Nyitott maradt a verseny

Elnökválasztás Ukrajnában

Az hónapokkal ezelőtt világossá vált, hogy a 2010. január 17-ei elnökválasztáson két jelölt fog a második fordulóba továbbjutni, Janukovics első helyen és Timosenko a másodikon. A kampány ennek jegyében folyt: Janukovics inkább tompította a kampány élét mint biztos befutó, Timosenko pedig próbálta élezni a helyzetet, mert felfokozott konfrontatív szituációkban az ő személyisége jobban érvényesül, mint Janukovicsé.

Janukovics az első fordulóban akart nyerni, ha jogilag nem is ténylegesen. Olyan előnnyel akart a 3 hetes célegyenesbe fordulni, ami már behozhatatlan. Ez az, ami nem sikerült.

Az előnye valóban tetemes, de nem behozhatatlan. Tulajdonképpen ez volt az első forduló tétje: mennyi szavazatot visznek el a végső győzelemre esélytelen jelöltek, amivel egyúttal felmérik, mekkora tartalékaik lesznek a favoritoknak a második fordulóra.

A harmadik és a negyedik helyezett kizárta, hogy Janukovics vagy Timosenko támogatására hívnák fel híveiket. Ennek két oka van (lehet). Az egyik a szerénység. Ilyen helyzetben a szavazók aligha mennek a nekik szimpatikus kiesett után. A másik, a fontosabbik ok, hogy az azonnali lepaktálás hiteltelenítené őket mint önálló politikusokat. Tihipkónak, ha hosszú távra tervez, más sem hiányzik, mint hogy azt mondják, lám, mégiscsak Timosenko technikai jelöltje volt, vagy Jacenyuk Janukovicsé.

Az azonban mégiscsak biztosnak látszik, hogy Juscsenko 6%-nyi támogatója vagy Tyahnibok 1,5-e nem Janukovicsot fogja támogatni, mint ahogy az is, Szimonyenko 3%-nyi kommunista híve nem válik Timosenko-szavazóvá. Alighanem az lehet a döntő, hogy a Kelet-Ukajnában Tihipkóra leadott Janukovics-ellenes protesztszavazatok átáramolhatnak-e Timosenkóhoz.

Timosenko elszántan fog küzdeni és hiperaktív lesz. Neki nincs más esélye, mint hogy élezze a helyzetet. Janukovics számára lesz nehéz döntés a követendő taktika kérdése. Ha folytatja az álmosító "úgyis nyerek" kampányt, esetleg elorozzák előle a potenciális szavazókat. Ha beleáll egy adok-kapokba Juljával, esetleg helyrehozhatatlan hibát talál elkövetni a küzdelem hevében.

A kiéleződő küzdelem érdekesebb lesz, a népnek többet ígérnek majd, a politikailag aktívabbak többet kereshetnek majd mint agitátorok. A szorosabb eredmény viszont kétségessé teszi a választások sima lezárását, hogy a vesztes elismerje vereségét.

Ha továbbnézünk február 8-ánál, amikorra meglesz a félhivatalos végeredmény, még pesszimistábbak lehetünk. A jelöltek ugyanis úgy kampányoltak, mintha miniszterelnökségért folyna a küzdelem, hiszen a szociális ígéretek (nem) teljesítése a kormány feladata. Az elnökre a külpolitika tartozik - félig-meddig. A győztesnek tehát mindenképp saját kormányra és parlamenti többségre lesz szüksége.

A jelenlegi parlament összetétele kizárja, hogy akár Janukovics, akár Timosenko szilárd többséggel valamilyen átgondolt, működőképes gazdaság- és szociálpolitikát folytasson. Különösen úgy, hogy azonnal kezdődik a helyhatósági kampány, amin ugyanazok a pártok ütköznek meg, mint a parlamentin. Azt elbukni majdnem akkora csapás, mint a parlamentin veszíteni.

Lehet elmélkedni, mi a rosszabb: egy egyszerre vagy majdnem egyszerre lefolytatott előrehozott parlamenti és helyhatósági választás, vagy a kettő egymás után úgy, hogy egész évben választunk majd, miközben ránk dől az államháztartás meg a nemzetgazdaság.

Tihipko meg Jacenyuk biztosan ebben gondolkodnak. Úgy vélik, a rájuk mint esélytelenekre leadott rengeteg szavazat jelzi, elérkezett az idő az ukrán politikai helyzet felforgatására, hogy új pártok foglalják el a régiek helyét.

Sz.K.M.