Akit halálra ítéltek

Csáti József tisztelendő

A Kárpátaljai Római Katolikus Egyház meghurcolt lelkipásztorainak egyike Csáti József munkácsi plébános, püspöki helynök. Személye azért különösen érdekes, mert ő volt az egyik olyan helynök a szovjet éra 1944-es kezdetétől, akit az illetékes szovjet hatóságok is beregisztráltak, és akit a Szentszék követe is megerősített hivatalában.

1988-ban nagyszabású ünnepségeket tartottak Kijevben, Moszkvában és Leningrádban a Kijevi Rusz megkeresztelkedésének ezeréves évfordulója alkalmából. Az államilag szervezett ünnepségekre számos külföldi egyházi személyiség érkezett. A római katolikus egyház delegációjának tagja volt Paskai László bíboros is. Kijevbe Csáti József vikáriust is meghívták. Az ünnepségek során alkalom adódott arra is, hogy a két egyházi méltóság találkozzon egymással, és megbeszélést folytassanak a kárpátaljai helyzetről. A vikárius meghívta Kárpátaljára Paskai Lászlót, melyhez azonban magas fokú állami jóváhagyás kellett, mint azt a bíboros is megerősítette egy későbbi nyilatkozatában: "Az illetékes hatóságoktól kértem a kárpátaljai katolikus hívekkel való találkozás lehetőségét. Indokom az volt, hogy Kárpátalján több mint 40 katolikus egyházközség van, mintegy 60 ezer hívővel, igen nagy a paphiány, mindössze kilenc pap él itt, egy fiatal pap kivételével valamennyi 70 éven felüli, közülük egy már teljesen munkaképtelen. Hiányzanak a vallási élethez szükséges könyvek, elsősorban Szentírás, imakönyvek, énekeskönyvek."

A bíboros látogatására végül 1989 tavaszán került sor. Csáti atya belátása szerint egy programtervet állított össze a magyarországi főpap számára, ám ezt egyeztetni kellett az Egyházügyi Hivatallal, amit ők megtoldottak a maguk elképzeléseivel. Ezért néhány protokoll-látogatásra is sor került a megyében. "Látogatásom célja elsősorban vallásos jellegű volt. Emellett alkalmam nyílt arra is, hogy Kárpátalja egy-két nevezetességével is megismerkedjem. Megtekintettem Ungváron a falumúzeumot, Aknaszlatinán a sóbányát,... valamint a kárpáti és poljanai szanatóriumot" - nyilatkozta később Paskai László. Az állami hatóságok részben diplomáciai ügyként kezelték a látogatást. A kitűzött kárpátaljai út előtt azonban a bíboros meghívást kapott Kijevbe Filaret kijevi és belorussziai metropolitától, akit Pimen pátriárka bízott meg. Így a kárpátaljai találkozóra két nap késéssel került sor Ungváron. Ekkor a bíboros találkozott Damaszkin munkácsi ortodox püspökkel, majd délután a megyeszékhely Szent György vértanú tiszteletére szentelt templomában celebrált szentmisét. A bíboros misézett Munkácson, majd Beregszászban is, ezt megelőzően felkeresve Forgon Pál református püspököt, majd misézett még Huszton, Szolyván és Szerednyén, s találkozott a hívekkel Nagyszőlősön, Aknaszlatinán, Técsőn, Újfalun, Mezőkaszonyban, Felsődomonyán, Perecsenyben, Csapon, valamint Szürtében.

Visszautazása előtt Paskai László sajtótájékoztatót tartott Ungváron. "Nem szeretek nagy kijelentéseket tenni. Mégis meg merem kockáztatni, hogy kárpátaljai látogatásom történelmi jelentőségű volt..." - nyilatkozta a sajtónak.

Ettől a látogatástól kezdve érezhetően pozitív változás állt be a Kárpátaljai Római Katolikus Egyház életében. Többek között szerették volna orvosolni a kínzó paphiányt, valamint javítani szerettek volna a római katolikus egyháznak a vallási élethez szükséges sajtótermékekkel és Bibliákkal, imakönyvekkel, énekeskönyvekkel való ellátásán. Az ügyben az államhatalommal a kárpátaljai egyház részéről Csáti atya tárgyalt.

Ki volt ez a plébános, aki ezen fontos történésekben részt vett? Csáti József 1912. január 26-án született Nagykaposon. Gimnáziumi tanulmányait Beregszászban végezte. Az iskola önképzőkörének elnöke volt, ebben végzett tevékenysége kapcsán szorgalmas, munkaszerető, a szervezésben kiemelkedő diákként vált ismertté. Ortutay Elemér atya, aki ekkoriban néhány osztállyal Csáti József alatt szintén a beregszászi gimnáziumban tanult mint kiváló osztályzatú tanulóról emlékezik meg. Talán kiváló eredményei is nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy később egyenesen Innsbruckba küldték a papképzőbe, majd ennek elvégzését követően hamarosan Munkácson szolgált.

