2009. október 16.

2009. október 16., 10:00 , 457. szám

"Gondol ránk az Úr..." Zsolt 115,9

Kedves olvasók, ennek a rövid zsoltárrészletnek az üzenetét szeretném a szívetekbe vésni. Gondol ránk az Úr - nagyszerű lehet ez a számunkra. Ha valamilyen új vagy éppen nehéz helyzet jön az életünkben, szoktuk mondani szeretteinknek: gondolj rám. Mert jó érzés tudni, hogy valaki számon tart minket. Hiszen ebben a világban olyan sokan érzik magukat elfelejtve. Körülöttünk rengeteg gyermek él úgy, hogy azt érzik, róluk megfeledkeztek, rájuk senki sem gondol. Mert a szülők "letudják" őket egy-egy kezükbe nyomott csokoládéval vagy játékkal, berakják őket a tv elé, s a gyermekek észreveszik, hogy a szüleik igazából nem akarnak rájuk figyelni, velük foglalkozni. Sokszor elfelejtve érzik magukat a szülők is, a akik éjt nappallá téve dolgoznak, és nem jutnak egyről a kettőre. S mindezeken túl, akik leginkább elfelejtve érzik magukat: az idősek. Hány és hány család van, ahol az idős nagyszülőhöz csak akkor kopogtat be egy-egy rokon, ha valamit kérni akar, vagy akkor se... Mégis szól Istenünk igéje, és azt mondja: "Gondol ránk az Úr." Ebben benne van a mi megszégyenítésünk is, mert Ő ránk gondol, többes számban, nem csak egy-egy emberre, s mi mégsem gondolunk egymásra. De benne van az a vigasztalás is, hogy Isten nem felejt el bennünket! Egyetlen ember sincs a Földön, akit végképp elfelejtettek volna, mert Isten mindenkit számon tart. Olyan megdöbbentően mély üzenet ez, hogy a mindenható Isten, akinek egyetlen szavára előállt a világmindenség, aki ég és föld ura, aki előtt semmi sem lehetetlen, Ő gondol ránk. Mert fontosak vagyunk Neki! Gondolt ránk már akkor is, mikor Fiát, az Úr Jézus Krisztust elküldte értünk a Földre, hogy nekünk ne kelljen meghalnunk. Ezért készítette el menekülésünk útját, ezért kellett a kereszt, de a feltámadás is. Mindent Isten végzett el a mi megváltásunkért, mert Ő már akkor gondolt ránk, mielőtt még mi megismertük volna, s már akkor is szeretett minket, mikor még bűneinkbe merülve távol jártunk Tőle. Egy percre sem felejt el bennünket. Mert szeret minket, és az Ő szeretete állandó irántunk. Ott vagyunk az Ő gondolataiban és terveiben. De vajon mi gondolunk-e Istenre? Ott van-e Ő a mi gondolatainkban, és számítunk-e Rá a mi terveinkben? Mert szükséges, hogy mi is gondoljunk Rá. Szükséges, hogy szeretetére szeretettel válaszoljunk, kegyelmére hálaadással. Gondoljunk Rá, és bízzunk Benne, bármilyen élethelyzetben is vagyunk, mert Ő nem hagy el, gondol ránk, számon tart és erős kezében hordoz. Engedjük Neki, hogy valóban Ő hordozza egész életünket! Ámen.

Dancs Edina