A baromfik orsóférgessége

A csirkéim az utóbbi időben bágyadtak, étvágytalanok, egyre soványabbak, és gyakran van hasmenésük. Milyen betegség támadta meg őket, s mit tehetünk a gyógyulásukért? - fordult szerkesztőségünkhöz egy csongori olvasónk. Kérdéseire Darcsi Gyula derceni állatorvos válaszol.

- Valószínű, hogy orsóférgességben szenvednek a csibék - fejti ki az állatgyógyász. - Háziszárnyasaink, különösen a tyúkfélék, illetve a galambok vékonybelében és vakbelében ugyanis igen gyakran élősködnek az orsóférgek, melyek nem ritkán súlyos bántalmakat okoznak. A vékonybélben a leggyakoribb az 5-9,5 cm hosszú, fehéres színű nagy orsóféreg, a vakbélben pedig sokszor felüti a fejét a 0,5-1,5 cm hosszú, a farki végénél elkeskenyedő végbélgiliszta.

A bélsárral a külvilágba jutó orsóféregpetékből mintegy két hét alatt fejlődnek ki a lárvák, ezek azután a vízzel vagy az eleséggel a baromfik emésztőcsövébe jutnak, ahol a lárvák kiszabadulnak a peteburokból, a vékonybél és a vakbél nyálkahártyájába furakodnak, néhány napig itt tartózkodnak, majd kivándorolnak a bél űrébe, ahol mintegy négy hét alatt teljesen kifejlődnek.

Az orsóférgek káros hatása az állatok korától, a férgek fajától és a számuktól függ. A fiatal állatok igen érzékenyek a kórra, már csekély számú élősködő is megbetegíti őket, míg az idősebbekben gyakran találhatók férgek anélkül, hogy veszélyeztetnék az egészségüket. Kiscsibékben 5-6, nagyobbakban 10-20, a felnőttekben pedig ennél több nagy orsóféreg okoz tüneteket.

- Melyek ezek?

- A fertőzött csirkék étvágytalanok, bágyadtak, gyakran van hasmenésük, lesoványodnak, nem fejlődnek, a takarmányt hiányosan értékesítik, vérszegények, senyvesek, súlyos fertőzés esetén a szárnyasok egy része el is pusztul. Nagyszámú féreg jelenlétekor a bél űre elzáródhat, az idősebb baromfik tojáshozama pedig csökken. Az orsóférgességben szenvedő állatok fokozott mértékben fogékonyak a különböző fertőző betegségek iránt, s kevésbé alkalmasak az immunizálásra. Az orsóférgesség megállapítása boncolással vagy a bélsár mikroszkópos vizsgálatával, az élősködők kimutatásával történik.

- Miként kezelik a betegséget?

- A kór kezelésére különböző gyógyszereket használhatunk. A leghatásosabb az Albendazol (1,5 gramm 10 kilogramm élősúlyra), melyet jól el kell keverni a darában, s havonta meg kell ismételni a kezelést. Emellett ajánlott orvosság a Fenzol, a Fenbendazol (0,3-0,5 gramm 10 kilogramm élősúlyra), melyet ugyancsak darába keverünk. Két hónaposnál idősebb csirkéknek 0,3-0,5, felnőtt tyúkoknak egy gramm Piperazint is adhatunk, s ugyancsak jó hatást érhetünk el a Levamizol 10 százalékos oldatával (egy ml oldatot adagoljunk 250 ml ivóvízhez), melyet három napig kell itatnunk a jószággal. Ezenkívül pedig havonta egyszer adjunk benzinnel kevert búzát a szárnyasoknak.

A védekezés céljából, a fertőzési források kiküszöbölése végett, ismételten, több ízben is kezeljük a féreghordozó állatokat, a kiürült férgeket, illetve a bélsár egészét pedig semmisítsük meg. És hogy tovább csökkentsük a megfertőződés lehetőségét, tisztítsuk ki rendszeresen a baromfik tartózkodási helyét, takarítsuk el az ürüléket.

elem