2009. október 9.

"Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában és meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy ki-ki egyék belőle és meg ne haljon." János 6:48-49.

Csak az tudja, mi a mindennapi kenyér, aki már látta a kenyér végét. Azt az utolsó darabot, amelynél több nincs a háznál, s hacsak csoda nem történik, nem is lesz. Az tudja: ha nincs kenyér, nincs élet. Tudnunk kell, hogy Krisztus ugyanaz a halhatatlan lélekre nézve, ami a kenyér a mi testi életünknek. Ha nincs kenyér, nincs élet, ha nincs Krisztus, nincs lelki élet, boldog, szabad, békés, hívő élet. Krisztust ingyen kapom, de oda kell érette adnom magamat. Élnünk kell ezzel a mennyei kenyérrel!

Mit használ ez a nagy ajándék, a mennyei kenyér, ha te nem élsz vele? Ki gyógyult meg attól az orvosságtól, amit az üvegben felejtett? Mit ér neked az a Krisztus, akivel nem élsz? Hát csodálkozol, hogy vak és beteg vagy, csodálkozol-e, hogy éhen vész a lelked?

Élj a Krisztussal! Akkor élsz vele, ha hallgatod Őt. Akkor élsz vele, ha követed. Ha Ő a lelked gazdája, pásztora, vőlegénye, Ura. Mindennél jobban kiábrázolja ezt a mi szent vacsoránk, ha lelked úgy él a Krisztus halálával és feltámadásával szerzett erőkkel, javakkal és áldásokkal, ahogy a test él a kenyérrel: magába zárja illatát, tüzét, tápláló erejét.

Adjon Isten békét a lelkednek, kedves olvasó, erőt a mindennapi harchoz, hitet ahhoz, hogy legyőzd a félelmeket és erőt, vágyat, hogy naponként élhess "a mennyből alászállott kenyérre, Jézus Krisztussal." Ámen.

László Károly