Színházi fesztiválra készülnek Beregszászban

Interjú Vidnyánszky Attila főrendezővel

2009. november 6., 09:00 , 460. szám

A napokban itthon készült új előadására a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulata Vidnyánszky Attilával. A főrendezőtől megtudtuk, a teátrumban nemcsak az új darab bemutatójára készülnek mostanság, hanem a II. Stalker Színházi Fesztiválra is.

- Rejtelmes csend lengi körül mostanság a beregszászi színházat. Miért?

- Itthon talán kevesebbet hallani mostanság rólunk, de az élet nem állt meg, hiszen a hazai előadások mellett számos külföldi utunk is volt. Például bemutattuk a Három nővér című előadásunkat Moszkvában, Kijevbe pedig elvittük a Gyilkosság a székesegyházbant. Mindkét előadásunk komoly szakmai sikert aratott.

- Moszkvában egyúttal átvehette a színházi körökben igen tekintélyes Meyerhold-díjat. Mit kell tudnunk róla?

- Az egyik legjelentősebb európai színházi díjról van szó, amelyet évente ítélnek oda. Még mindig zavarban vagyok egy kicsit, ha erről kell beszélnem, hiszen tavalyelőtt például az a Krystian Lupa vehette át ezt a díjat, aki múlt évben a taorminai Európai Színházi Díjat is átvehette.

- Immár évek óta Beregszász és Debrecen között ingázik, gyakorlatilag egyszerre látja el e két város színházának művészeti vezetését. Hogyan boldogul a feladattal?

- Az életem nagyobb részét mostanság - már csak az intézmény méretéből adódóan is - a debreceni Csokonai Színház tölti ki, ahol már javában tart az évad. De Beregszászban sem áll le az élet. Például örömmel tölt el, hogy a Gyilkosság a székesegyházban című előadásunk nyári pécsi bemutatója után, amelyet a Duna Televízió is közvetített, visszahívtak bennünket a Mecsekaljára, újabb három előadást tarthatunk a csodálatos pécsi székesegyházban. Ezenkívül nagyon fontos számunkra, hogy a nyári szabadtéri premier után a beregszászi színház, a Gyulai Várszínház, az Égtájak Iroda és a debreceni színház közös produkciójaként, a beregszászi művészek alakításával színpadra visszük William Shakespeare Ahogy tetszik című színművét, amelynek debreceni bemutatójára november 13-án kerül sor. A beregszászi közönség a november 25-től megrendezendő II. Stalker Színházi Fesztivál záró előadásaként láthatja majd a darabot először.

- Mit kell tudnunk a Stalker-fesztiválról?

- Négy évvel ezelőtt rendeztük meg először a fesztivált, s akkor úgy terveztük, hogy évente megismételjük a nagy sikerű rendezvényt. Ennek azonban anyagi akadályai voltak. Ez egyébként is a barátok fesztiválja, hiszen nekünk sosem lesz annyi pénzünk, hogy azokat az előadásokat hívjuk meg a világból, amelyeket szeretnénk. Mi "csak" olyan színházakat, művészeket tudunk meghívni, ahonnan majdhogynem ingyen jönnek el a színészek, rendezők, s hoznak érdekes előadásokat. Terveink szerint ezúttal Debrecenből két előadás érkezik, amelyeknek címszerepeit beregszászi színészek játsszák: Osztrovszkijtól a Vihar és egy kortárs orosz darab, Szergej Medvegyev Fodrásznője. Ismét vendégünk lesz Vlad Troickij kijevi színházával, akik egy nagyon izgalmas ukrán Dekameron-feldolgozást mutatnak be. Olekszandr Belozub rendező elhozza ugyancsak Kijevből a nemzetközileg is elismert Golodomor című monodrámáját. Jön még Rudolf Péter, valamint Nagy-Kálózy Eszter, s hozzák a Vidám Színpad És Rómeó, és Júlia című Magyarországon nagysikerű előadását. Seres Zoltán és Pályi András ifjúsági előadásokkal érkeznek. Itt lesz Oleg Zsukovszkij, számos orosz és német mozgásszínház sztárművésze, aki a beregszászi közönség előtt egy szólóesttel mutatkozik be. Vendégünk lesz Hobo is, aki bemutatja Circus Hungaricus című új CD-jét.

- Hogyan sikerült megszervezni ezt a változatos és színvonalas programot, ráadásul, mint jelezte, pénz nélkül?

- Csupa olyan emberről van szó, akik szeretnek bennünket, akiket mi is szeretünk, akikkel valamilyen formában kapcsolatot tartunk, és - ami nagyon fontos - akik gyakorlatilag ingyen jönnek el hozzánk. Csak annyit ígérhettünk nekik, hogy ha sikerül, kifizetjük az útiköltségüket, ha nem, akkor azt is ők állják. Ami kevés kis pénzünk van erre a célra, azt a Szülőföld Alaphoz benyújtott pályázatunknak köszönhetjük. Az Alaptól kapott mintegy 3 millió forintból sikerül most egy kicsit kipofozni a színházunkat, amelyre már ugyancsak ráfér a felújítás, és a maradékból megrendezzük a fesztivált. Összehasonlításképpen azért jegyezzük meg, hogy egy hasonló magyarországi fesztivál költsége mintegy 20 millió forint volna.

- Semmi sem változott hát azáltal, hogy a beregszászi színház a közelmúltban megyei fenntartású intézmény lett?

- Látszólag van elmozdulás, hiszen a korábbi finanszírozásunk dupláját kapjuk most, valójában azonban ez még mindig megalázóan kevés egy színház számára, hiszen épphogy csak be tudjuk fizetni az adót a nevetségesen alacsony bérek után, s futja a közüzemi díjakra. Minden egyéb kiadást továbbra is a színháznak kell előteremtenie a vendégelőadásokból, a magyarországi állami támogatásokból. Sokat segít Debrecen is. Tudom, ellentmondásos a megítélésem itt Kárpátalján, amiért elmentem a debreceni színházhoz, de ha nem így teszek, ma már talán csak foszlányaiban létezik a beregszászi társulat. A túlélést jelenti a színészek számára, hogy évente mintegy 30-40 előadást játszik a színház Debrecenben.

- Hogyan képzeli el a jövőt?

- Úgy gondolom, hogy az elmúlt három évben nagyon komoly színházat sikerült csinálni Debrecenben, amely tavaly hat országban mutatta be előadásait, s részt vesz minden belföldi fesztiválon is. A prózai társulatunk - hála a beregszászi színészek folyamatos jelenlétének - egyike a legerősebbeknek Magyarországon, de az operatársulatnak is sikerült már bemutatkoznia külföldön. Úgy kezelem a debreceni és a beregszászi színházakat, mint egy intézményt. Ilyesmire nem volt még példa a régióban, s valószínűleg nem is egy példaértékű modell ez, de tény, hogy a beregszászi színház így éli túl a nehéz időket. Néha úgy tűnik, hogy ezek a nehéz idők egészen a sírig elkísérnek bennünket, tény azonban, hogy most ez a forma menti meg a mi kis társulatunkat. Eközben az elmúlt hónapok turnéi, elismerései azt mutatják, hogy a beregszászi társulat ismét ott van az európai élvonalban, ami újabb előadásokra való felkérésekben, külföldi meghívásokban ölt testet. Vannak tehát terveink, minden nehézség ellenére igyekszünk továbbra is színházat csinálni.

szcs