Bébicsőszdivat

Az Amerikai Egyesült Államokban, Nyugat-Európában és Magyarországon is széles körben elterjedt tevékenységnek számít a gyermekfelügyelet, leggyakrabban használt szóval a bébiszitterkedés. Az utóbbi években itt, Kárpátalján is egyre többször találkozhatunk újsághirdetésekben bébiszitterkedést vállaló hölgyekkel, de sokan próbálnak szerencsét Magyarországon is.

A 26 éves Anna egy időben rendszeresen vállalt gyermekfelügyeletet. Mint elmondta, Magyarországon óvodapedagógusi szakon tanult, így sajátította el az elméleti tudnivalókat, melyeket később a gyakorlatban is kipróbálhatott. Ugyanis néhány, a tanulmányai mellett bébiszitterkedést vállaló barátnője tanácsára ő is belevágott ebbe a munkába, miután beajánlották egy családhoz. "Szerencsém volt - mondja Anna. - Magyarországon a tehetősebb családok általában a nyugati módszerhez hasonlóan az állás betöltésére jelentkezőről előző munkahelye kapcsán referenciákat (ajánlást) kérnek írásban, telefonon vagy személyes megkeresés útján. A pályakezdőknek az ilyen családoknál nagyon nehéz elhelyezkednie. A kisebb jövedelműek megelégszenek személyes beajánlással is. Nekem az volt a szerencsém, hogy az egyik barátnőm váratlanul kénytelen volt felmondani, s hogy ne legyen harag közte és előző munkaadói között, elvitt a családhoz, s maga helyett beajánlott. Így kezdődött a bébiszitter pályafutásom. Este hattól tízig kellett vigyáznom a család egyéves gyerekére. Ez a tanulmányaim miatt nagyon is megfelelt, s kezdésnek órabérként hatszáz forintot kaptam. Így egy este alatt 2400 forintot kerestem, ami tanulóként nagyon jól jött számomra. Hetente átlagosan kétszer-háromszor kellett dolgoznom, a munka többnyire mindig ebben az időpontban zajlott. Ha esetleg változás volt a programjukban, akkor mobilon egyeztettünk. Korrektek és kedvesek voltak velem, amit én plusz munkavégzésekkel - pl. takarítás - háláltam meg.

Később más munkahelyeim is voltak, különböző jellemű emberekkel, jó-rossz emlékekkel. Pl. dolgoztam olyan "vaskalapos" családdal, ahol mondvacsinált okokra hivatkozva számtalanszor még a hatszáz forintos órabérből is lefaragtak. Talán mondanom sem kell, hogy hamar otthagytam ezt a helyet. Viszont olyan család is volt, ahol órabérként az ezer forintot sem sajnálták."

A munka "kulisszatitkai" kapcsán Anna elmondta: "Ebben a munkában nagyon fontos a gyermekszeretet, az, hogy a felügyeleti időt teljesen a gyereknek szenteljük, odafigyeljünk rá. Mindenképpen jó, ha a bébiszitter határozott jellem, és rendelkezve bizonyos ismeretekkel a gyermeklélektanról, azok szerint gondozza a kicsit. Például nem ijed meg, ha sírni kezd a gyerek, és türelmesen bánik vele. A gondos felügyeletet nemcsak a gyerek hálálja meg, hanem tapasztalataim alapján a szülők is nagyra értékelik: ez megnyilvánulhat abban, hogy a munka garantált biztosítása mellett vagy a fizetést emelik, vagy pedig más juttatásokban - pl. ingyen ebéd vagy vacsora, tévénézés, taxiköltség stb. - részesítik az alkalmazottat. Aki talpraesett, és egy család több gyerekét is elvállalja, az átlagos órabér többszörösét is megkeresheti."

A barátnők természetesen mindent megbeszélnek egymással, így a bébiszitterkedés során szerzett pozitív és negatív élményeket, tapasztalatokat is. "Egy alkalommal éppen a megszokott találkánkra gyülekeztünk a kedvenc cukrászdánkban, amikor megérkezett az egyik barátnőm és izgatottan újságolta, hogy a munkaadóját letartóztatták - meséli Anna. - Kiderült, hogy a lány egy hároméves kisgyermekével egyedül élő középkorú hölgynek dolgozott. A hét majd minden napján kapott tőle felvigyázói munkát. Nos, ezen a napon szintén a gyerekre vigyázott, amikor csörgött a lakás telefonja. A vonal végén egy idősebb hangú hölgy volt, aki a munkaadó édesanyjaként mutatkozott be. Arra kérte - szinte könyörögve - a barátnőmet, hogy a megbeszélt időpontot hosszabbítsa meg egy-két órával, amíg ő a lakásba odaér. Amikor ő az indokok iránt érdeklődött, a hölgy nagy nehezen azt válaszolta, hogy a lányát letartóztatták. A lakásba megérkezve sírva vallotta be, hogy ez zsebtolvajlás miatt következett be. Vagyis amíg a barátnőm felügyelt a kicsire, annak édesanyja ezalatt szintén "dolgozott": a város pályaudvarain, terein a járókelők pénzét "lovasította" meg, s ebből tartotta el magát a gyerekkel. A dologban az a legmeglepőbb, hogy senki sem gyanította, mivel foglalkozik. Mint kiderült, még maga idős édesanyja sem."

