Kovács Miklóst támadja az ukrán nacionalista sajtó

Újabb magyarellenes kirohanás

2009. október 9., 10:00 , 456. szám

A napokban Miért nem szereti Kovács Miklós az ukrán államot? címmel jelentetett meg éles hangvételű magyarellenes írást az Ungváron megjelenő Szribna Zemlja - Feszt című jobboldali hetilap.

A cikk szerzője a legnépszerűbb kárpátaljai újságírók közé tartozó Olekszandr Havros, aki mindezidáig nem tűnt ki magyarellenességével kollégái közül. A közelgő elnökválasztás szele azonban őt is megcsaphatta. A szerzőről tudni kell, hogy nem a magyar az anyanyelve, így aligha békés vasárnapi olvasgatás közben akadt meg a szeme Kovács Miklósnak, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökének lapunk augusztus 14-i számában Tömbszavazás - a magyarság egyetlen esélye címmel megjelent írásán. Valószínűbb, hogy célzatosan hívták fel a figyelmét a cikkre, sőt lefordítani is segítettek azt. Mint Kovács Miklós lapunknak elmondta, jelen helyzetben csak az lehet a kérdés, melyik állami szerv bízta meg a cikk megírásával.

Havros mindenekelőtt Kovács Miklósnak azt a cikkindító tézisét kifogásolja, miszerint "Az ukrán államot mint ellenséges erődítményt kell felfogni, ahonnét módszeresen tűz alatt tartják a kárpátaljai magyar közösséget - most például az oktatási rendszerét lövik szét. Ennek az erődítménynek egy részét el kell foglalni ahhoz, hogy közösségünk kikerüljön a létét veszélyeztető kereszttűzből." A szerző még hosszan cincálja a KMKSZ elnökének mondandóját, majd így foglalja össze véleményét: "Mindaz, amit Kovács Miklós harsog, csupán mosolyra késztet. Az ukrán állam, ez az "ellenséges erődítmény" több jogot adott a kárpátaljai magyaroknak, mint amennyivel bármikor rendelkeztek az utóbbi száz év során." Sőt mi több, teszi hozzá a szerző, a Kovács által hipernacionalistának minősített Juscsenko, Timosenko és Janukovics kormányzásának évei alatt nyitották meg "a Kárpátokon való magyar átköltözés emlékművét a Vereckei-hágón, amely ellen kategorikusan fellépett a kárpátaljai közvélemény". Havros ugyancsak a szemére veti a magyaroknak a munkácsi várban felállított turulemlékművet, amelyet "a kárpátaljaiak nemzeti emlékezetük meggyalázásaként fognak fel", továbbá felemlíti az Ungvári Nemzeti Egyetem történelem karán megnyitott magyar csoportot, amely 20 államilag finanszírozott tanulói helyet kapott meg a karnak járó ötvenből.

"Mindezek a tények arra vallanak, hogy az ukrán hatalom példátlan engedményeket tesz a magyaroknak, miáltal sérülnek a tősgyökeres nemzet jogai és nemzeti méltósága. Ennek ellenére válaszul nem a hála szavait hallani, hanem ellenkezőleg - szidalmakat az "ellenségekről", "sovinisztákról", "ellenséges erődítményről"."

Havros urat az is felháborítja, hogy "egyes felmérések szerint a kárpátaljai magyarok 60 százaléka nem tud semmilyen nyelvet a magyaron kívül", hogy miközben a világon mind élesebben vetődik fel a nyelvismeret kérdése, a kárpátaljai magyarok az "ellenség szeszélyeként" fogják fel azon nép nyelvének az elsajátítását, amellyel együtt élnek. A szerző végül kinyilatkoztatja: "Az ukrán államról mint ellenséges erődítményről" mondott szavakért és a hasonló kifejezésekért Kovács Miklósnak pedig felelnie kell. A hatalmi tényezők kötelesek volnának alaposan elolvasni, miről írnak az újságjaikban Kárpátalja magyar vezetői. Nem ritka azok között az ukránellenes jelszó, sőt a területi revízióra való felhívás sem. Ez pedig már egyenesen bűntény."

