2009. október 23.

Jézus meggyógyít egy jerikói vakot (Mk.10,46-52)

Az ember életében fontos szerepet játszanak érzékszervei. Egy egészséges ember nem is képes felfogni, milyen lenne az élete, ha nem látna. Jézus jól tudta, milyen kiszolgáltatott az ilyen ember. A jerikói vak, amikor Jézus arra megy, egy másfajta 1"látással", a hit szemével tekint Jézusra, s biztos benne, hogy Ő meg tudja gyógyítani. Így kiáltozik: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" A jelenlévők csitítják. Ő annál erősebben, hangosabban kiáltozik. Kitart a hitében, nem adja fel. Jézus, amikor meggyógyítja ezt a vak embert, nemcsak testi látását adja vissza, de hitében is megerősíti.

Az egészséges ember nem foglalkozik azzal, hogy lát, ezt teljesen természetesnek veszi, és még kevesebbet foglalkozik a hit látásával, azzal, hogy a világban ne csak azt vegye észre, amit a szem lát. Jézushoz fordulva nekünk is kérnünk kell: Uram, add, hogy lássak! Észre kell vennünk először is az Ő jelenlétét életünkben, hogy nélküle élni sem tudunk. Nélküle nem vesszük észre, hogy a bűn elvakít, és csak a mának, magunknak élünk. Ki kell lépnünk bűnös világunkból, hogy észrevegyük a szépet és a jót, és másokat is erre vezessünk. Az Isten nélkül nem vesszük észre az élet igazi értékeit. Az életünk akkor ér valamit, ha nemcsak magunknak élünk, hanem másokat is észreveszünk. Meglátjuk, ha valaki gondokkal küzd, és vigasztalást nyújtunk. Észrevesszük, ha valaki elmagányosodott, és segítségére sietünk. Így leszünk mi is jó keresztényekké! Úgy juthatunk el a mennyek országába, ha másokban az Urat szolgáljuk.

Rácz István, técsői római katolikus plébános