Mit üzen a mának Petőfi?

Megemlékezés Badalóban

2010. január 8., 09:00 , 469. szám
Az igaz ügyért folytatott harcot sohasem szabad feladni – hangsúlyozta Horkay Sámuel beszédében

Badalóban hosszú évtizedek óta megszokott hagyomány, hogy az új esztendő beköszönte mellett egyúttal Petőfi Sándor születésének évfordulójáról is megemlékeznek. A helyi református templom külső falán 1938 óta emléktábla jelzi azt, hogy a lánglelkű költő 1847. július 17-én – útban Erdélybe menyasszonyához, Szendrey Júliához – e szent falak tövében tartott pihenőt.

A megemlékezést az esős idő miatt ezúttal rendhagyó módon a templomban tartották meg. Baráth Imre lelkész igehirdetését követően Balogh Zoltán, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte a megemlékezőket, majd Nagy András, a Tisza-parti település polgármestere beszélt arról, hogy milyen örökséget jelent a badalóiak számára Petőfi Sándor emléke. – A helyiek joggal lehetnek büszkék arra, hogy a Kárpátalján fellelhető négy Petőfi-emléktábla egyike itt, Badalóban található, és gondosan őrzik ezt az örökséget az utókor számára – emelte ki beszédében a falu első embere.

Ezt követően Horkay Sámuel, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének alelnöke, a Beregszászi Városi Tanács KMKSZ-UMP frakciójának vezetője méltatta Petőfi Sándor rövid, de annál tartalmasabb életútját, kiemelvén azt a tényt, hogy a mindössze 26 és fél évet élt költő olyan életművet hagyott az utókorra, amilyet kortársai közül és azóta sem senki, hiszen az ő műveit fordították le a világon a legtöbb nyelvre.

Amikor 163 éve Petőfi itt járt, nyilván bejött e templomba, körbenézett és elgondolkodott egy időre. A nagy kérdés az, hogy mit üzen a mának Petőfi? Azt üzeni, hogy az igaz ügyért folytatott harcot sohasem szabad feladni, azért mindig és minden körülmények között tenni kell. Csak az tud nagyot alkotni, aki saját maga számára is olyan normákat, olyan magas erkölcsi követelményeket támaszt, mint annak idején Petőfi Sándor – mondta a szónok.

A beszédek elhangzása után Szoboszlai Zoltán, a Beregszászi Magyar Gimnázium első évfolyamos tanulója szavalta el az Egy gondolat bánt engemet című Petőfi-verset, majd nemzeti imánk, a Himnusz eléneklését követően a Petőfi-emléktáblánál elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

(tamási)