Milyen áron jön meg az eszünk?

Az utolsó harc a demokráciáért

"Felrójuk az Istennek, hogy nem adja nekünk Ukrajnát. Felrójuk az ellenségeinknek, hogy annyit raboltak tőlünk, amennyit csak tudtak. Felrójuk a világnak, hogy nem védett és nem véd meg bennünket. Csak magunknak nem rovunk fel semmit" - Roman Kupcsinszkijnak ezzel az idézetével kezdi az ukrán nemzettudatot boncolgató írását Oleg Romancsuk, az Unyiverszum folyóirat főszerkesztője az Ukrajinszka Pravda hasábjain.

A cikkíró nem minden keserűség nélkül mutat rá, hogy nemzettársai milyen alaposan szemügyre veszik, és körültekintően vizsgálgatják a kiszemelt árut, mielőtt megvásárolnák, ami logikus és érthető is, hiszen az egészségük múlhat rajtra. Amikor viszont olyan sorsdöntő kérdésekről van szó, mint amilyenek például az elnökválasztás vagy a parlamenti választások, az állampolgárok érdekes módon gyakorta igen könnyen felülnek a politikusok választási ígéreteinek és jelszavainak, nem gondolkodva el az ígéretek és nyilatkozatok valódi tartalmán.

Hogy ilyenkor miért az érzelmek működnek az ész helyett? Annak idején Roman Kupcsinszkij mutatott rá: "Ésszel gondolkozni és nem szívvel - ez az első alapvetése annak a népnek, amely önálló akar lenni." Az a körülmény, hogy idén tizennyolcan indultak a legfőbb állami méltóságért, vajon a racionális gondolkodás példája, vagy valami egyébé? - teszi fel a költői kérdést Romancsuk.

Az emberi agy egyik féltekéje, mint közismert, az érzelmekért felel, a másik a logikus gondolkodásért. Fejlődésük és működésük nem teljesen szimmetrikus, ami egyaránt tetten érhető az egyén viselkedésében és az egyének nagyobb csoportjaiéban, a népekében és nemzetekében is. Ezért is beszélhetünk adott esetben német, angolszász, olasz, francia stb. mentalitásról. Azt kell hinnünk, hogy az ukránoknál túlzottan is érzékelhető az aszimmetria az agy gondolkodásért és érzelmekért felelős összetevői között - írja a szerző. Túl gyakran kerekedik felül az emocionalitás. A pragmatizmust és racionalitást elnyomja az érzelmekre való érzékenység, a nemzeti mentalitás meghatározó jegyeinek egyike. Vajon nem ez az oka annak, hogy az ukránok évszázadokon keresztül nem tudták létrehozni a maguk teljes értékű államát? - kérdezi Romancsuk.

Az ukrán szükséglethez képest ritka államalkotó kezdemények idővel szétszóródtak, feloldódtak az állam- és nemzetalkotó etnoszokban. A lokálpatrióta, individualista megközelítések váltak uralkodóvá, amelyek már nem követelték meg a gondolkodást, a bölcsességet mint nemzeti értéket.

A nemzet kollektív tudata elszenderült. Pontosabban sajátságos letargiába süllyedt, s még most, a XXI. században sem tért magához. Ékes bizonyítéka ennek a Legfelsőbb Tanács, ahol a képviselőket túlnyomórészt nem az ész, hanem az érzelmek, az állati ösztönök vezérlik - mutat rá a cikkíró.

Honfitársaink túlnyomórészt most sem gondolkoznak valamiféle rendszerben, az államiság kategóriáiban. Az emberek többségét nem izgatják az általános problémák, csupán a sajátjaik. "Sehogy sem tudom eldönteni, vajon a mi népünk okos, az emberek meg bolondok, vagy fordítva. De biztosan tudom, hogy az egyik a kettő közül szent igazság" - idézi Kupcsinszkijt a cikk.

