választékban készítettek mezőgazdasági szerszámokat - például ásót, kapát - és háztartási eszközöket is -lábasokat, tarkedlisütőket, mozsarakat, vasalókat, gyertyatartókat, tintatartókat, levélnehezékeket, képkereteket, dísztányérokat, mérlegeket stb.

A fennmaradt tárgyak tanúsága szerint nem egyszerűen hétköznapi használati eszközök készültek ezekben a gyárakban, hanem a művészi vasöntés remekei, csodálatos mintákkal, domborművekkel díszítve.

A munkácsi öntöde Európa-szerte ismert volt áttört falú tányérjairól, tudtuk meg Sepa úrtól, de itt készítették a császári és királyi udvari szállítók ládáira szánt míves emblémákat is. Ezenkívül készült mifelénk akkoriban szőlőprés és -daráló, valamint számtalan egyéb fém alkatrész, sőt síremlék is!

Az egész Alföldet, de a Monarchia egy tekintélyes hányadát is innen, a kárpátaljai gyárakból látták el öntvényekkel. E termékek elterjedtségét bizonyítja, hogy még mindig nagy számban vannak jelen magyarországi múzeumok kiállítási anyagában. Különösen tekintélyes a Beregi Múzeum több száz darabos vasöntvény gyűjteménye.

A huszadik századdal és a tömegtermeléssel azonban elkövetkezett a vasgyárak alkonya. Többségük a gazdaságtalanná vált termelés miatt még a két világháború között bezárt, bár Gyertyánligeten egészen a rendszerváltásig folytatódott a termelés, Rókamezőn pedig napjainkban is működik az egykori Dolha-Rókamezői Vasgyár és Ásó-Kapa Hámor Részvénytársaság utódja; igaz, a mai vállalkozás már alig több egy nagyobbfajta kovácsműhelynél.

Az egykori mesterek munkái, elsősorban a remekbe szabott kályhák ma is ámulatba ejtik a szépet szerető embereket. Sepa János lelkes gyűjtője ezeknek a fémből készült műremekeknek. Jelenleg 22 ilyen kályhából áll a gyűjteménye, melyek közül hatot a Beregvidéki Múzeum látogatói is megtekinthetnek. A legnagyobb méretű kiállított példány érdekessége, hogy azt a falon keresztül fűtötték a folyosóról vagy a cselédszobából.

- Az emberek nem ismerték azoknak a régmúlt időkből hátra maradt tárgyaknak a valódi értékét, amelyeknek a birtokában voltak. Ukrajna függetlenné válásakor, a határok megnyílása után nagyon sok értékes darabot magánszemélyek vittek külföldre és sajnos nemegyszer fémhulladék áron értékesítették azokat - mesél a múzeumigazgató kályhagyűjteménye születésének korszakáról. - Ma már jobb a helyzet, ismerjük ezeknek a tárgyaknak a valódi értékét. Napjainkban az Internetnek köszönhetően naprakész információval rendelkezünk minderről. A kályhák restaurálása ennek ellenére sem könnyű, volt olyan alkatrész, amelyre majd egy évtizedet kellett várnom, míg sikerült megtalálni és beépíteni. Szomorú, hogy mostanság már csak a múzeumban döbbennek rá az emberek, hogy micsoda remekművek kerültek ki egykor a helyi mesterek keze alól.

pszv