Megújult a templombelső

Hálaadó istentisztelet Beregújfaluban

A Beregújfalui Református Gyülekezet hálaadó istentiszteleten mondott köszönetet felújított templomáért. Az ünnepi istentiszteletre több környező településről is érkeztek hívek és lelkipásztorok.

Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke a 91. zsoltár alapján hirdetett igét, hangsúlyozva: az üdvösségünkért tennünk kell, nem igaz a mondás, hogy aki nem csinál semmit, az nem hibázik. "Azt mondja Isten: Aki kiált hozzám, azt meghallgatom. Aki nem kiált, azt nem is hallgatja meg. Az hiába áll és vár, nem kap semmit. Nem kap gyógyírt, nem kap bocsánatot. Gyászában nem kap vigaszt. Betegségében nem kap gyógyulást. Tudatlanságában nem kap tanítást. Céltalanságában nem kap irányítást és célt. Aki nem kiált, az marad, ő az az ember, aki nem csinál semmit, és így követi el élete legnagyobb hibáját, mert kárhozatos állapotban marad."

Halász Dezső helyi lelkész a község és a gyülekezet történetéről beszélt. Elmondta, hogy Beregújfalut 1378-ban említik először az írások. A község múltját kutató Györke István egykori lelkipásztor szerint azonban Beregújfalu a tatárjárás idején jött létre: a szomszédos Nagybereg község lakói a tatárok elől menekültek északra, a mocsaras, erdős vidékre, ahol elrejtőzhettek, később házakat építettek, és 1300 előtt már létrejött a falu. Az 1552-es Beregszászi Zsinat határozata alapján Beregszász és környékének döntő része református hitre tért, így Beregújfalu is templomával és gyülekezetével együtt református lett, majd több száz éven keresztül nem volt a faluban sem más nemzetiségű, sem más vallású, kizárólag református és magyar. A XVII. század elején Beregújfalu már önálló egyházközség volt, az anyakönyv 1765-től maradt fenn. 1786-ban kinőtte a gyülekezet az akkori fatemplomát, 1792-ben megkapták az engedélyt egy új, nagyobb fatemplom felépítésére. 1829-ben kezdtek a jelenlegi kőtemplom felépítéséhez. Akkor Beregújfaluban 150 család lakott, összesen 490 lélek. Húsz év alatt, 1849-re épült fel a kőtemplom, majd újabb három évbe került, míg kialakították a belső teret, és csak 1852-ben szentelték fel. 1889-ben a gyülekezet orgonát is építtetett Dukász Endre nagykállói orgonaépítő mesterrel. A 120 éves orgona Isten kegyelméből ma is szól a gyülekezetben, igaz, felújításra szorul.

A XX. század első felében anyagilag és lelkileg is erős volt a gyülekezet, majd jött a több évtizedes kommunista, ateista elnyomás. A kilencvenes évek elején újraszervezték a gyülekezeti életet, megindulhatott a hitoktatás, a gyülekezet növekedésnek indult.

A mostani felújítást Molnár István gondnok és névrokona, Molnár István presbiter munkacsoportjai végezték.

A rendezvény végén a fiatalok az alkalomhoz illő verseket szavaltak, majd az ünnepi alkalomra szerveződött nagy létszámú gyülekezeti énekkar szolgált. A püspöki áldást követően nemzeti himnuszunk és a 488. dicséret éneklésével zárult az ünnepi istentisztelet.

Badó Zsolt