Focisuli Nagydobronyban

Fülöp Sándor: Segítek minden magyar gyereknek

Egyre többet lehet hallani az utóbbi időben a magyarországi utánpótlás-nevelésről, az újabb és újabb futballakadémiák létrejöttéről. Például Orbán Viktor Fidesz-elnök a Fejér megyei Felcsúton alapította meg a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiát, ahol jelenleg nyolcvan tehetséges fiatal tanulja bentlakásos kollégiumi rendszerben a labdarúgás mellett a közoktatásban kötelező tantárgyakat is. Több szakember is kiemelte, hogy a felcsúti akadémiának a jó szakemberek és a jó felszereltség mellett fontos erénye a vallásos és hazafias nevelés.

Bár Ukrajnában is működnek jó eredményeket felmutató futballiskolák, oda sajnos sok tehetséges kárpátaljai magyar fiatal nem kerül be. Pedig tehetséges gyerekek nálunk is születnek, sokan az ungvári futballiskolában folytatják tanulmányaikat. A nagydobronyi szülők viszont felkérték az ismert utánpótlásedzőt, Fülöp Sándort, hogy tanítsa meg gyerekeiknek a labdarúgás alapjait. Három hónapja foglalkozik tizenöt 2000-es és 2001-es korosztályba tartozó gyerekkel, akik két hete, az ungvári Juhász-emléktornán, 12 sportiskola hasonló korú csapatai között megszerezték a harmadik helyet.

Fülöp Sándor az ungvári sportiskola futballedzőjeként dolgozik 48 éve, tanítványai közül sokan játszottak a szovjet, majd az ukrán bajnokság első osztályában és a válogatottban is. Sanyi bácsi január ötödikén hetvenéves lesz, ám nyugdíjasként sem tud pihenni: a sportiskolában ugyan már nincs csoportja, szaktanácsadóként tevékenykedik tovább, de rendszeresen kijár Nagydobronyba, ahol a szülők szerint tanítványaival csodákat művel.

E sorok írója a kiváló utánpótlás-nevelő edzővel a nagydobronyi futballpályán beszélgetett.

– Mit kell tudni nagydobronyi tevékenységéről?

– Nagydobronyhoz sok jó élmény fűz. Innen származott egy volt tanítványom, Nagy András, aki a kárpátaljai ifjúsági válogatottban játszott. Már nyugdíjas vagyok, de megkértek a szülők, hogy foglalkozzak a gyerekeikkel. A legtöbben dobronyiak, de van közöttük, akit Beregszászból és Eszenyből hoz a heti két edzésre az édesapja. Úgy látom, tehetségesek és szorgalmasak a gyerekek, van értelme folytatni az edzéseket. Amíg tudom, csinálom.

Úgy állok hozzá, hogy amiben tudok, segítek minden magyar gyereknek.

– Hogyan indult a pályafutása?

– Beregszászban születtem 1940-ben, de egy évre rá édesapámat áthelyezték Ungvárra. Máig is ungvári lakos vagyok, törzslakosnak számítok. De büszke vagyok arra, hogy Beregszászban születtem, mert a legmagyarabb kárpátaljai város tudott maradni. A magyar 10. sz. Zalka Máté Középiskolában érettségiztem, majd elvégeztem Harkovban a sportpedagógiai egyetemet. Közben én voltam a harkovi traktorgyár csapatának a kapusa, nagy reményekkel. Korábban az Ungvári Szpartak csapatának már én voltam a harmadik számú kapusa, akkoriban Havasi és Bilicska védett. De a labdarúgó-pályafutásom egy sérülés miatt megszakadt.

Az egyetem befejezése óta gyerekekkel foglalkozom. Több meghívásom volt felnőtt csapathoz, például Sándor István, az ungvári Zakarpattya egykori vezetőedzője hívott, de én csak gyerekeket akartam edzeni, és nem tévedtem.

– Melyek voltak a legemlékezetesebb eredmények, és kik azok az egykori tanítványai, akikre ma büszke?

– Voltak szép időszakok. 1972-ben az ungvári sportiskola csapatával hetedikek lettünk az össz-szovjet utánpótlástornán. A kárpátaljai ifjúsági válogatott vezetőedzőjeként dolgoztam, négyszer voltunk ukrán bajnokok, egyszer ezüstérmesek. Az 1960-as, 1962-es, 1973-as és az 1984-es ukrán bajnokságot nyert korosztályból hárman játszanak felsőligás csapatban: Mikulyák a Zakarpattyában, Bobály a Tavrijába, Kapalovec pedig a Kárpátiban. Mikulyák és Bobály univerziádét is nyert 1999-ben. De például Vaszil Kobin jelen pillanatban ukrán válogatott kerettag.

