Olekszandr Moroz: a nagy öreg visszaemlékezései

2010. január 1., 09:00, 468. szám

Úgy tűnik, azzal, hogy az Ukrán Szocialista Párt (SZPU) a legutóbbi parlamenti választások alkalmával nem került be a törvényhozásba, Olekszandr Moroz pártvezér politikai pályája gyakorlatilag véget ért. A pártnál ugyan erősen fogadkoznak, hogy a legközelebbi választásokkor kiköszörülik a csorbát és visszakerülnek a Legfelsőbb Tanácsba, a politológusok és a közvéleménykutatók erre egyelőre nem sok esélyt látnak. Pályája csúcsán azonban Olekszandr Moroz egyik meghatározó egyénisége volt a kijevi politikai csatározásoknak, aki belülről látta a hatalomért folyó ádáz küzdelmet. A szocialista vezetővel nemrég terjedelmes interjút közölt a pravda.com.ua internetes hírportál, amelyben Moroz érdekes adalékokkal szolgál az ország vezető politikusainak személyiségével és az elmúlt évek meghatározó eseményeivel kapcsolatban.

Az újságíró felteszi a kérdést interjúalanyának, hogyan történhetett meg, hogy elvtársai, akiket ő maga nevelt ki a szocialista pártban, cserbenhagyták őt? Hosszan sorolja az SZPU-t az utóbbi években elhagyó politikusok neveit: Lucenko, Vinszkij, Baranyivszkij, Nyikolajenko, Sibko... Mostanság azt beszélik, Szemenyuk is távozni készül. Lehet, hogy a pártvezérben van a hiba? Moroz ezt nem zárja ki, bár válaszából érzékelhető, hogy szeretné úgy beállítani dolgot, mintha ő pályafutása során sosem engedett volna az elveiből, nem változtatta volna a nézeteit, míg az őt cserbenhagyók - igen. Visszaemlékezéseiből megtudjuk, Jurij Lucenkót, a jelenlegi belügyminisztert apja, aki a kommunista párt színeiben volt egykor parlamenti képviselő, ajánlotta be annak idején régi barátjánál, Moroznál, aki megígérte, hogy rajta tartja a szemét az ifjún. A tehetséges, bár mentora szerint kiegyensúlyozatlan fiatal politikus ennek köszönhetően gyorsan haladt előre a ranglétrán. Moroz bevallja: volt idő, amikor úgy gondolta, Lucenko lehet a szocialista párt következő elnöke. "De később kiderült, hogy karrierista szándékai előbbre valók voltak a párt érdekeinél" - mondja, s szavaiból érzékelhető, hogy fáj neki a cserbenhagyás. "Lucenko ma Timosenkóra tesz, de elmúlik még egy kevés idő, és az ellenségévé válik" - jósolja nem túl meggyőzően.

Ajánlottak önnek kenőpénzt a szavazatáért a parlamentben, teszi fel a soron következő provokatív kérdést az újságíró, s Moroz önérzetesen nemmel felel. Az újságíró akkor emlékezteti, hogy a szocialisták 1994-től 2007-ig, azaz 13 éven keresztül voltak a parlamentben, tehát igen naivan hangzik az állítás, hogy egyszer sem keresték meg ez ügyben. Moroz azonban köti az ebet a karóhoz, mondván "így nem rendeződtek kérdések". A szerző ezután zárójelben jelzi, hogy a cikk szövegének egyeztetésekor Moroz gyökeresen átszerkesztette a kérdésre eredetileg adott válaszát.

Van-e olyan politikai cselekedete, amelyet azóta megbánt? "Sajnálom, hogy aláírtam a 2007-es előre hozott választások megtartásáról szóló megállapodást" - vallja be Moroz, aki akkor a parlament elnökeként igyekezett közvetíteni Viktor Juscsenko államfő és Viktor Janukovics kormányfő között; a válságnak abban a pillanatában, amikor véleménye szerint nem sok hiányzott ahhoz, hogy az elnök utasítást adjon a belügyi egységek bevonulására a fővárosba.

Moroz szerint Viktor Juscsenko elnök célja akkor "az alkotmány tekintélyelvűvé tétele" volt, Julija Timosenko pedig miniszterelnök szeretett volna lenni. Moroz azt "vallotta" az interjúban, hogy ő felajánlotta akkor Timosenkónak, alakítsanak nagykoalíciót a Régiók Pártjával, s a BJUT vezetője az ő lemondását követően vegye át az elnöki posztot a parlamentben. Ám szavai szerint ajánlatára nemleges választ kapott a közvetítőként fellépő Turcsinovtól, aki szerint " ő (Julija Timosenko - a szerk.) miniszterelnök akar lenni".

Azután amikor Viktor Janukovics a 2007 tavaszán-nyarán elhatalmasodott válság következtében belement az újabb előre hozott parlamenti választásokba, a szocialisták rosszul szerepeltek, s nem érték el a parlamentbe jutáshoz szükséges 3 százalékos eredményt - emlékeztet az újságíró. Moroz azonban határozottan tagadja ezt, s mindent a szavazói névjegyzékek hibáival és a választási csalásokkal magyaráz. Mint mondja, a szavazólistákon legalább 1 millió 700 ezer "holt lélek" szerepelt, elsősorban Nyugat-Ukrajnában, akik "nyilvánvalóan nem a szocialistákra szavaztak, hanem Juscsenkóra".

A pártvezér szerint a szocialisták kárára hamisították meg a választási jegyzőkönyveket, többek között Kárpátalján is. Úgy véli, ha nem így történik, az SZPU garantáltan elérte volna akár a 3,5 százalékot is.

Akkor találkozott Olekszandr Moroz Viktor Balogával, aki abban az időben az államfői titkárságot vezette. Kettejük megbeszélésén állítólag arról is szó volt, miként lehetne valamiféle tartalékok révén hozzásegíteni a szocialistákat ahhoz, hogy mégis elérjék a 3 százalékot. A szocialista párt vezetője szerint Juscsenkóék technológusainak célja eredetileg az volt, hogy kiszorítsák a szocialistákat a parlamentből. Moroz azt állítja, hogy amikor kiderült, a Mi Ukrajnánk és a BJUT nem szerezheti meg a kormányzáshoz szükséges többséget, az államfő kész lett volna a nagykoalícióra a Janukovics vezette Régiók Pártjával, s ezt szóban forgó találkozójukon, amelyen Pljuscs is jelen volt, tulajdonképpen maga Baloga is elismert. Az SZPU elnöke szerint "nem kell nagy szakembernek lenni, hogy megértsük: az előre hozott választások kezdeményezése a Janukovics környezetéhez tartozó vállalkozói körből és az államfői titkárságról indult ki. Moroz szerint ő felajánlotta, hogy amennyiben pártja mégis bekerül a törvényhozásba, nem áll az útjába a Mi Ukrajnánk és a BJUT esetleges koalíciójának. Baloga ekkor állítólag így felelt: "Ha korábban is ezt mondja, senki se csinált volna hamisításokat".

Moroz szerint, ami a kalandorságot és felelőtlenséget illeti, a jelen két meghatározó ukrán politikusa, Viktor Janukovics és Julija Timosenko abszolút egyformák, csupán a stílusuk különbözik. Az interjút olvasva az ember úgy érzi, hogy amennyiben ez a jellemzés helytálló, úgy a szocialista vezér minden tekintetben alkalmas partnerük lehetett a hatalomért folytatott küzdelemben.

hk