Sertésinfluenza a disznóknál

Mint tudjuk, a jelenlegi világjárványt kiváltó H1N1 influenzavírus eredetileg a sertések körében terjedt, s a jószágállományban okozott megbetegedéseket. Vizsgáljuk hát meg, milyen hatással van a vírus az állatok szervezetére, s mit lehet tenni a kór ellen.

- A sertésinfluenza a légutak heveny, járványosan terjedő, vírus okozta betegsége - tájékoztat Mándy Gyula tiszakeresztúri állatorvos. - A kór okozója az A-típusú sertésinfluenza-vírus. A betegség előfordulása a legtöbb országban évtizedek óta ismeretes, újabban több nyugat-európai államban mutatták ki a sertésinfluenza-vírus jelenlétét, elterjedtségéről, gazdasági kártételéről viszont nincsenek pontos adatok.

Megjegyezném, hogy az Egyesült Államokban már az 1970-es évek közepén felfedezték a vírust egyes, influenzában megbetegedett emberek szervezetében, s a sertések is fogékonyak az emberi eredetű influenzavírusok iránt, amelyek hatása a leggyakrabban klinikailag fel nem ismerhető, máskor enyhe légúti megbetegedéshez vezet. A fertőzöttség állatról állatra is terjed, a betegségen átesett disznókban pedig kimutathatók a szervezetükben termelődő ellenanyagok.

- De térjünk is vissza a sertésinfluenzához...

- A kór vírusáról tudnunk kell, hogy csekély ellenálló-képességű, érzékeny a hő- és a kémiai hatásokra, plusz 56 Celsius-fokon 30 perc alatt elpusztul, fertőzőképességét pedig - a hőmérséklettől, a pára- és a napfénytartalomtól függően - esetleg napokig is megőrizheti. A betegség kialakulása a környezeti tényezőktől és az éghajlati viszonyoktól is függ, terjedését elősegíti a hűvös, nyirkos időjárás. A fertőzés az állatállományon belül gyorsan terjed, szövődményeként pedig tüdőgyulladás, orr-, légcső-, illetve hörghurut fejlődhet ki, s olyan malacok is súlyos tüdőgyulladásba esnek, melyeknél a sertésinfluenza-vírus fertőzése egybeesett az orsóférgek lárváinak a vándorlásával.

Ami a tüneteket illeti, a kór 4-5 napos lappangási idő elteltével, 41-41,5 Celsius-fokos lázzal, étvágytalansággal, bágyadtsággal, nehéz légzéssel jelentkezik, később pedig többnyire valamennyi állat vagy az állomány nagy része súlyos tüneteket mutat: a sertések rendkívül ernyedten fekszenek, szaporán lélegeznek, s köhögésük közben kimerülnek. A láz 2-3 nap elteltével megszűnik, ám a többi tünet továbbra is megfigyelhető. Majd az egész állomány gyógyulása - hacsak nem lépnek fel szövődmények - éppolyan gyorsan bekövetkezik, mint korábban a megbetegedés. Az állatok maguktól meggyógyulnak, tüneti kezelésük nem indokolt. Ha azonban a vírus baktériumokkal egyesül, és szövődmények lépnek fel, akkor már kezeljük a jószágokat, négy-öt napig antibiotikumokat adunk be nekik injekció formájában, s fontos, hogy gondoskodjunk a beteg sertések nyugalmi állapotáról és jó tartási körülményeikről. Igen kedvezően hat rájuk a száraz alom, a huzatmentes légcsere és a porártalom megszüntetése, hogy ne lélegezzék be a baktériumokat. Megjegyezném viszont, hogy az állományon belüli elhullás aránya akkor sem haladja meg az öt százalékot, ha nem kezeljük a szövődményeket.

lm