Amikor az oroszok megszállták Kárpátalját, a magyarság újabb sötét korszaka kezdődött el, mely próbára tette mindenki erényeit. Kiderülhetett az, ki mennyire áll helyt azon hivatásban, melynek becsületes teljesítésére ígéretet, esküt tett. Volt, aki helytállt a próbatételeken, és olyan is, aki nem. Csáti József sikeresen "vizsgázott" az új állam egyházellenes légkörében, nem hagyva magát megfélemlíteni. Minden körülmények között a helyén maradt, szolgálta a híveket. Munkássága kapcsán említést tesz róla 1945. február 9-én kelt, Pásztor Ferenc főespereshez írott levelében Scheffler János szatmári püspök is, aki 1942 áprilisában vette át az egyházmegye vezetését. A hivatalos levél így kezdődik: "A február 5-i tüzetes jelentést hálásan köszönöm. Nagy szomorúsággal tölt el Szolyva és Perecseny helyzete. A két megfutott lelkész részben felelős ezekért, és felelősségre is fog vonatni.

Örvendek, hogy Csáti József törődik az ottani elhagyatott hívekkel és internáltakkal. Örvendek, hogy így legalább hírt hallok Munkácsról is. Ungvárról már kaptam. Az ungvári plébános urat kértem: tegyen, lehetőleg a beregi esperes urakkal egyetértően, javaslatot az ottani papoknak legcélszerűbb beosztásaira vonatkozólag..."

A szovjet retorziók - különösen kegyetlenül - őt is elérték: halálra ítélték, majd "kegyelemből" a Gulágra hurcolták. A vorkutai munkatáborba került, ahol együtt raboskodott Homolya Péter felsődomonyai plébánossal. Hazakerülve több évig nem mehetett vissza Munkácsra, de néhány év múlva ismét plébánosként szolgálhatott tovább.

Szegedi Jenő és Závodnyik Tibor halála után 1985 márciusában a Kárpátalján szolgálatot teljesítő papok megválasztották vezetőnek, vikáriusnak Galambos József huszti plébánost, majd az ő 1985 decemberében bekövetkezett halála után Csáti József munkácsi plébánost. Ez eltért a megszokott rendtől, tekintettel arra, hogy a részegyházak vezetőjét a római pápa nevezi ki. Ekkoriban viszont nem lehetett a Szentszékhez fordulni, ezért kellett helyben választani irányítót. Az esemény jelentőségét emeli, hogy Csáti József vikárius volt az egyik olyan egyházi vezető a szovjet éra kezdetétől, akit az illetékes állami hatalom is beregisztrált.

A szovjet vezetés végül Csáti József kérésére engedélyezte öt magyarországi pap itteni szolgálatát, valamint egyházi könyvek behozatalát is. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem kért Csáti atya több papot. A kérdésre a válasz az, hogy az állam tisztában volt azzal, hogy a plébániák még nem állnak az egyház rendelkezésére, tehát a kérdés az volt, hogy hány személynek tud Csáti atya megfelelő helyiséget biztosítani itt-tartózkodásuk idejére. Öt pap elhelyezésére vállalt felelősséget az idős helynök. Valójában, ha a tárgyalást követően azonnal átjött volna a kért öt pap, akkor nehézséget okozott volna a megfelelő lakások biztosítása számukra. A lehetőséget azonban nem akarta elszalasztani, ezért abban reménykedett, hogy mire megérkeznek Magyarországról, addigra találnak legalább öt helyet számukra. Engedélyezték továbbá azt, hogy a papi hivatást választó kárpátaljaiak magyarországi teológiákon végezhessék tanulmányaikat. További eredmény volt a kért egyházi könyvek behozatalának engedélyezése. Az öt lelkész - Bohán Béla, Dióssi Kornél, Majnek Antal, Radics Dávid és Zatykó László - számára Csáti atya megjelölte azon településeket, ahol elkezdhették volna működésüket: Ungvárt, Munkácsot, Szőlőst, Husztot és Rahót. Ezekből a városokból látták volna el a környező plébániákat és filiákat. A tervet azonban módosítani kellett. A ferencesek tartományfőnöke ugyanis azt kérte, hogy a három ferences rendi szerzetes: Majnek Antal, Radics Dávid és Zatykó László a közösség regulájának és szellemiségének megfelelően, itt is közösségben élhessenek, vagyis egy településen. Így a tervezett öt hely közül csak három került betöltésre: Bohán Béla atya Rahón, Dióssi Kornél atya Munkácson és környékén, míg a ferencesek Nagyszőlősön kezdték el szolgálatukat.

A Szentszék 1992. március 28-án Ukrajna apostoli nunciusát, Antonio Franco érseket kinevezte a Kárpátaljai Római Katolikus Egyház ordináriusává, aki ugyanezen év augusztus 13-án megerősítette Csáti Józsefet általános helynöki hivatalában.

Azonban nem sokkal ezt követően, 1993. március 1-jén, 81 éves korában a helynököt elragadta a halál. Temetésére március 4-én került sor Munkácson. A római katolikus templomban ravatalozták fel. A temetési misét dr. Seregély István egri érsek vezette. A gyászmisén a római katolikus egyház részéről jelen volt Antonio Franco nuncius, Reizer Pál szatmári püspök, Alois Tkács kassai érsek és Ács Istvan egri segédpüspök, a görög katolikus egyház képviseletében pedig Szemedi Ivan, Holovács József és Margitics Ivan. Az elhunyt szolgálati érdemei kiemelkedőek, különösen, ha figyelembe vesszük a rendszerváltás utolsó, valamint a független Ukrajna első éveiben végzett tevékenységét.

halász