Amit az uborkatermesztésről tudni kell I.

2010. január 1., 09:00, 468. szám

Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadóját arra kértük, hogy foglalja össze röviden mindazt, amit az uborkatermesztésről tudni illik, kezdve a gazdaságossági megfontolásoktól, egészen a konkrét növénytermesztési fogásokig.

- Hogyan lett az uborkából "sikernövény" Kárpátalján?

- Az uborka az elmúlt 20-25 esztendőben vált a legelterjedtebb haszonnövények egyikévé Kárpátalján. Ez mindenekelőtt az alföldi, határmenti, a magyarok által lakott 20-30 kilométeres sávra vonatkozik. A technológia, már ami a legelterjedtebb konzervuborka termesztését illeti, a helyi szakértők szerint valószínűleg Magyarországról került át vidékünkre.

- Mit nevezünk konzervuborkának?

- Konzervuborkának az egészen apró, 3-5 centiméteres, illetve az 5-8, vagy 6-9 centiméteres uborkát nevezik. Az ilyen egészen apró uborka szedése-termesztése Németországban jött divatba, még valamikor a hetvenes, nyolcvanas évek táján. Idővel a magyarországi konzervgyárak is megkezdték a konzervuborka nyugati exportját. Az első erre megfelelő területeket Nyugat-Magyarországon, a Rába-közben fogták termesztés alá. Azonban annak mértékében, ahogyan drágult a munkaerő, az uborkaültetvények egyre keletebbre helyeződtek át, egészen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, ahol ugyancsak kiválóak voltak a természeti adottságok, miközben a munkaerő lényegesen olcsóbb volt.

- Hogyan "lépte át a határt" az uborka?

- Nagyon sok hazánkfia robotolt a kelet-magyarországi uborkaültetvényeken a rendszerváltás utáni sanyarú években. A fáma szerint ezek az emberek gondoltak először arra, hogy ők is meg tudják csinálni azt, amire a kelet-magyarországi szomszédok képesek, hiszen Kárpátalján is hasonlóak a környezeti adottságok- talán egy paraszthajszállal jobbak is, mert itt a hegyek védelmében valamivel kiegyenlítettebb a klíma, nem szenvedi meg annyira az uborka a nyári forróságot. Így alakultak ki az első kárpátaljai termőkörzetek Verbőc és Tiszapéterfalva környékén. Amikor a konzervgyárak felismerték, hogy Magyarországon nem sikerül megfelelő áron, megfelelő minőségű és mennyiségű uborkát termelni, ezek a részben magyar tulajdonosi hátterű vállalatok áttelepültek Kárpátaljára. Az elmúlt években az itteni, egyre bővülő termesztőkörzetekre alapozva 5-6 tőkeerős konzervgyár épült fel, amelyek nagy mennyiségben vásárolják fel a konzervuborkát.

- A környezeti viszonyokon kívül mi teszi annyira vonzóvá az uborkát vidékünkön?

- Meglátásom szerint a konzervuborka tipikusan házi kerti növény. Legalábbis én nem ismerek kárpátaljai példát arra, hogy valaki nagyüzemileg, nagy területen sikerrel termesztette volna. Ez az optimális növény a helyi birtokviszonyok miatt is. Az uborka termesztése a ház melletti kertekben ideális, mintegy 5-7 árnyi területen, ahol mintegy 500-600 folyóméternyi kordonos uborka terem meg. Ez pedig egész nyárra munkát biztosít két embernek; különösen, ha aprón szedik le a termést.

Ha szakszerűen közelítünk a kérdéshez, azzal kell kezdenünk, hogy az uborkáról szólva meg kell különböztetnünk a síkművelésű, a támrendszeren és a hajtatásban termesztettet.

A síkművelés egy extenzív termelési módszer volt valaha. A gazdák még emlékezhetnek a 80-90-es évek fordulójára, amikor Magyarországon, Szabolcsban, a 4-es út mentén zsákszámra lehetett vásárolni az olcsó uborkát a hatalmas uborkaföldekről. Később nyilvánvalóvá vált, hogy támrendszeres termesztéssel nagyobb és jobb minőségű termést lehet elérni, így a síkművelés a téeszekkel együtt gyakorlatilag megszűnt Magyarországon.

Érdekes megfigyelés, hogy azokon a területeken, ahol meghonosodott a támrendszeres uborkatermesztés, idővel fokozatosan áttértek a termelők a fóliás hajtatásra. A Terra Dei verbőci szaktanácsadójának elmondása szerint az ezredfordulón már gyakorlatilag mindenki támrendszeren termesztett uborkát a körzetben. Idővel valamennyien "fólia alá tették" a termesztést, manapság pedig már szinte mindenki rendelkezik azon a vidéken valamilyen fűtési technikával, elnyújtva a tenyészidőt és megnövelve ezáltal a termésmennyiséget.

- Manapság már nem is találkozhatunk nagyobb uborkaültetvényekkel?

- Érdekes, hogy Nagydobronyban és környékén mostanság újra reneszánszát éli a síkművelés, miután az uborka egyes években kiválóan megfelel a burgonya után másodvetésnek. Ennek a termesztési módnak adott esetben az az előnye, hogy elkerülhetők a támrendszer kialakításának költségei és könnyebben alakítható ki az adott területen egy ésszerű vetésforgó, amivel többé-kevésbé kivédhető a talajuntság. Viszont számolnunk kell azzal, hogy síkművelés esetén szerényebb termést érünk el, s a minőség is elmarad a támrendszeres termesztésben remélhetőtől. Ez a termesztési mód tehát csak akkor igazán előnyös, ha kellő mennyiségű olcsó munkaerővel rendelkezünk.

- Azt mondják, nálunk olcsó a munkaerő. Valóban így van?

- Az elmúlt években a szaktanácsadó szolgálatunknál végzett számításokból kiderült, hogy akkor érdemes uborkát termelni, ha a munkabér az óránkénti egy dollár alatt marad. Mostanság, miután a dollár árfolyama romlott, az órabér valamivel a jelzett szint alatt volt - 4-7 hrivnya -, így az idén valamennyi haszon képződött az uborkán. Megfigyelhető volt azonban, hogy amikor a korábbi években még csak 4,60 hrivnyát adtak egy dollárért, visszaesett a síkföldi uborkatermesztés. A síkföldi termesztésnek ugyanis igen nagy a munkaerőigénye, ráadásul a piaci árak is igen nyomottak voltak az elmúlt években. (Folytatjuk)

pszv