Évszázados templomi tárgyak vallomásai

Múltunk tárgyai

2009. október 2., 10:00 , 455. szám

Nemrég miseruhákból, egyházi zászlókból, misekönyvekből és a templomi szolgálathoz szükséges egyéb tárgyakból nyílt kicsiny, ám annál érdekesebb kiállítás a beregszászi római katolikus templom sekrestyéjében.

Ritkán gondolkozunk el a rohanó napok forgatagában azon, hogy hány szép és a múltat szerető ember számára értékes tárgy vesz körül bennünket templomainkban. Csak ha megállunk egy-egy pillanatra, értjük meg, hogy ezek a tárgyak évtizedeken, nemritkán évszázadokon át velünk vannak, kísérnek és szolgálnak bennünket, amikor Istenhez könyörgünk, hálát adunk neki kegyelméért. Ezek a tárgyak ily módon történelmünk tanúi, s nem egyszer hitelesebben mesélnek múltunkról, mint az írásos emlékek, amelyek oly sokszor elferdítve adják vissza a régmúlt idők történéseit.

Bohán Béla beregszászi plébános úgy gondolta, hogy a beregszászi római katolikus templomban az évtizedek-évszázadok során felgyűlt tárgyakat, "kincseket" a nagyközönségnek is látnia kell. Akkor sem keseredett el, amikor kiderült, hogy nem sikerült alapítványi támogatást szerezni a kiállítás megszervezéséhez, hiszen - mint fogalmazott - ehhez valójában nem kell több néhány szegnél és egy kalapácsnál. Így történt, hogy a sekrestye második szintjén, ahol közösségi termet alakítottak ki, idén szeptemberben, éppen a magyarországi kulturális örökség napjaival egy időben, megnyílhatott a kicsiny kiállítás.

A tárlat gerincét az egyházi szertartások alkalmával használt papi öltözékek alkotják, amelyek a hagyományoknak és előírásoknak megfelelően különböző színűek - fehér, piros, zöld, lila, rózsaszín, fekete - és csodálatos kézi hímzéssel díszítettek. Láthatók ezenkívül a diakónusok által viselt dalmatikák, figyelemre méltók a bemutatott birétumok és stólák is. Az öltözékek zömében a 19. századból származnak, egyikük, másikuk azonban még annál is korábban készülhetett.

Ritkán látható kiállítási tárgy a tábori lelkészek által a 20. század első felében használt felszerelés és az ahhoz készített ládikó, amelyet egy szíj segítségével akár a hátára is vehetett a pap. A készlethez tartozó oltárkövön még ott kéklik a belé helyezett ereklyét megáldó és hitelesítő személy aláírása és pecsétje.

Különösen érdekesek a kiállított templomi zászlók. Ilyen például a római és görög katolikus csizmadia társulat Szent László királyt ábrázoló körmeneti zászlója, melyet a ráhímzett felirat szerint 1881-ben javítottak, vagy a Rózsafüzér Társulat Mária, könyörögj érettünk feliratú lobogója. De legalább ennyire figyelemreméltóak a későbbi korokból fennmaradt zászlók, mint például a katolikus legényegyleté, amelyen az Isten áldja a tisztes ipart felirat és az 1928-as évszám olvasható. A zászlórudakat a régi korok szokásának megfelelően rájuk szegezett kis pajzsok borítják, amelyeken az adományozók, a társulati tagok nevei olvashatók.

A közelmúlt kevésbé szívderítő eseményeinek emlékeivel is találkozhatunk a kiállításon. Így például megtekinthető az azóta lerombolt újtövisfalvai (Dracsini) templomból kimentett kancsó, gyertyatartó és egy úgynevezett korporálé, azaz ostyaabrosz.

Látható néhány a régebbi korokban használt ostyasütőkből, kezdve a még széntüzelésű tűzhelyek felett használt egyszerű daraboktól, egészen az első villanyfűtésű példányig, amely már szinte nagyipari ostyakészítést tett lehetővé. Megtekinthetők többek között Károlyi Lajos nyugalmazott mezőkaszonyi plébános ostyasütő eszközei is, amelyekkel az atya még a szovjet időkben sütötte az ostyát híveinek.

Ki lett állítva a templom legrégebbi, még 1791-ben kiadott latin nyelvű, szépen illusztrált misekönyve, amely egy bejegyzés tanúsága szerint eredetileg a sárosoroszi templomban szolgálhatott, s ki tudja, a történelem milyen viszontagságai következtében kerülhetett Beregszászba, ahol napjainkig megőrizték.

A beregszászi templom történetével kapcsolatos legérdekesebb kincseket és emlékeket azonban a mai templomépületet körülvevő terület földje rejtheti, véli Béla atya. Valahol a mélyben rejtőznek azok a falmaradványok és múltunk egyéb emlékei, amelyek hitelesen mesélhetnének a templom és az itt lakó emberek több évszázados, és sok tekintetben napjainkig nem kellően felderített történetéről.

Megnyugtató a tudat, hogy máig körülvesznek bennünket az elődeink által hátrahagyott tárgyak, s bárki számára hozzáférhető tanúságtevői lehetnek rég letűnt koroknak.

hk