Határokon át - orgonák nyomában

Beszélgetés Mándity Györggyel

A mezőkaszonyi Szent István király templom orgonája jelenleg javításon esik át, melyet egy vajdasági születésű, jelenleg Pécsen élő mester: Mándity György végez. Nemzetközileg elismert szakemberről van szó, aki az orgonák történetét is kutatja. Megragadva az alkalmat, életéről, munkásságáról kérdeztük.

- Hogyan kezdett el orgonákkal foglalkozni?

- A Vajdaságban születtem, egy Zombor melletti faluban, Őrszálláson. Nem éppen orgonajavítónak készültem, hanem történésznek. Foglalkozva az orgonák történetével, a témakör nagyon megfogott. Úgy éreztem, meg kell ismerkednem a hangszer szerkezetével és megszólaltatásának titkaival is. Az elején autodidakta módon kezdtem el az ismerkedést a hangszerrel, később tanfolyamokra jártam, majd kántoroskodtam is egy ideig. A 80-as évek végén elkezdtem az orgona javítását tanulni, s jelenleg is ezzel foglalkozom.

-Mit tudhatunk kutatásairól?

-1976-ban az az ötletem támadt, hogy feltérképezem szülőföldem, a Délvidék orgonáit, és feldolgozom azok történetét. Ott annak előtte ezzel még senki nem foglalkozott, így minden kiindulópont nélkül kellett elkezdenem a munkát. A levéltári kutatások mellett igyekeztem felkutatni az egykori orgonaépítő mesterek leszármazottait. A Délvidéken aránylag kevés orgona maradt meg, viszont sok különböző műhelyből. Számokkal illusztrálva: az a 175 orgona, ami megmaradt, 42 műhelyből származik.

- Melyik a legrégibb hangszer, amellyel itt találkozott?

- A legrégebbi építésű orgona, mellyel vajdasági kutatásaim során találkoztam, 1740 körül készülhetett, a levéltári nyilvántartásban 1762-ben említik ezt a mai készítésű orgonákhoz képest kisebb méretű, lágyabb hangzású, gyönyörű barokk orgonát. Nagyon értékes hangszer, s külön élmény volt számomra, hogy a múlt évben felújítási munkálatokat végezhettem rajta.

- II. világháború, délszláv háború... Mennyiben érintette mindez az ön által kutatott térség hangszereit?

-A második világháború végén a jugoszláv hatóságok 500 ezer németet telepítettek ki, akiknek a templomai tulajdonos nélkül maradtak. Sokat lebontottak közülük, vagy pedig klubbá és raktárrá alakították át őket, megsemmisítették a berendezéseiket. 70-80 orgona semmisült meg. Később a délszláv háború során is előfordult, hogy bosszúból aláaknáztak, felgyújtottak és tönkretettek templomokat a bennük lévő hangszerekkel.

- Mi a legfontosabb, amit egy orgonajavítónak elsősorban tudnia kell? Milyen orgonákkal van dolga manapság?

- Az orgonák kapcsán tudni kell, hogy vannak köztük mechanikusak, pneumatikusak és elektropneumatikusak. Mindnek megvan a sajátossága, két egyforma orgona nincs!

Ami az orgonakészítést illeti: zömmel ezt is a piac szabályai irányítják, vagyis a tömegtermelés. Már nem úgy van, mint régen, amikor a mester megnézte a templom belsejét, s ahhoz igazodva kidolgozta egy egyedinek számító orgona tervét. Ma már az orgonák és tartozékaik ott állnak a raktárakban: csak rendelni kell. Ez kényelmes, de nagyon sablonossá, szürkévé teszi az egész mesterséget.

- Hol, milyen megrendelései vannak?

- A Délvidéken, Magyarországon és Kárpátalján kívül dolgoztam még Horvátországban és a nemrég függetlenné vált Koszovóban is. Ez utóbbi kapcsán egy, a történelem szempontjából különösen érdekes településen dolgozhattam. A 13. századtól 1808-ig állt fent a Raguzai Köztársaság Raguza (Dubrovnik) központtal a mai Horvátország déli részén. Ennek a kereskedelemmel foglalkozó köztársaságnak volt egy bázistelepülése a mai Koszovó területén. A köztársaság eltűnt, de leszármazottaik megmaradtak: jelenleg is itt élnek még Koszovóban. Természetesen horvát nemzetiségűek és római katolikusok. Élnek még katolikus albánok a terület fővárosában, Pristinában is, nekik is restauráltam orgonát. Ami a praxis mérlegét illeti: már negyven fölött van a ténylegesen megjavított orgonák száma, nem beszélve a kisebb-nagyobb karbantartásokról, szakmai tanácsokról.

- Konferenciák, előadások, publikációk?

- "Orgonás"-találkozókon szoktam részt venni, illetve kongresszusokon. Vannak kapcsolataim Németországban, Romániában és Horvátországba, ez utóbbi helyre nagyon sokszor hívnak meg.

Ami a publikációkat illeti: az 1976-ban elkezdett kutatásaimat sikerült 2002-ben kiadni Vajdasági orgonák címmel. Ezt követte 2005-ben egy szerb nyelvű kiadás is. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészeti Karának Szociológiai Tanszéke pedig felkért egy ismertető anyag írására Az egyház és az orgona címmel. Publikációim jelentek meg még többek között a vajdasági Magyar Szó, Hitélet, Somborske Novine, Enciklopedija Novog Sada (Újvidék enciklopedia), a horvátországi Református Élet, a németországi Ars Organi, valamint a magyarországi Magyar Egyházzene nevű lapokban, folyóiratokban.

- Mit tudhatunk munkásságáról itt, Kárpátalján?

- Jelenleg éppen a kaszonyi Szent István király templom orgonáját javítom, mely 1906-ban készült.

Kárpátalján dolgoztam még ezenkívül a huszti és a técsői református, illetve a beregszászi római katolikus templom orgonáin is. Különösen egyedinek számít a huszti orgona esete, mely egy csodás megmenekülés történetét mutatja. 1918-ban ugyanis született egy olyan hadügyminisztériumi határozat, mely a templomok harangjait is a hadügy szolgálatába állította, így az orgonák sípjait is. Csodával határos módon a huszti orgona sípjai ezt a begyűjtést megúszták. A técsői templom kapcsán pedig egyedi a billentyűzet borítása, mely csontból készült.

- Mik a jövőbeli tervei?

- A további orgonajavítás mellett szeretném Kárpátalján is feltérképezni a megye orgonáit.

- Hogyan tudják felvenni Önnel a kapcsolatot?

- Elérhetnek a mandicd@freemail.hu, illetve a +3630-6466637-es telefonszámon.

Fischer Zsolt