Mint Anna elmondta, ennek a munkának tanulmányai befejezésével szakadt vége. "Miután lediplomáztam, próbáltam a szakomnak megfelelő állást keresni, de nem sikerült. A bébiszitterkedést még folytattam egy ideig, de rá kellett jönnöm, hogy anyagilag nem jövök ki belőle. Ki kellett költöznöm a főiskola kollégiumából, a keresetemhez képest pedig drágák az ottani szálláslehetőségek, nem számítva az étkezést és a rezsit. Így végül hazajöttem, férjhez mentem, s mivel itt sem sikerült a képesítésemnek megfelelő munkát vállalni, pincérnőként helyezkedtem el. Mint mondják, azóta telített a munkaerőpiac: az igényekhez képest rengeteg a bébiszitteri állást keresők száma, s ami van, az vagy alulfizetett, vagy nagyok az elvárások. Így pl. az utóbbi időben megnőtt az olyanok iránti "kereslet", akik beszélik az angolt, mivel így - a gyerek életkorától függően - a felügyelet mellett a nyelvre is taníthatják munkaadójuk gyermekét."

A 40-es éveiben járó Katalin szintén az anyaországban próbált szerencsét ezen a téren. "A munkahelyemen hosszú ideig nem fizettek - meséli -, élni viszont kellett valamiből. Kilátástalannak éreztem a helyzetet, ezért elhatároztam, hogy külföldön próbálok szerencsét. Számos álláshirdetést átböngésztem, s úgy döntöttem, megpróbálkozom a bébiszitterkedéssel. Budapestet választottam, mivel rokonaim éltek a fővárosban, s így megoldottnak tűnt a lakás kérdése. Számos telefonhívást követően sikerült is egy olyan családot találni, mely határon túliként is hajlandó volt alkalmazni. A próbaidő alatt nyolcszáz, később ezer forintot kaptam órabérként. Hetente rendszertelen időközönként, minden alkalommal 3-5 órát kellett felügyelnem egy két és fél éves gyerekre. A gyerek aranyos volt, a család pedig kedves, bár meg kell mondani, sokszor voltak felelőtlenek. Így pl. egy alkalommal, amikor elmentek otthonról, elfelejtettek szólni arról, hogy a gyerek beteg. Ez komoly problémát okozhatott volna, de mivel az eredeti végzettségem ápolónő, szerencsére tudtam kezelni a helyzetet. Kb. három hónapig dolgoztam ennél a családnál, de ezt követően anyagi gondok miatt visszamondták a szolgálatomat. Hazatérve megpróbálkoztam itthon is ezzel a munkával, de többszöri hirdetésre sem kaptam visszajelzést."

Hogy milyen a helyzet itt, Kárpátalján, arról a 18 éves Anita számolt be. Az ifjú hölgy lapunknak elmondta: nála az órabér átlagosan három-öt hrivnya, de természetesen minden attól függ, hogy a bébiszitter hogyan tud megállapodni a megbízóval. A kapcsolatfelvétel a bébiszittert kereső szülőkkel újságokban feladott hirdetés útján történik. A munkalehetőségek zömmel Beregszászban, kisebb részben a város vonzáskörzetében vannak, de mint Anita elmondta, nem minden munkalehetőséget vállal el utazási gondok miatt. Mivel a megbízók az útiköltséget nem állják, így csupán olyan munkákat vállal el, mely utazás szempontjából jól megoldható.

Az elvállalt munkák zömmel a nappali időszakban - reggel 8 és délután 5 óra között történnek. Mint megtudtuk, általában olyan családok igényelnek bébiszittert, akik munkájuk miatt nem tudnak más megoldást találni gyermekeik felügyeletére. Arra a kérdésre, milyen a szülőkkel való viszony, megtudtuk: a megbízók szinte minden esetben toleránsak a munkavállalóval, melyet elősegít az, hogy a munkakapcsolat elején Anita mindent részletesen tisztáz velük. Így pl. alapos megbeszélésre kerül sor arra vonatkozóan, a család milyen igényeket támaszt a munkavállalóval szemben.

Mint megtudtuk, a megbízások többsége rövidebb időtartamú - egy munka folyamatosan maximum egy hónapig tart.

Fischer Zsolt