Húsz évvel ezelőtt Szergej Paradzsanov arra a kérdésre, hogy milyennek látja Ukrajna jövőjét, meglehetősen kategorikusan válaszolt: "Semmilyennek sem látom." Majd a világhírű rendező megmagyarázta, hogy az ok az ukrán karakterben keresendő: "Tanyasi bezárkózottság, széthúzás és gyávaság! Csak egymás megsemmisítését tanulták meg és kész. Ritka a bátor!"

Meglehet, túl kategorikus és provokatív a kijelentés, írja a szerző, de az érzelmi alap dominanciája semmiképpen sem tekinthető államvezetői bölcsességnek - kiváló bizonyítéka ennek a saját nemzetállam hiánya évszázadokon keresztül. Az utóbbi 18 év során sem tekintette az ukrán etnikai közösség az intellektust az állam működéséhez nélkülözhetetlen adottságnak.

Kétségtelen, hogy egy érzelmi alapú közösség, rendszer csodás intellektusú egyéniségeket szülhet - tudósokat, zeneszerzőket, művészeket, feltalálókat. De nem racionális elmével megáldott államépítőket, akik korszakos tettekre képesek, konszolidálhatják a tömegeket a társadalom politikai-gazdasági rendszerének, a sokfunkciós államszervezetnek a megalkotására.

Hogy az etnikai ukránok tudata fel ne ébredjen, a politikából jött idegen "doktorok" céltudatosan folytatják a lakosság "gyógyítását" specifikus, modern eszközökkel - véli Romancsuk. Mindenekelőtt információsokkal: a televízióval, különféle tömegtájékoztatási procedúrákkal, ingerelve az agy "érzelmi" féltekéjét, s egyúttal altatva az "értelmi" féltekét.

De nem csak az érzékinek és a racionálisnak az ukránok számára hagyományos ellentétéről van szó. Romancsuk szerint a kollektív ukrán tudat ráadásul egy sajátságos skizofrénia állapotában, nemzettudat-hasadásban leledzik. Mint rámutat, hét évtized brutális szovjetizáció nem múlhatott el nyomtalanul, ami sok etnikai ukrán világfelfogását befolyásolta. Ne feledkezzünk meg Ukrajna újkori moszkvai kolonizációjáról és a bolsevik-szovjet megszállásról sem; különösen a délkeleti régióéról, ahol az "orosz szellem" képtelen elviselni bármi "nem oroszat", így az ukránt, az európait sem - állítja a szerző.

Romancsuk úgy látja, az ukránok európai identitással való beoltásának folyamata rendkívül összetett és hosszadalmas. Mint írja, az (etnikai) ukrán társadalom továbbra is a teljes kulturális megszállás állapotában leledzik, amely 1991 után csak felerősödött, s amelyet most többek között orosz popzenével és börtöndalokkal táplálnak. "Csak az erős ukrán identitás képes megmenteni bennünket az északkeleti szomszéd "baráti" ölelésétől. És ezzel tisztában vannak a Kremlben is. Nem a Legfelsőbb Tanácsban. Így születnek azután az újkori politikai zombik, amelyek alkalmatlanok a gondolkodásra, az elemzésre" - írja.

"Felteszem, hogy a jelenkori Ukrajna lakóinak többsége, a képviselői testületről nem is beszélve, pszichoanalízist igényel. Amikor észreveszem az "Európai áru" feliratot, újból meggyőződöm arról, hogy Ukrajna európaira és ázsiaira való felosztása mégiscsak az emberek fejében van. "Elalélok" a zombivá tett ukrán választóktól, akik az "európai áru" után áhítoznak, nem ébredve tudatára annak, hogy - legalábbis földrajzilag (s részben mentálisan is) - Ukrajna Európa. Sajnos a regionális patriotizmus és a szovjet mentalitás túlzottan elhomályosítják a gondolkodást ahhoz, semhogy ez tudatosulhatna" - írja Oleg Romancsuk.

hk