Barangolás Királyháza múltjában és jelenében

2009. október 16., 10:00 , 457. szám

Királyháza a nevét arról a királyi házról (domus regalis) kapta, melynek falait a XIII. század második felében húzták fel a település területén emelkedő domb tetején, s jó ideig innen igazgatták az Ugocsa vármegyei királyi erdőuradalmat. A domb lábánál pedig szász telepes falu született. 1272-ben és 1355-ben a község lakói királyi kiváltságokat kaptak, melyek értelmében mentesültek a tiszai révvám fizetése alól, földtulajdont szerezhettek, s medvére, vaddisznóra, illetve szarvasra is vadászhattak a település körüli erdőkben. A XIV. század utolsó harmadában azonban Királyháza elvesztette kiváltságait, és földesúri uralom alá került. A szász telepesek pedig felszívódtak, s a település az 1500-as évek második felére teljesen magyarrá vált.

Erőssége a királyi ház körül épült ki IV. (Kun) László uralkodása idején, az 1200-as évek utolsó negyedében, s a búzakévére emlékeztető alaprajza után nyerte el a Nyalábvár nevet. Előbb a Borsa család birtokolta, ám a kiskirályokat, köztük Borsa Kopaszt megfékező Károly Róbert 1312-ben megostromolta, bevette és a kincstár számára elkobozta a Tisza mentén futó Só-utat ellenőrző, fontos erődítményt. 1378-ban azután a dúsgazdag Drágffyak, 1405-től a Perényi család birtokába került a vár. 1514-ben Királyháza jobbágyai is csatlakoztak Dózsa György parasztháborújához, s megostromolták a Nyalábvárat, ám nem tudták bevenni. Az egyik várúr, báró Perényi János részt vett az 1526-os mohácsi csatában, s annak emlékére, hogy túlélte a gyászos eredményt hozó ütközetet, kápolnát emeltetett az erősségben, mely épségben átvészelte az egymás után következő évszázadokat. Ám 1945-ben a szovjet hadsereg légvédelmi megfigyelőállást létesített a várdombon, az egyházi épületet szétrombolták, s annak köveit használták fel az állás megépítéséhez. A helybeli római katolikus egyházközség csak az 1990-es évek elején tudta újjáépíteni a kápolnát.

Az erősség bevonult a magyar irodalomtörténetbe is, Perényiné Frangepán Katalin ugyanis az 1530-as évek elején fia nevelőjének fogadta fel Komjáthy Benedek pozsonyi kanonokot, aki e falak között fordította magyarra Pál apostol leveleit, melyeket 1533-ban nyomtattak ki egy krakkói nyomdában. Jó ideig itt munkálkodott Ilosvai Selymes Péter lantos, énekszerző is, aki 1574-ben históriás énekben dolgozta fel a Toldi-mondát, Arany János pedig ezt a művet használta fel a Toldi-trilógia megírásához.

1661-ben Királyházát feldúlták a török-vazallus krími tatárok (más forrás szerint viszont a törökök), s magát a várat is ostrom alá vették, ám nem boldogultak a masszív kőfalakkal. A Habsburg-ellenes Wesselényi-összeesküvés lelepleződése után, 1672-ben azonban I. Lipót császár parancsot adott megannyi magyar erősség, köztük a Nyalábvár lerombolására, így a királyházi erődítményt is felrobbantották, s azóta már csak egy omladozó rom áll a helyén.

1717-ben, az utolsó magyarországi tatárjáráskor a krími tatárok végigpusztították a települést, ahová nemsokára ruszin telepesek érkeztek. 1872-ben viszont a Magyar Északkeleti Vasút elérte Királyházát, két év múlva felépült a mozdonyszín, a Bátyú–Nagybocskó és a Királyháza–Nevetlenfalu–Szatmárnémeti vasútvonal lefektetésével pedig Királyháza fontos csomóponttá vált. A XX. század elején már több mint 3000-en lakták az ismét magyar többségűvé lett települést. A csehszlovák korszak viszont magával hozta a ruszinság újbóli túlsúlyba kerülését, s ez a tendencia a szovjet érában is folytatódott.

– Jelenleg mintegy hétezren lakják a nagyközséget, köztük kb. 1000-1100 magyar, de talán már nincs is színmagyar család – tájékoztat Varga Zoltán, a helyi KMKSZ-alapszervezet elnöke. – Az alapszervezet 515 főt számlál, de sokan csak érdekből, a magyar igazolvány megszerzése végett léptek be a Szövetségbe. Húsz-harminc aktív tagunk van, túlnyomórészt idős emberek, akik látogatják a március 15-i, anyák napi, illetve október 6-i rendezvényeinket, melyeknek a római katolikus plébánia nyújt otthont. Az iskoláskorú gyermekeket is bevonjuk a rendezvényeinkbe, akik szavalnak, énekelnek, ám a fiatal és a középkorosztályt nem tudjuk bevonni a szervezet munkájába, ők ugyanis a munkájuk mellett nem szakítanak időt az ünnepségeinken való megjelenésre. Magyar tannyelvű osztály nem működik sem az 1., sem a 2. számú középiskolában. Három éve ugyan próbáltunk megnyitni egy magyar első osztályt, ám mindössze öt házaspár íratta volna be oda a gyermekét, miközben legalább hét gyerek kellett volna az osztály beindításához. Csak fakultatív magyar nyelv- és irodalomoktatás folyik – immár négy éve – a római katolikus plébánián, s Telek Ágota nyugdíjas magyar szakos tanárnő foglalkozik – hetente két alkalommal – 18 kisdiákkal.