Olyan sok nagy karriert befutott tanítványom volt, hogy nem is tudnám őket felsorolni. Például a fancsikai Rácz Laci is nálam edzett a kárpátaljai ifjúsági válogatottban, ő ukrán bajnok volt és szovjet válogatott. De tanítványom volt a szovjet válogatott Ivan Jaremcsuk, az ugyancsak válogatott kerettag Ivan Hecko és Vjacseszlav Paszujka, akik több akkori nevezetes csapatban is megfordultak. Paszujka később a belorusz válogatott vezetőedzője is volt, jelenleg Németországban edzőként tevékenykedik. Sok játékosom játszott az ungvári Zakarpattyába: Jurij Malcev, Szergej Andropov, Vjacseszlav Pinkovszkij, Andrej Miscsenko, Prisztás István, jelen pillanatban a tartalékcsapat játékosa a nagydobronyi Molnár Róbert és a nagyszőlősi Vajda Sándor. Az ungvári focisuli legutóbbi, most 18 éves végzősei közül Csonka Mihály és Jaromir Loboda Németországban van egy harmadosztályban szereplő csapatnál próbajátékon, Oleg Logojda pedig Prágában.

Dolgoztam tíz évet Magyarországon, a Záhonyi Vasutas Sport Club vezetőedzője voltam, amely egy megyei elsőosztályban játszó csapat. Ott a felnőtt csapattal is foglalkoztam. Volt olyan, hogy az ifjúsági csapatom száz gólt rúgott egy szezonban. Két alkalommal is felkerülhettünk volna az NB 3-ba, de mivel a klubnak nem volt elég pénze, maradtunk a megyei elsőosztályban.

– A szovjet időkhöz képest milyen most Kárpátalján az utánpótlás-nevelés?

– Abban az időben sokkal több gyerek futballozott, de nem voltak olyan lehetőségek, mint ma. Ma már bentlakásos sportiskolák vannak, például öt éve Ungváron is, de a többi megyeszékhelyen is, ahol a gyerekek fizikai és technikai felkészítését mindennapos edzéseken, szakszerűen segítik elő. Az ungvári sportiskolában ezt a munkát már a tanítványaim végzik: Fanta Miklós, Orosz László, Vjacseszlav Pinkovszkij, rájuk lehet támaszkodni.

– Sanyi bácsi, lehet azt látni egy gyereken, hogy tehetséges labdarúgó lesz?

– Igen, már óvodás korban! A futásáról lehet megállapítani. Egy gyereket meg lehet tanítani futballozni, lehet javítani a koordinációján, de futni nem lehet megtanítani, ha nem tud. A kiválasztáskor a gyors, mozgékony gyerekek, akik sokszor érnek labdához, előnyben vannak. De sok gyakorlás és szisztematikus edzés nélkül elvész a tehetség. Amikor Kapalovec kisgyerekként hozzám került s mondta, mennyire szereti a futballt, azt válaszoltam: szeretni édesanyádat és édesapádat kell, a futballt meg gyakorolni kell.

– Családja? Szeretik-e a labdarúgást?

– Sajnos 1999-ben meghalt a feleségem. Két lányom van és két fiúunokám, akik közül csak az egyik próbálkozott meg a futballal, de nem ment neki. Egy idő után azt mondta nekem: "Nem akarlak téged kompromittálni, nincs meg a gyorsaságom a futballhoz. Valami mással fogok én inkább foglalkozni."A másik unokám asztaliteniszezett, elég jól ment neki, de abbahagyta, tanulással foglalkozik.

– Hogyan ünnepli majd a hetvenedik születésnapját?

– Lesz az ungvári sportiskolában egy, a munkásságomat bemutató fényképkiállítás, illetve ugyancsak Ungváron egy utánpótlástorna is a tiszteletemre, amelyen az 1999-es korosztály vesz részt, közöttük külföldi csapatok is. Több neves játékos is jelezte, hogy ott lesz, például Havasi András, a Kijevi Dinamo olimpiai csapatának a kapusa, Beca Jóska és még sokan mások. Remélem, mindenki jól fogja magát érezni.

dózsa