Kovács Miklós válaszcikkének címével felel a Havros által feltett kérdésre, hogy "miért nem szereti" az ukrán államot: Az ukrán állam a korrupció és a posztszovjet debilizmus erődítménye. "Más szóval, normális ember, a nyugati civilizáció képviselője nem tisztelheti, s még kevésbé szeretheti azt a képződményt, amely jelenleg ukrán államnak nevezi magát. Ez a hozzáállás távolról sem az etnikai-nemzetiségi érzelmeken alapul. Meggyőződésem, hogy az ukrán politikai nemzet bármelyik képviselője osztozik az államapparátus és az úgynevezett elit határtalan korrumpáltságával és posztszovjet debilizmusával, az egykori USZSZK területén élő emberekhez való viszonyulásukkal szembeni ellenszenvemben. Ilyen környezetben a kárpátaljai magyarok pótlólagos terhet cipelnek, mert a közösség túlélése nemzetiségi kisebbségként azoktól a jogi garanciáktól függ, amelyeket a többségi állam biztosít számára. Mivel az állam nem jogállam, nem adja meg ezeket a garanciákat, amelyeket egyébként rögzítenek Ukrajna törvényei és az általa ratifikált nemzetközi és államközi szerződések."

A szerző a továbbiakban leszögezi, hogy Ukrajna törvényei egyértelműen garantálják a nemzetiségi kisebbségeknek azt a jogát, hogy emlékművet állítsanak történelmük jeles eseményeinek tiszteletére. "Az, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségtől tíz éven keresztül bármiféle jogi indoklás nélkül megtagadták az emlékműállítást a magyar honfoglalás 1100. évfordulójára, még egy bizonyítéka annak, hogy a mi országunk nem jogállam. Az engedély megadása egy évvel ezelőtt a patriotizmus megnyilvánulásaként értékelhető a megfelelő hivatalok részéről, amelyek úgy döntöttek, hogy ha kicsit megkésve is, de helyreállítják a törvényességet."

Kovács Miklós Olekszandr Havros legnagyobb esztelenségeként és a magyar érdekvédelmi szervezeteknek címzett alantas rágalmaként értékeli azt a vádat, hogy azok elutasítják az ukrán nyelv tanulását. "Ellenkezőleg, véleményünk szerint az államnyelv elsajátításának hatékony módszereivel, amelyekkel például a svédek tanulják az angol nyelvet, a magyar tannyelvű iskolákban a magyar fiatalság elsajátíthatná az államalkotó nemzet nyelvét. De a magyar tannyelvű iskolák rendszerének megsemmisítése feltétlenül fordított hatást eredményez. A magyar nyelvű tanintézményeknek ukrán nyelvre való átállítása körülbelül olyan eredménnyel jár majd, amelyet akkor lehetne elérni, ha például arra kényszerítenénk az ukrán gyerekeket, hogy angol tannyelvű iskolákba járjanak. Az ilyen tanulók többsége nem tudná sem az angolt, sem a matematikát, sem a történelmet stb."

A KMKSZ elnöke emlékeztet, hogy általában azok az emberek váltanak tannyelvet, akik emigrálnak országukból, de mi magyarok nem emigráltunk Kárpátaljára, csak a határok változtak körülöttünk. "Ily módon nagyszerű lehetőségünk van összehasonlítani, mire képesek a cseh, a magyar és a szovjet hatalmasok és mit érnek jelenleg a posztszovjet mintájú ukrajnai kleptokraták. Ezért a mi célunk az összefogás és őseink példájának a követése, akiknek sikerült 1100 éven keresztül megőrizniük nyelvüket és nemzeti identitásukat" - zárul a válaszcikk. Kérdés, hogy a Feszt lapunkkal egy időben megjelenő számában az ukrán olvasók is megismerkedhetnek-e a KMKSZ elnökének érvelésével. Közös érdekünk, hogy így legyen.

szcs