Királyháza tehát azon településeink közé tartozik, ahol baj van a magyarság önazonosság-tudatával, éppen ezért nagy szükség lenne rá, hogy az itteni magyar nebulók is látogassák a KMPSZ szórványban élő gyermekek számára rendezett táborait. Jó lenne, ha meg tudnák szervezni a táboroztatást.

A magyarság megmaradásában nagy szerep hárul a református és a római katolikus egyházközségre is, csakhogy míg a református istentiszteletek és hittanórák kizárólag magyarul folynak, addig a római katolikusoknál – a nagyfokú összekeveredés miatt – ukrán és magyar nyelven tartják a miséket, valamint a vallástanórákat. Amúgy a református egyházközség 117 lelket számlál, s Peleskei Béla feketeardói lelkész jár ki hozzájuk hetente kétszer, csütörtökön és vasárnap, megtartani az istentiszteleteket, illetve foglalkozni a konfirmandusokkal, míg a hittanórákat látogató kilenc gyermekhez ugyancsak Feketeardóból látogat ki hetente egyszer Veres Judit vallástanár. Népesebb a római katolikus gyülekezet, mely jelenleg 326 tagot számlál. Papjuk, Bán Jónás Nagyszőlősről jár ki misézni péntekenként és vasárnaponként, minden hónap első keddjén pedig felkeresi az egyházközség betegeit, hogy vigaszt nyújtson a számukra. A hitoktatásban huszonnyolc gyermek vesz részt, s Bán Jónás, valamint két, Lengyelországból érkezett apáca, Margareta nővér és a bár törve, de magyarul is beszélő Edit nővér foglalkozik velük, hetente háromszor. 1998 óta, egyházi óvoda is működik a plébánián.

A lelki mellett anyagi építkezés is folyik az egyházközségekben.

– Már befejeztük a harangtorony külső felújítását, s átfedtük a templomot – magyarázza Paládi György református presbiter. – Most újítjuk fel külsőleg a templomhajót, s önerőből, a gyülekezet adományai révén végeztük, végezzük el a munkát. Még szükség lenne a templom belső, illetve a parókia teljes felújítására is, ám ezekbe a munkálatokba majd csak akkor vágunk bele, ha lesz rájuk pénzünk.

– Mi is felújítottuk a templomtetőt, szeptember 8-án, Szűz Mária születésnapján pedig újból kihoztuk a templom elé azt a Szűz Mária-szobrot, mely eredetileg is az épület előtt állt, ám kényszerűségből az utóbbi fél évszázadot a szentegyház falai közt töltötte – fejti ki Pintye László római katolikus gondnok. – Még 1942-ben történt, hogy Pekri Béla királyházai lakos felfogadta: ha meggyógyul a gyermeke, hálából egy Szűz Mária-szobrot emeltet a templom elé. Eleget is tett ígéretének. 1944-ben azonban bejöttek az oroszok, a szovjethatalom helyi képviselői pedig a világháború után tudomásunkra hozták, hogy vagy bevisszük a szobrot a templomba, vagy szétrombolják. Így került a szobor – évtizedekre – a négy fal közé. Most viszont a régi helyére került, s Majnek Antal püspök atya szentelte fel újra...

Végezetül pedig ejtsünk pár szót a nagy múltú Királyházai Mozdonyszínről.

– Az 1970-es-80-as években dolgozott itt a legtöbb munkás – emlékezik vissza Csukrán József fő műszakvezető. – Akkor 670 embernek adott munkát a mozdonyszín, s eleinte gőzmozdonyokat is, illetve dízelmozdonyokat és dízel-motorvonatokat javítottunk. 1997-ben azonban összevontak bennünket a Csapi Mozdonyszínnel, s a munkáslétszám az ezt követő tíz év alatt a jelenlegi 350 főre csökkent. És bár ez év januárjában visszakaptuk az önállóságunkat, csak a dízel-motorvonatok karbantartásával foglalkozunk.

Átéltünk két árvizet, 1998-ban és 2001-ben, amikor Királyházánál és Rakasznál átmosta a víz a vágányt, 2001-ben pedig a rakaszi Tisza-hidat is megrongálta az áradat, így Nagyszőlős felé egy hónapig, Huszt irányában pedig két-három hónapig szünetelt a forgalom, míg csak meg nem javították a pályát, illetve helyre nem állították a hidat. Rakasznál álltak a Huszt – Aknaszlatina felé közlekedő dízel-motorvonatok, mi pedig gépkocsival jártunk ki Rakaszra, és ott, a nyílt pályán javítottuk meg, ha kellett (ha esett, ha fújt), a szerelvényeket. Közben 2000-ben egy dízel-motorvonat átépítésével létrehoztuk az Edelweis személyvonatot, a rá következő években pedig további négy motorvonatot építettünk át hasonló módon, melyek közül egy a Zdobnói Mozdonyszínbe került, a többi három viszont már betöltötte a 40. "életévét", így lejárt a szolgálati idejük, s már nem közlekedhetnek, míg az Edelweis a mai napig is szállítja az utasokat.

elem